163324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasúti pálya állapotának megállapítására

3 163324 4 az igénybevételt állandó nagyságúra választjuk, úgy hogy ezáltal helyenként változó eredményt, illetve alakváltozásokat kapunk, amikoris ezen eredmények változó nagysága testesíti meg a pályatest helyi állapotának jellemzőit. Különösen előnyös alkalmazás adódik a találmány szerinti eljárás részére, ha a pályatestet folytonos előrehaladással a pályatest hossza mentén legalább két, hosszanti irányban egymástól távköznyire levő helyen különböző nagyságú igénybevételnek tesszük ki és az ezen igénybevételekből adódó eredményeket, például alakváltozásokat mérjük és a különbségek megállapítása céljából egymással összehasonlítjuk. Ezen alkalmazásmód lehetővé teszi ugyanis rendkívül messzemenő mértékben a jellemzők megállapítását a folyamatos előrehaladás során a vágány hosszában, egy mozgatható berendezés segítségével, éspedig a megállapításnak egy olyan módját, amely jól automatizálható, s amelynek eredményei aránylag egyszerűen felvehetőek és regisztrálhatóak. Egy ilyen eljárás keresztülvitelénél ismét különféle lehetőségek adódnak. A pályatest különböző nagyságú igénybevételét például azáltal lehet elérni, hogy a különböző nagyságú erőket a pályatest ugyanazon helyén, egymás után engedjük hatni, míg például egy erősen különböző tengelynyomású mozgatható berendezést a pályának ugyanazon helyén a két különbözően terhelt tengellyel egymás után átgördítünk és emellett mindkét tengely tartományában a mindenkor különböző alakváltozásokat mérjük, valamint a mérési eredményeket összehasonlítjuk. Egy ilyen esetben célszerűnek mutatkozik, ha a különböző erők okozta igénybevételeket a pályatest különböző helyein hajtjuk végre, egyidejűleg. Amíg tehát az egyik helyen egy csekélyebb igénybevétel által okozott alakváltozás mérése történik, addig ezzel egyidőben, a vágány hosszában megfelelő távolságnyira egy nagyobb igénybevétel által létrehozott alakváltozás mérését végezhetjük el. A pályatest igénybevételét függőleges erők útján, például nyomóigénybevétel formájában legalább közvetve az egyik, vagy mindkét sínre kifejtjük, azonban megtehetjük ezt vízszintes erőkkel, azaz oldalirányú erőkkel is a pályatest alkatrészeire, előnyösen tehát a sínekre. A kifejtendő erők fajtáját és irányát természetesen aszerint választjuk meg, hogy mindenkor melyik pályajellemző értékét kell meghatározni. A sínek és az ágyazás állapotának megítéléséhez például függőleges nyomóigénybevételek alkalmazandók. A sínrögzítés és a talpfák állapota, illetve még a talpfa első homlokfelülete tömítésének jósága felől viszont azon alakváltozások alapján ítélkezhetünk, amelyeket a vágány vízszintes igénybevétele útján hoztunk létre. Ha — a találmány egy további jellemzője szerint — mindkét sínre legalábbis megközelíthetőleg ugyanazon a helyen, egymás után ellenkező oldalról gyakorolunk nyomást, akkor az ebből keletkezett alakváltozásokból a talpfák és a sínrögzítés állapotáról következtetéseket vonhatunk le. A vágány illetve az ágyazás igénybevételekor — amint azt a találmány keretében alkalmazhatjuk — természetesen nem feltétlenül szükségképpen van nyomásról vagy oldalirányú erőkről szó. Az igénybevételek helyett például ütésekkel az egyik vagy a másik sínen rezgéseket hozhatunk létre, amikor azután az ezekből származó reakcióból adódó eredmények, például elektroakusztikai módszerrel, mérhetők. Ezek az eredmények különösképpen lehetővé teszik a sínek és a sínrögzítések állapotának megítélését, azon-5 ban a talpfák ágyazására és az ágyazás állapotára vonatkozóan is következtetéseket lehet belőlük levonni. Minél többféle és minél nagyobb igénybevételt alkalmazunk a vágány ugyanazon helyén, annál jobban és biztosabban lehet érthető módon ezen igénybevételek 10 eredményeiből a vágány jellemzőiről képet nyerni. így például a nagyszámú különféle igénybevételből adódó mérési eredményeket egy lyukkártyarendszerben értékelhetjük ki, vagy még jobb, ha egy komputerben haladéktalanul feldolgozzuk azokat. 15 Ezen mérési értékek mindenféle kombinációs halmozódásához azután tapasztalat szerint egy meghatározott diagnózis adódik a felépítmény és annak részei állapotát illetően, amelynek megbízhatósága messzemenően függ a rendelkezésünkre álló mérési értékek számától. Ezen 20 szakmai tényállásból adódik a találmány szerinti megoldás jelentős előnye, amely szerint a vágány ugyanazon a helyen egymás után különféle, főképpen különböző nagyságú igénybevételnek van alávetve. Az eddigiekben elmondottakkal ismertetett eljárással 25 összefüggésben a találmány még az ezen eljárás foganatosítására szolgáló berendezésekre is kiterjed. Jelentős emellett, hogy ezen berendezéseket olyan járművek képviselik, amelyek a pályatest, illetve sínpálya igénybevételének keresztülvitelére szolgáló szervekkel és leg-30 alábbis egy olyan mérőkészülékkel vannak ellátva, amelyek az ezen igénybevételekből származó eredmények mérését végezik. Az ezen járművek további jellemzőit a jobb érthetőség kedvéért a későbbiekben rajzaink segítségével magyarázzuk. 35 Ezen rajzok az 1—10. ábrákig a találmány szerinti járművek (berendezések) különféle példaképpeni kiviteli alakjait mutatják, részben felülnézetben, részben oldalnézetben. Részleteiben az 1. ábra az 1, 2 és 1' tengelyekkel ren-40 delkező háromtengelyű jármű vázlatát mutatja alaprajzszerűen, aholis a 2 középső tengely a 2' hajtómű segítségével a másik két 1 illetve V tengelyhez viszonyítva oldalirányban eltolható, hogy a 6 vágány egyik vagy másik sínjére helyileg vízszintes irányú erőt fejthessünk 45 ki. Az ilyen erő által a sínen illetve a vágányon okozott alakváltozást azután — nem ábrázolt, tetszés szerinti — mérőkészülékkel mérjük és azon jellemzők meghatáro, zásához használjuk fel, amelyek az ágyazás, a talpfáka sínrögzítések stb. helyi állapota felől adnak felvilágo-50 sítást. Egy ilyen fajtájú futómű már mint ún. kisiklásvizsgáló kocsi ismeretessé vált, éspedig egy ilyen kocsival megállapíthatóak egy jármű kisiklásakor, annak pillanatában uralkodó erőviszonyok. A jelen találmány kere-55 tében azonban ezen futóművet a vágány alakváltozásának létrehozása céljából használjuk fel és ezen alakváltozásokat mérve, belőlük a vágány állapotát megállapítjuk. Ismeretesek továbbá a 2—4. ábrákon bemutatott fel-60 építménymérőkocsik is. A találmány keretében azonban nem az ilyen mérőkocsik járműalvázának alapvető felépítéséről van szó, hanem a vágánynak a tengelynyomások, különösen a különféle nagyságú tengelynyomások által létrehozott alakváltozásainak méréséről. Főképpen 65 azokból az alakváltozás-különbségekből kell a vágány 2