163254. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált ditio-bikarbamidok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. IX. 17. (EE—1951) Közzététel napja: 1973. IL 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163254 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 157/00 Feltalálók: Egri János kutatóvegyész, 29% Dr. Magyar Károly állatorvos, 23% Majerkó Béla vegyésztechnikus, 10% Dr. Rákóczi József vegyész-kandidátus, 28% Dr. Várhelyi István állatorvos, 10% Budapest Tulajdonos: EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár, Budapest Eljárás szubsztituált dítio-bikarbamidok előállítására í A találmány tárgya új eljárás szubsztituált ditio­bikarbamidok, pontosabban l-alkil-6-metilallil-2,5--ditio-bikarbamidok előállítására. A vegyületek alkil­csoportja egyenes vagy elágazó és 1—4 szénatomos, a metilgyök helyzete pedig az allilcsoporton tetszőleges 5 lehet. A vegyületek ismert hatóanyagok, amelyek befo­lyásolják a hipofízis, a mellékvese és az ovarium mű­ködését. A vegyületek előállítására ismert módszer szerint valamely 4-szubsztituált tioszemikarbazidot N-helyet- 10 tesített izotiocianáttal, vagy a reakciókörülmények kö­zött ezen izotiocianátot leadó ditio-karbamát-szárma­zékkal reagáltatnak [878,177 sz. nagy-britanniai, 1,462.951 sz. francia, 149197 sz. magyar szabadalmi leírás, Ind. Chim. Belge, 1967. 32 (Spec. No.), 1200— 15 1203]. A ditio-karbamát-vegyület előállítása a megfelelő szubsztituált aminból történhet. A 4-szubsztituált tio­szemikarbazid-származékot valamely ditiokarbamát és hidrazin reagáltatásával állítják elő (1. fent). Az ismert előállításmód sok reakciólépésből áll, és 20 iparilag nem előnyösen valósítható meg. A jó minőségű végtermék előállításához szükséges a közbenső termé­kek elkülönítése és tisztítása is. Ezek következtében az eljárással a kiindulási szubsztituált aminra számolva legfeljebb 40—45 %-os hozammal kapható a végtermék. 25 Azt találtuk, hogy e szubsztituált ditio-bikarbamidok jó hozammal, egy reakciólépésben állíthatók elő N-alkil­tiokarb-aminsavklorid, N-metilallil-tiokarbaminsav­klorid és hidrazinhidrát reakciójával, 0—50 °C közötti hőmérsékleten. Ezután a kapott hidroklorid-sót meg- 30 bontjuk. A reakciót előnyösen a tiokarbaminsavklori­dok előállítási elegyében hajtjuk végre. A kiindulási N-szubsztituált-tiokarbaminsavklorido­kat ismert módon állítjuk elő a megfelelő alkil-, illetve metilallilamin és tiofoszgén reakciójával (Houben-Weyl: Methoden d. org. Chemie, Bd. 9., 829). A metilallil­amin előállítása ugyancsak önmagában ismert módon, a megfelelő metilallilhalogenidből Gábriel-szintézissel történhet [JACS, 74, 4054 (1952)]. A találmány szerinti eljárás különösen előnyös meg­valósítási módja szerint az N-alkil-, és a metilallil-szub­sztituált tiokarbaminsavkloridot egyidejűleg állítjuk elő ugyanabban a reakcióelegyben, és elkülönítés nélkül reagáltatjuk hidrazinhidráttal a kívánt végtermékké. A tiokarbaminsavklorid és a hidrazinhidrát reagál­tatását előnyösen 5—20 C°-on végezzük. A hidroklorid­sóból a bázist szerves bázissal, előnyösen trietilaminnal vagy piridinnel szabadítjuk fel. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy nincs szük­ség az alkil-, és alkenil-izotiocianátok körülményes elő­állítására, elkülönítésére és tisztítására. Ipari megvaló­sítása egyszerű, kevesebb műveletből és reakciólépés­ből áll, mint az ismert eljárások. A végtermék igen tisz­tán, bármelyik kiindulási aminra számolva 75% feletti hozammal képződik, tehát a termelés 30—40%-kal nagyobb az ismert eljárásokénál. A találmány szerinti eljárást a következő példákon mutatjuk be: 163254 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom