163381. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo-izokinolindionok előállítására

3 163381 4 Az imidazolokkal reakcióba hozott ftálsavhalogeni­deket a fenti II általános képlet egyértelműen meg­határozza. Ebben a képletben R1 előnyösen hidrogén­atomot, 1—4 szénatomos alkilcsoportot, klór-, bróm-, fluoratomot, nitrocsoportot, 1—4 szénatomos alkoxi­csoportot, fenilgyököt vagy trifluormetilcsoportot je­lent, X előnyösen klóratomot jelent. Ezeknek a vegyületeknek példáiként megnevezzük az alábbiakat: ftálsavdiklorid, 4-klórftálsavdiklorid, 4-brómftálsavdiklorid, 3-nitroftálsavdiklorid, 4-nitroftálsavdiklorid, 4-fenilftálsavdiklorid, 4-metoxiftálsavdiklorid, 4-terc-butilftálsavdiklorid. A II általános képletű ftálsavhalogenidek ismertek. A találmány szerinti reakcióbari kiindulási anyagként alkalmazott imidazolokat a III általános képlet egy­értelműen meghatározza. Ebben a képletben R2 és R 3 előnyösen hidrogénatomot, vagy fenilgyököt jelent vagy az imidazolgyűrű közéjük eső két szénatomjával benzol­gyűrűt képeznek. Az alkalmazott imidazolok példáiként megnevezzük az alábbiakat: imidazol, 4,5-difenilimidazol, benzimidazol, 6-klór­benzimidazol, 6-nitrobenzimidazol, 5-trifiuormetilbenz­imidazol. Az alkalmazott imidazolok ismertek. A találmány szerinti reakciót legalább egy erősen poláris hígítószer jelenlétében kell megvalósítani. Erősen poláris hígítószeren a találmány értelmében az olyan közömbös szerves oldószereket kell érteni, amelyeknek dielektromos állandója legalább 4,8 (kloroform), elő­nyösen legalább 20,7 (aceton). Az ilyen oldószerekhez tartoznak különösen az amidok, így dimetilformamid és nitrilek, így acetonitril. Továbbá arra is szükség van, hogy a találmány sze­rinti reakciót legalább egy erős bázis jelenlétében való­sítsuk meg. Erős bázison a találmány értelmében az összes olyan tercier amint kell érteni, amelynek pKb állandója legfeljebb 8,7, előnyösen legfeljebb 3,3. Ide tartoznak lényegében az alifás aminők, így trietil­amin, trimetilamin, valamint az «-pikolin és lutidin. A reakcióhőmérsékleteket széles határokon belül vál­toztathatjuk, általában 0—100 °C-on, előnyösen 10— 50 °C-on végezzük a reakciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a ki­indulási anyagokat és az erős bázist általában körülbelül ekvimoláris mennyiségekben adagoljuk. A reakció­elegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. A benzimidazo-(l,2-b)-izokinolin-5,12-dion már is­mert, közbenső termékként csávaszínezékek előállítá­sára használható [J. Org. Chem. 31, 1498 (1966)]. A találmány szerinti eljárással előállítható imidazo­izokinolindionok meglepő módon herbicid tulajdonsá­gokat mutatnak és ezért gyomnövények irtására hasz­nálhatók. Gyomnövényként a legtágabb értelemben az összes olyan növényt érteni kell, amely olyan helyen nő, ahol nem kívánatos. Az imidazoizokinolindionokat nagy mennyiségekben alkalmazva totális herbicidekként hat­nak, alacsonyabb mennyiségek esetén azonban nagyon jó szelektív gyomirtó hatást mutatnak. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanya-5 gokat például az alábbi növények esetén alkalmazhat­juk : kétszikűek, így mustár (Sinapis), zsázsa (Lepidium), galaj (Galium), csillaghúr (Stellaria), székfű (Matri­caria), gombvirág (Galinsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggófű (Senecio), gyapot (Gossypium), 10 répa (Beta), murok (Daucus), bab (Phaseolus), kávé, (Coffea); egyszikűek, így komócsin (Phleum), perje (Poa), csenkesz (Festuca), aszályfű (Eleusine), muhar (Setaria), vadóc (Lolium), rozsnok (Bromus), kakaslábfű (Echino­chloa), kukorica (Zea), rizs (Oryza), zab (Avena), árpa 15 (Hordeum), búza (Triticum), köles (Panicum), cukornád (Saccharum). A találmány szerinti hatóanyagok különösen alkal­masak szelektív gyomirtásra gyapotban, babban, gabo­nában, kukoricában, rizsben és murokban. 20 A találmány szerinti hatóanyagokat a szokásos ké­szítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Eze­ket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a ható­anyagokat vivőanyagokkal, tehát folyékony oldószerek-25 kel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük és adott esetben felületaktív szereket, azaz emulgáló­szereket és/vagy diszpergálószereket is alkalmazunk. Ha vivőanyagként vizet használunk, szerves oldószereket is alkalmazhatunk segédoldószerként. Folyékony oldó-30 szerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidro­gének, így xilol és benzol, klórozott aromás szénhidro­gének, így klórbenzolok, paraffinok, így ásványolaj­frakciók, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulf-35 oxid, valamint a víz; szilárd hordozóanyagként a ter­mészetes kőlisztek, így kaolin, agyagföld, talkum és kréta és a szintetikus kőlisztek, így nagy diszperzitású kovasav és szilikátok; emulgálószerként a nem ionos és anionos emulgátorok, így polioxietilénzsírsavészte-40 rek, polioxietilénzsíralkoholéterek, például alkilaril­poliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok; diszpergálószerként például a lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. 45 A találmány szerinti hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal össze­keverve is. A készítmények általában 0,1—95 súly%, előnyösen 0,5—90 súly% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítményeik alakjá-50 ban vagy az azokból készített alkalmazási formák, így alkalmazásra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, po­rok, paszták és szemcsék alakjában alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a szokásos módon, például porozással, porlasztással, permetezéssel, öntözéssel és beszórással 55 történik. A hatóanyagokat mind a növények kikelése előtt, mind azok kikelése után alkalmazhatjuk. Az alkalmazott hatóanyagmennyiségeket széles hatá­rokon belül változtathatjuk, ez a mennyiség lényegében 60 a kívánt hatás fajtájától függ. A felhasznált mennyiség általában 0,1—20 kg hatóanyag/ha, előnyösen 1—10 kg hatóanyag/ha. A vegyületek melegvérűekre gyakorolt toxicitása cse­kély, így például a IV képletű vegyület LD50-értéke>-65 2500 mg/kg patkányon per os meghatározva. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom