163385. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-amino- 1béta-D-ribozil-4-imidazol-karboxamidok ciklofoszforsav-származékainak előállítására
3 163385 4 lúg töménységétől függ. Általában 0,2—0,5 n, előnyösen 0,5—2 n lúgot használunk. A terméket egy anioncserélőn, előnyösen egy gyengén bázisos anioncserélőn tisztítjuk. Az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, 5 amelyekben R szubsztituens hidrogénatom, a 2'-0-acetil-inozin-3',5'-monofoszfátot egy poláris szerves oldószerben először legalább ekvimoláris mennyiségű fémhidriddel, majd a kapott közbenső vegyületet monoklórdimetiléterrel reagáltatjuk, és az így kapott 2'-0- 10 -acetil-N-1 -metoximétil-inozin-3' ,5 '-monofoszfátot alkálihidroxiddal melegítjük. Oldószerként előnyösen dimetilformamidot használunk. Fémhidridként a hidrogénezéshez szokásosan alkalmazott vegyületeket, így pl. lítiumhidridet, lítium- 15 alumíniumhidridet, vagy káliumhidridet, előnyösen azonban nátriumhidridet használunk. A fémhidrides és a klórdimetiléteres reakciót 0 és 50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten végezzük. A gyűrűfelnyílással járó lúgos melegítést célszerűen 20 egy rövidszénláncú alkoholban vagy ketonban végezzük. A hidrolízist előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt melegítjük. A kapott terméket a szokásos tisztítási módszerekkel tisztítjuk. A terméket előnyösen egy ioncserélőn kroma- 25 tografáljuk. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyeknek R szubsztituense hidrogénatom, alternatív módon úgy is előállíthatjuk, hogy AICAR-5'-foszfátot és egy morfolino-N,N-diciklohexilkarboxamidinium sót piri- 30 din-víz elegyben oldunk, a vizet eltávolítjuk, és a kapott oldatot legalább két mólekvivalens diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk emelt hőmérsékleten. A vizet előnyösen bepárlás útján távolítjuk el, és a reakciót a rendszer forrási hőmérsékletén végezzük. 35 A terméket célszerűen oly módon tisztítjuk, hogy a képződött diciklohexilkarbamidot leválasztjuk a tömény vizes oldatból, és a nyers terméket ioncserélőn tisztítjuk. A találmány szerinti vegyületek érdekes farmakológiai 40 tulajdonságokkal rendelkeznek. Nevezetesen a lipolízisre hatnak, és kifejezett antilipolitikus hatást mutatnak, ami a vegyületek alkalmazásakor a vér szabad zsírsav-, valamint össz-glicerin-tartalmának határozott csökkenésében nyilvánul meg. Ilyen hatást a szerkezetileg igen 45 hasonló ismert vegyületnél, az AICAR-nál nem tapasztaltak. A vegyületek antilipolitikus hatásukat mind in vitro, mind in vivo kísérletben úgy fejtik ki, hogy közben a lipolízis aktiválódása, amely az ismert antilipolitikus anya- 50 gok hatására legtöbbször bekövetkezik, nem figyelhető meg. Antilipolitikus hatású anyagoknak az olyan hatóanyagokat nevezzük, amelyek gátolni képesek a természetes zsírlebontást. Hatásuk következtében a vér lipoidhidro- 55 lízistermékek koncentrációja lecsökken. Ez a hatás igen nagy érdeklődésre tarthat számot az arterioszklerózis terápiája és megelőzése szempontjából. Antilipolitikus hatást eddig néhány nukleozidnál, különösen az adenozinnál tapasztaltak. Megfigyelték, 60 hogy akkor, amikor ezeket a nukleozidokat a megfelelő nukleotidokká alakítják át, az antilipolitikus hatás rendszerint megszűnik. Csak kivételes esetben tapasztalták, hogy a nukleotid is mutat antilipolitikus hatást, ez azonban mindig igen gyenge volt. 65 Az elmondottakkal szemben a találmány szerinti nukleotidoknak megfelelő nukleozidok semmiféle antilipolitikus hatást nem mutatnak, ezért a találmány szerinti vegyületek antilipolitikus hatása igen meglepő és egészen más hatásmechanizmussal függ össze, mint az eddig ismert antilipolitikus hatású nukleozidok, illetve a nekik megfelelő nukleotidok hatása. Az eddig ismert antilipolitikus hatású anyagok az adenozintrifoszfátnak adenilcikláz segítségével adenozin-3,5-ciklofoszfáttá való átalakulását befolyásolják Az adenozin-3,5-ciklofoszfáttal való egyidejű aktiválásra a zsírlebontás gátlása megszűnik. A találmány szerinti vegyületek ezzel szemben adenozin3,5-ciklofoszfáttal történő egyidejű aktiválás mellett is gátolják a zsírlebontást, és ezért olyan esetekben is használhatók gyógyszerként, ahol az eddig ismert antilipolitikus hatású nukleozidok és nukleotidok hatástalanok maradtak. A találmány szerinti vegyületek hatását ebből a szempontból arra vezethetjük vissza, hogy a vegyületek befolyásolják az inaktív lipáznak az adenozin-3,5-ciklofoszfát által szabályozott átalakulását aktív lipázzá. A lipolízist in vitro kísérletben homogén rendszerben Rizack [J. Biol. Chem. 239, 392 (1964)] szerint, valamint izolált zsírsejtekben Rodbell [J. Biol. Chem. 239, 375 (1964)] szerint mértük. 5 X 10~6 mól N 6 ,2'-0-dibutiril-adenozin-3',5'-monofoszfát hozzáadásával (a Rizack rendszerben), illetve 1 (J.g/ml adrenalin hozzáadásával (a Rodbell rendszernél) a lipolízist maximálisan aktiváltuk. A 30 perc alatt felszabadított zsírsavakat extraháltuk és Dole és Meinertz [J. Biol. Chem. 235,2595 (I960)] szerint titráltuk. Az antilipolitikus hatást a lipolízis sebességének csökkenéséből határoztuk meg. Az alábbi első táblázatban bemutatjuk, hogy hány százalékkal csökken a lipolízis sebessége a találmány szerinti vegyületek hatására egy olyan skálán, ahol az N6 ,2'-0-dibutiril-A-3',5'-MP, illetve az adrenalin által aktivált lipolízist 100%-nak, a spontán lipolízist mint vakértéket 0%-nak tekintjük. /. táblázat a) Rizack-rendszer Vegyület io-7 mól io-6 mól AICAR-3',5'-monofoszfát N6 ,2'-0-dibutiril-adenozin-3',5'-monofoszfát 95% 100% 60% 100% b) Rodbell-rendszer 10-6 io-5 ío-4 Vegyület mól mól mól AICAR-3',5'-monofoszfát 100% 100% 40% Karboxietil-AICAR-3',5'-monofoszfát 20% 20% 20% Karbometoxietil--AICAR-3',5'--monofoszfát 85% 70% 32% Adrenalin 100% 100% 100% 2
