163218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy alfa-pinén-származék előállítására

163218 között ezzel szemben voltak olyanok, amelyek 8 perc túlélési időt értek el. A kísérletekből látható, hogy az oxomirtenál elősegíti a sejtmetabolizáció hipoxiához történő adaptációját. d) Oxomirtenál hatása sejt energetikus metabolizációjára Egereknek naponta kétszer 0,5 mg oxomirtenált adunk be intraperitoneális úton (1 mg oxomirtenál napi dózis/egér). A kezeletlen egereket a kezeitekkel megegyező életfeltételek között tartjuk. A kezelés után növekvő időközökben a kezelt és kezeletlen állatok közül leölünk néhányat, elkülönítjük májukat és agyukat, majd megállapítjuk a szerv laktodehidrogenáz (LDH) és glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6DP) tartalmát. A fenti enzimek nagy szerepet játszanak a sejtlégzésben. Az LDH a tejsav piroszőlősavvá történő dehidrogénezését katalizálja, a G6DP a glükóz katabolitikus bomlási útjának első enzimje (pentóz-foszfát út esetén) és fontos szerepet játszik abban, hogy a NADP (nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát) NADPH2 hidrogénezett formában marad. Az enzimek mennyiségének növekedése a ribóz-szintézis növekedését, azaz a nukleinsav-szintézis növekedését bizonyítja. Az 1. és 2. ábra görbéi megadják a két enzim mennyiségét. A diagramokban feltüntettük az enzimatikus aktivitás változását az idő (T) függvényében. Az enzimatikus aktivitást nemzetközi egységben, a friss szerv grammjaira vonatkoztatva adtuk meg. (IU/g). Az idő az állat leölés előtti kezelési idejét adja meg napokban. A folyamatos görbék a kezelt állatokra, a szaggatott görbék a kezeletlen egerekre vonatkoznak. 1 Ul/g enzim 30 °C-on percenként 1 /'mól szubsztrátum átalakulását katalizálja. A kezelt állatok májánál a kezeletlenekhez képest nagyobb LDH-aktivitás figyelhető meg legalább 38 napon keresztül (1. ábra). A 15. és 31. nap között a kezelt állatok májában lényegesen nagyobb G6DP-aktivitás figyelhető meg, mint a kezeletlen állatokéban. Nem állapítható meg semmiféle különbség az agy enzimaktivitásában. Az egyéb enzimaktivitások gyakorlatilag változatlanok maradtak. Az LDH és a G6DP szintézisének növekedése arra utal, hogy a glükózilis (Mendel—Meyerofút) stimulálása következtében az energiatermelő metabolizmus és a proteinszintézis megnő. Ez az eredmény az in vitro kísérletek során bizonyított légzésintenzitás-csökkenés következményének tekinthető és következik a hipoxiás sejtmetabolizációhoz történő adaptációból is. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületet tartalmazó gyógyszerek sejtlégzési elégtelenségek kezelésére alkalmazhatóak. E szerek különösen előnyösen használhatók a következő esetekben: légzési elégtelenség, kardiális elégtelenség, keringési, így arteriális és különösen ko-5 ronáriás, vénás és kapilláris elégtelenség, májelégtelenség, öregség miatt fellépő sejthipoxia. A találmány szerinti eljárással előállítható szereket parenterális, orális és rektális úton alkalmazhatjuk. 10 A szóban forgó szereket parenterális adagolás esetén 20—150 mg hatóanyag/nap, orális adagolás esetén 50—800 mg hatóanyag/nap, rektális adagolás esetén 100—800 mg hatóanyag/nap adagban alkalmazhatjuk. A fenti dózist paren-15 terális adagolás esetén 1—4 alkalommal, orális alkalmazás esetén 1—8 alkalommal, rektális alkalmazás esetén 1—4 alkalommal juttathatjuk be a szervezetbe. Ha a szert parenterálisan alkalmazzuk, akkor 20 célszerűen olyan injektálható oldatokat használunk fel, amelyek az oxomirtenál mellett 95fyo-os etanolt, nátrium-lauril-szulfonátot, nemionos típusú emulgeálószert és 4,5 pH-ra pufferolt vizes izotóniás hígítószert tartalmaznak. 25 Rektális alkalmazás esetén előnyösen olyan szuppozitóriumokat használunk fel, amelyek az oxomirtenál mellett félszintetikus glicerideket tartalmaznak. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az (I) képletű dimetil-6,6-oxo-4--formil-2-biciklo-(3,l,l)-heptén-2 előállítására, 35 azzal jellemezve, hogy verbenont szeléndioxiddal oxidálunk, és a terméket a reakcióelegyből elkülönítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a sze-40 léndioxid verbenonba történő adagolását 60—120 °C forráspontú oldószer felhasználásával 50—60 °C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg, majd az adagolás befejeztével a reakcióelegyet viszszafolyató hűtő alatt forraljuk. 45 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy oldószerként etanolt alkalmazunk. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemez-50 v e, hogy a visszafolyató hűtő alatt történő forralás után a dimetil-6,6-oxo-4-formil-2-biciklo-(3,l,l)-heptén-J2-t frakcionált desztillációval különítjük el a reakcióelegyből. 5. Az 1. igénypont szerinti1

eljárás továbbfej-55 lesztése gyógyászati hatású szer előállítására, azzal jellemezve, hogy az (I) képletű terméket önmagában vagy más ismert hatóanyagokkal együtt gyógyászatilag alkalmazható hígító-, töltő- és adalékanyagokkal elegyítjük és gyó-60 gyászati készítménnyé alakítjuk. 2 ábraoldal A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. Győr-Sopron megyei NyomdavaUalat, Győr T5.6764