163218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy alfa-pinén-származék előállítására

1632 IS resztül) a lombikot olajfürdő és elektromos fűtőlap segítségével 50—60 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. Az adagolás befejeztével az elegyet 4 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd az oldószert bepárlással eltávolítjuk. A kapott oldatot a kivált szelén eltávolítására szűrjük, majd vákuumban desztilláljuk. A 0,1 Hgmm. nyomáson 50—110 °C között desztilláló frakciót összegyűjtve 30—35' g vörösesbarna nyersterméket kapunk. A desztilláció során kapott nyersterméket éterben oldjuk, és az elegyben maradt szelén eltávolítására 24 órán keresztül higany felett keverjük. Az oldatot ezután többször frakcionáljuk, s az egyes műveletek során gondosan elkülönítjük a fejpárlatot a nehéz párlatoktól. Ilyen módon sárga olaj formájában 7 g oxomirtenált kapunk, fpo,t = 90—95 "C. A fejpárlatok és talptermékek ismételt desztilláció jávai további oxoniirtenál^mennyiséget különíthetünk el. Az oxomirtenál — mint az elvégzett farmakológiai kísérletekből kiderül — a sejtlégzésre fejt ki hatást, az oxigénfelhasználás gazdaságosságát befolyásolja. Az oxomirtenál farmakológiai hatásával kapcsolatban az alábbi vizsgálatokat végeztük el: — tanulmányoztuk az oxomirtenál oxidációra képes anyagba helyezett sejtszövet légzésintenzitására kifejtett hatását, — tanulmányoztuk az oxoniirtenálnak az ADP (adenozin-difoszfát) ATP-vé történő foszforilezéses átalakulására kifejtett hatását a mitokondriális láncok szintjén, pontosabban tanulmányoztuk az említett foszforilezési röákció kapcsolódását a légzési metabolizmus során létrejövő egyéb szubsztrátum-oxidáció oxidációs reakciójához. a) Oxomirtenál hatása a sejtlégzés intenzitására Manometries mérésekkel vizsgáltuk az adott szubsztrátum oxidációjához szükséges oxigénmennyiséget hipoxiás atmoszférába helyezett szöveteknél. A szövetek egy részét oxomirtenallal kezeltük, más részüket összehasonlító mintaként használtuk fel. A hipoxiás atmoszféra alatt a környező légkörnél1 kisebb oxigéntartalmú atmoszférát értünk. A kísérleteket tökéletesen homogenizált teljes patkányaggyal, glükózszübsztratummal, 8,5% oxigént tartalmazó atmoszférában végeztük. Az egyes manometries mérésekhez az agyhompgenizatumokat a következőiképpen készítettük el: Előzőleg megölt és lefejezett két patkány agyát kivesszük és azonnal, előzőleg 0 °C-ra hűtött pufferoldatba helyezzük1

. Mivel az agyhomogenizatum glükolízise igen erős és a folyamat során savas kémhatású nidtabolitok keletkeznek, a kísérleteket tökéletesen pufferolt közegben kell végezni. Különösen előnyös a Lajtha által ismertetett puffer alkalmazása [Brain Research, 16 186—7 '(1969)]. A puffer összetétele a következő: nátriumklorid káliumklorid kalciumklorid magnéziumszulfát 128 mmól 5 mmól 2,7 mmól 1,2 mmól 15 20 5 dinátriumhidrogénfoszfát 10 mmól (pH = 7,4), trisz-(hidroximetil-aminmetán) 100 mmól (pH = 7,4). A patkányagyat 0 °C-on Potter-féle készülék segítségével homogenizáljuk (Manometric Tech-10 nies, Umbreit, Burris et Stauffer, Vol 1. p. 159, 1964., Burgess Publishing Co) 1 g agy homogenizálásához összesen 9 ml puffert használunk fel (ilyen módon 10%-o,s homogenizátumot kapunk). A homogenizátum-preparátum sejtlégzését glükóz jelenlétében Gilson-féle differenciális respirométerrel mérjük (1. Manometries Technics, Umbreit, Burris et Stauffer, Vol. 1. p. 102 —105, 1964.). A kísérletek során felhasznált preparátumok 2 ml 10%-os homogenizátumot tartalmaznak. 10 preparátumhoz 300 ,wg oxomirtenált adunk oldott állapotban. Az alkalmazott 6 összehasonlító preparátumot Lajtha-pufferrel megfelelő térfo-25 gátra egészítjük ki. Az egyes preparátumok által fogyasztott oxigént 30 °C-on, 2,5 órán keresztül mérjük. Ez alatt az idő alatt mind az oxomirtenált tartalmazó preparátumoknál, mind pedig az összeha-30 sonlító mintáknál a fogyasztott oxigénmennyiség az oxigénfogyasztás lineáris változása figyelhető meg. Az alábbi 1. táblázatban feltüntettük a kétféle preparátumnál a kísérletek során alkalmazott 35 friss szövetek átlagsúlyát és az időegységre és a friss szövet súlyára vonatkoztatott fogyasztott oxigénmennyiséget. Ezt az utóbbi mennyiséget légzésintenzitásnak nevezzük és „QO2" kifejezéssel jelöljük. 40 45 50 55 60 1. táblázat friss szövet Q02 átlagsúlya, g ^1/óra . g Összehasonlító preparátum 0,278 268 Oxomirtenáltartalmú preparátum 0,325 194 Látható, hogy az oxomirtenál jelentősen csökkenti a homogenizátum légzésintenzitását. Az átlagos csökkenés a fenti kísérleti körülmények között 27,6%. b) Oxomirtenál hatása ADP ATP-vé történő foszforilezési reakciójára Oxigént meghatározott kiindulási koncentrációban tartalmazó közegbe mitokondrium-preparátumot helyeztünk, majd polarográfiával tanul-65 mányoztuk az oxigénfogyasztás alakulását oxi-