163486. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-[D-(alfa-amino-alfa-fenilacetamido)]-3-[S-(5-hidroxi- metil-1,3,4-oxadiazol- 2-IL)-tiometil]-CEF-3-eEM-4-karbonsav előállítására
9 163486 10 (1964); Spencer, Flynn, Roeske, Sin és Chauvette: J. Med. Chem. 9, 746—50 (1966); 3 496 171 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás (Lilly). 40 g (1 mól) nátriumhidroxid, 40 ml víz és 1 liter benzol jól összekevert elegyéhez 151,6 g (1 mól) D-(—)-fenilglicint adunk. Az elegyet 30 percen át kb. 55°-on tartjuk, majd erős keverés közben 116 g (1 mól) acetecetsav-metilésztert adunk hozzá és az elegyet keverés közben addig forraljuk, míg már nem gyűlik össze több víz a „Dean Stark gyűjtőbe". A melegítést megszüntetjük és 1 liter acetont adunk az elegyhez, majd a sűrű szuszpenziót lehűtjük és 30 percen át sós-jeges fürdőben keverjük. A terméket leszűrjük, bőséges menynyiségű acetonnal alaposan mossuk és levegőn szárítjuk. A kitermelés: 191 g, op.: 252° (bomlik), [a]22 °C = = +207°(c=l%, H2 0). Hidroxiacetilhidrazid 15 ml abszolút etanolban 10,41 g (0,10 mól) etilglikolátot oldunk és cseppenként 7,5 ml (0,10 mól) 85%-os hidrazinhidrátot adunk az oldathoz. Az elegyet 1 órán át visszacsepegtető hűtő alkalmazása mellett forraljuk, majd lehűtjük. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, amikor folyadékhalmazállapotú desztillációs maradékot kapunk, amely kis mennyiségű etanollal kezelve megszilárdul. A szilárd termék súlya: 7,2 g, olvadáspontja 87—92°, etanolból kikristályosítható, amikor 6,6 g (73%-os kitermelés), 90—93° olvadáspontú hidroxiacetilhidrazid keletkezik. 2-merkapto-5- (hidroximetil) -1,3,4-oxadiazol-káliumsó 18,0 g (0,20 mól) hidroxiacetilhidrazid és 11,2 g (0,20 mól) káliumhidroxid elegyéhez 400 ml, 30 ml dimetilszulfoxidot tartalmazó abszolút etanolt adunk. Az oldathoz ezután keverés közben 60 ml széndiszúlfidot adunk, amikor sárga színű kristályos termék keletkezik. A szuszpenziót keverés közben 36 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, ekkor a kénhidrogén-fejlődés megszűnik. A reakcióelegy lehűtése és szűrése után 21,6 g 178— 180° olvadáspontú kristályos anyagot kapunk. A szűrlet bepárlása után a desztillációs maradékot etanolból kikristályosítjuk, amikor további 2,91 g termék keletkezik; kitermelés: 72%. A termék többszöri átkristályosítása után az olvadáspont 179,5—181°. Elemanalízis C3 H3KN20 2 S-ra vonatkoztatva Számított: C =21,17%; H = 1,78%; N =16,46%; Mért: C =21,28%; H =1,77%; N =16,58%. 7-amino-3-[S- (5-hidroximetil-l ,3,4-oxadiazol-2-il) --tiometil]-cef-3-ém-4-karbonsav 17,0 g (0,1 mól) 2-merkapto-5-hidroximetil-l,3,4-oxadiazol-káliumsó, 27,2 g (0,1 mól) 7-AC A, 500 ml, 8,4 g (0,1 mól) nátriumhidrogénkarbonátot tartalmazó pH 6,4-es 0,1 mólos foszfátpuffer elegyét 55°-ra melegítjük fel, és 5 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Az így keletkező oldatot 20° hőmérsékletre hűtjük, majd 40%os foszforsavval a pH-ját 5,5-re állítjuk be. 15 perces keverés után a keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük, 50 ml hideg vízzel, majd 200 ml acetonnal mossuk és levegőn szárítjuk. Az így nyert terméket csökkentett nyomáson foszforpentoxid felett szárítjuk, amikor 13,5 g 100° feletti bomláspontú 7-amino-3-[S-(5--hidroximetil-1,3,4-oxadiazol-2-il)-tiometil]-cef-3 -ém-5 -4-karbonsav keletkezik. A termék infravörös és mágneses magrezonancia spektruma a megfelelő szerkezetű vegyületre utal. Analízis CiiH12 N 4 0 5 S 2 -re vonatkoztatva 10 Számított: C =38,37%; H =3,52%; N =16,28%; Mért: C =36,93%; H =3,78%; N =16,48%. 7-[ D-a.-amino-0L-fenilacetamido]-3-[ S-('5-hidroximetil-l ,3,4-oxadiazol-2-il) -tiometil]-cef-3-ém-4-karbonsav 15 100 ml, 8,13 g (0,03 mól) D-a-[l-karbometoxi-propén-2-il)-amino]-fenilecetsav-nátriumsót tartalmazó acetonitrilésO.l ml N,N-dimetilbenzilamin —10° hőmérsékletre hűtött szuszpenziójához keverés közben 3,53 g 20 (0,033 mól) klórhangyasav-etilésztert adunk. A reakcióelegyet 20 percen át —10° hőmérsékleten tartjuk, majd egy részletben, erőteljes keverés közben 10,33 g (0,03 mól 7-amino-3-[S-(5-hidroximetil-1,3,4-oxadiazol-2-il)-tiometil]-cef-3-ém-4-karbonsav, 50 ml víz, 50 ml aceto-25 nitril és 4,2 ml (0,03 mól) trietilamin 0° hőmérsékletre előhűtött oldatát adjuk hozzá. Az elegy hőmérsékletét 45 percen át 0°-on tartjuk, majd az oldatot fölös mennyiségű só (nátriumklorid) adagolásával telítjük. Ez utóbbi lépés 15 percig tart. A szerves (felső) fázist elkülönítjük, 30 és 40 ml vizet adunk hozzá. Az így kapott oldatot 20° hőmérsékleten, csökkentett nyomáson körülbelül 50 ml térfogatúra töményítjük. Ezt követően a vizes oldathoz 100 ml metil-izobutil-ketont (MIBK) és 15 ml 90%-os hangyasavat adunk, majd néhány percig rázo-35 gátjuk, majd 0° hőmérsékleten 3 órán át keverjük. Ezután a vizes fázist elkülönítjük, és a pH-ját szilárd nátriumhidrogénkarbonáttal 3,3-ra állítjuk be. 100 ml MIBK-t adunk hozzá, majd lehűtjük és 0° hőmérsékleten további 1 órán át keverjük. A keletkező félszilárd 40 terméket 15 percen át 60 ml 10%-os foszforsavval keverjük, majd szűrjük. A szűrletet 10 percen át 1 g „Darko KB" aktív szénnel színtelenítjük, ismét szűrjük és a szűrlet pH-ját szilárd nátriumhidrogénkarbonáttal 3,4-re állítjuk be. A keletkező szuszpenziót 30 percen át 45 0° hőmérsékleten tartjuk, majd a terméket, a 7-[D-a--amino-a-fenilacetamido]-3-[S-(hidroximetil-l,3,4-oxa-diazol-2-il)-tiometil]-cef-3-ém-4-karbonsavat szűréssel elkülönítjük, 2 ml jéghideg vízzel mossuk és levegőn szárítjuk. A termék súlya 210 mg, olvadáspontja 210° 50 (bomlik). A szűrlet bepárlásakor újabb 300 mg termék különíthető el. A második lépésben kapott termék infravörös és mágneses magrezonancia spektruma az adott szerkezetre utal, azonban 25% sót tartalmaz. 55 7-[D-(«-amino-a-fenilacetamido)]-3-[S-(5-hidroxi-metil-l,3,4-oxadiazol-2-il)-tiometil]-cef-3-ém-4-karbonsavat (az „új vegyület") 5 %-os nátriumhidrogénkarbonát oldatban (1. termék) vagy dimetilszulfoxidban (2. termék) oldunk, majd táptalajjal hígítunk, és így ezek 60 az 1. táblázatban feltüntetett legkisebb növekedésgátló koncentrációkat (M.I.C.) mutatják, mcg/ml-ben kifejezve, a feltüntetett mikroorganizmusokkal szemben, amely adatokat egy éjjelen át 37° hőmérsékleten történő inkubációval határoztunk meg. Az eredményeket négy 65 ismert vegyülettel összehasonlítva adjuk meg. 5
