163218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy alfa-pinén-származék előállítására

163218 dációra képes szubsztrátum, majd ADP hozzáadása után. A vizsgálatokhoz olyan patkánymáj-mitokondriumokat használtunk fel, amelyeket Beckmann Spinco L 50 típusú centrifugával különítettünk el. Oxidációra képes szubsztrátumként szukcinátot alkalmaztunk. A polarográfiás méréseket Gilson-féle oxygraphfal végeztük. (Methods in Enzymology, Eastbrook R. W. és Pullman N. E. Vol. 10, p. 41.) A telített káliumklorid-oldattal kalomel-elektródhoz csatlakozó vibráló platina mikrokatódot tartalmazó műszer segítségével rendkívül érzékenyen lehet mérni a mitokondriális közeg oxigénkoncentrációjának változását. A polarográfiás mérésekhez az 1,75 mg proteint tartalmazó mitokondrium-preparátumot 240 /ímól oxigént tartalmazó közegben szuszpendáljuk. A tanulmányozandó preparátumokhoz hozzáadunk 100 /<mól oxomirtenált. A vizsgálatot a következőképpen végezzük:, A mitokondriumokat az említett közegben szuszpendáljuk; ekkor igen kis oxigénfogyasztást észlelünk. A közeghez hozzáadunk 10 ^mól szukcinátot. Az adagolás hatására az oxigénfogyasztás megnő, a mitokondriumok így biztosítják a szubsztrátum oxidációját. Ez a fogyasztás a mitokondriumok nyugalmi állapotának felel meg. A fogyasztás egy idő múlva stabilizálódik. 10 15 20 25 30 Ezután a közeghez hozzáadunk 500 nanomól (nmól) ADP-t. A hozzáadás után a mitokondriális közeg oxigénfogyasztásának erős növekedése észlelhető. Az ADP^adagolás a sejtlégzés növekedését váltja ki, ez pedig az ADP ATP-vé történő átalakulását eredményezi. Ezt a stimulációs jelenséget légzéskontrollnak (LK) nevezzük. Abban az esetben, ha a mitokondrium-preparátum oxomirtenált tartalmaz, ugyanaz a jelenség figyelhető meg, mint az összehasonlító mintánál. Megállapítható azonban, hogy az oxigénfogyasztás a kísérlet során lényegesen kisebb. Az alábbi 2. táblázatban összefoglaltuk a fenti polarográfiás mérések eredményeit. Az egyes preparátumtípusoknál feltüntettük a fogyasztott oxigénmennyiséget nanoatom/perc egységben, a fogyasztott oxigén QO^-mennyiségét nanoatom/ perc . mg mitokondriális protein egységekben a szukcinát és az ADP hozzáadása után. Feltüntettük továbbá az LK-értékeket (az oxigénfogyasztás az ADP hozzáadása után, oxigénfogyasztás csak a szubsztrátum jelenlétében) és a szubsztrátum oxidálására elhasznált oxigén atomjaira vonatkoztatva a foszforilezett ADPADP ADP mólok számát ( ). Az -mennyiség tehát O ' O a szubsztrátum oxidálása során felszabadult energiából az ADP—ATP foszforilezéssel visszaszerzett energiát jelenti. 2. táblázat összehasonlító minta oxomirtenált tartalmazó minta szukcinát ADP LK ADP O fogyasztott O2 natom/perc Q02

natom/ perc. mg fogyasztott O2 natom/perc Q02

natom/ perc. mg LK ADP O 256 146 425 242 1,7 2 128 73 262 150 2,05 1,71 A táblázatban feltüntetett eredményekből látható, hogy az oxoomirtenál jelenléte erősen csökkentette a mitokondriumok légzésintenzitását, ez az intenzitáscsökkenés azoriban nem járt a foszforilezési oxidációs folyamat gátlásával. ADP Az LK- és az —— értékek gyakorlatilag változatlanok az összehasonlító mintához képest. A mitokondrium tehát a szervezet igénye esetén növelni tudja légzésintenzitását az ADP -*- ATP átalakulása révén. Sőt, a szukcinát oxidációja során felszabadult energia visszaszerzése gyakorlatilag azonos volt a kezeletlen és az'oxomirtenállal kezelt mitokondrium esetében. c) Hipoxiás atmoszférában levő állatok túlélése 55 égért négy napon keresztül napi 1 mg dó-55 zis'ban, az ötödik napon 0,5 mg dózisban intraperitoneálisan oxomirtenállal kezelünk, majd fél órával az utolsó injekció beadása után 5% oxigént tartalmazó hipoxiás atmoszférában levő ketrecbe helyezzük az állatokat és mérjük a tül-60 élés idejét. Az összehasonlításként alkalmazott kezeletlen egerek túlélési ideje 138 másodperc, az oxomirtenállal kezelt állatoké 297 másodperc. A kezeletlen állatok közül egy sem élt három 63 percnél tovább. Az oxomirtenállal kezelt állatok