163207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására

163207 slektrolit legalább 4 milliekvivalens% sócsopor­:ot vagy sóképzésre alkalmas csoportot tartal­maz, amelyet az eljárás során sócsoportokká ala­kítunk át, és láncvégi, formaldehiddel szemben reakcióképes csoportként helyettesítetlen amid-, sarbamid- vagy biuretcsoportot tartalmaz. A találmány szerint poliuretán elektrolitként elsősorban a következő csoportokat tartalmazó vegyületek jönnek számításba: (+) -S— (+) I -N P­(+) (-) <-) coo —so3 --o­(—) -SO.! (—) -so2 -P < o o R ahol R szubsztituens jelentése alkil, cikloalkil, iralkil, aril). A találmány előnyös foganatosítási módja ab­san is áll, hogy a poliuretándiszperziókat a hő­cezelés előtt, alatt vagy után 4,2—2 közötti pH­:rtékre állítjuk be, ill., hogy a diszperziókba a eljes vízmennyiség legalább felének beadagolá­;a után 0,5—,20 súly% 110—4000 közötti mole­culasúlyú poliizocianátot emuigeálunk bele. Ebben az összefüggésben diszperziókon általá­>an heterogén, kétfázisú víz-poliuretán rendsze­•eket értünk, különösen olyanokat, amelyekben 1 folytonos fázis víz. Ebben a fogalomba a kb. i mikronnál nagyobb részecske átmérőjű ülepe­lőszuszpenziók, valamint a kb. 10—100 m« ré­zecske átmérőjű kolloidoldatok, vagy szólok is >eletartoznak. Az optikailag tiszta, homogén vi­es oldatok azonban nem tartoznak ide. A formaldehiddel szemben reakcióképes acile­ett aminocsoportot tartalmazó poliuretán elekt­olitot vízben elodiszpergáljuk, és ezután metil-Icsoportok kialakítása céljából formaldehidet artalmazó vizes oldattal elegyítjük. A formal­iehidet tartalmazó vizes oldatokat 11—1,5, elő­työsen 11—9, és 4—1,5 közötti pH-értékeken eagáltatjuk. Előnyösen olyan kiindulóanyagot asználunk, amelynek acilezett aminocsoportja :elyettesítetlen amid-, karbamid- vagy biuret­soport. A találmány szerint szóba jöhető poliuretán­polielektrolitok előállítására alkalmas több re­kcióképes hidrogénatomot tartalmazó vegyüle­ek lineárisak vagy elágazottak, és molekulasú­lyuk 50—^20 000, előnyösen 50—8(000 között van. Izek az önmagukban ismert vegyületek láncvégi idroxil-, karboxil-, amino- vagy merkaptocso­ortokat tartalmaznak: amennyiben nagyobb íolekulasúlyú vegyületekről van szó, a polihidr­xilvegyületek, pl. poliészterek, poliacetálok, oliéterek, politioéterek, poliamidok és poliész­;ramidok, vagy az egynél több hidroxilcsopor­)t tartalmazó vinilpolimerek is előnyösen alkal­íazhatók. Poliéterként pl. a sztiroloxid, etilénoxid, ropilénoxid, tetrahidrofurán, butilénoxid, epi­lórhidrin, polimerizációs termékeit, valamint 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 ezek kopolimerizáció jávai vagy oltásos kopoli­merizációjával előállított termékeket, valamint a több vegyértékű alkoholok vagy azok keverékei­nek kondenzációs termékeit, és a több vegyér­tékű alkoholok, aminők, poliaminok és amino­alkoholok alkoxilezésével előállított poliétereket említjük meg. Izotaktikus polipropilénglikol ugyancsak alkalmazható. Nagy alkilénoxid-tar­talmú termékek, amennyiben azok vízoldható poliuretánokat eredményeznek, nem alkalmaz­hatók. Poliacetálként pl. a glikolokból, mint dietilén­glikolból, trietilénglikolból, 4,4"-dioxetoxi-difenil­-dimetilmetánból, hexándiolból és formaldehidből előállítható vegyületek jönnek számításba. Cik­likus acetálok polimerizációjával is megfelelő poliacetálok állíthatók elő. Politioéterként elsősorban a tiodiglikol kon­denzációs termékeit önmagával és/vagy más gli­kolokkal, dikarbonsavakkal, formaldehiddel, aminokarbonsavakkal, vagy aminoalkoholokkal említjük meg. A reakciópartner szerint ezek a termékek politioéterek, politiokeverékéterek, politioéterészterek, politioéterészteramidok. Ilyen polihidroxilvegyületeket alkilezett formában is, ill. alkilezőszerekkel keverékben is alkalmazha­tunk. A poliészterek, poliészteramidok és poliamidok közé számítanak a több értékű telített és telítet­len karbonsavakból, ill. azok anhidridjeiből és több értékű telített vagy telítetlen alkoholokból, aminoalkoholokból, diaminokból, poliaminokból és azok keverékeiből előállított, túlnyomóan li­neáris vagy elágazott láncú kondenzátumok, mint pl. a politereftalátok vagy a polikarboná­tok. Laktonokból, pl. s-kaprolaktonból vagy hidr­oxikarbonsavakból előállított poliészterek ugyan­csak alkalmazhatók. A poliészterek hidroxil­vagy karboxilvégcsoportokat tartalmazhatnak. Felépítésükhöz alkoholkomponensként részben vagy egészben nagyobb molekulasúlyú polime­rek vagy kondenzátumok, mint pl. poliéterek, poliacetálok, polioxidmetilének, ugyancsak al­kalmazhatók. A telítetlen poliészterek lehetnek vinilmonomerekkel oltottak. A poliészterek felépítéséhez különösen elő­nyösen alkalmazható vegyületek a következők: etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, tetra­etilénglikol, 1,2-propilénglikol, 1,3-propilénglikol, 2,3-butándiol, 1,4-butándiol, 1,5-pentándiol, 1,6--hexándiol, 2,:2-dimetil-l,3-propándiol, ciklo­hexándimetanol, kinit, glicerin, trimetilolpropán, hexántriol, pentaeritrit, buténdiol, bisz-hidroxi­etildián, borostyánkősav, glutársav, adipinsav, parafasav, ftálsav, izoftálsav, tereftálsav, tere­ftálsavdimetilészter, tereftálsav-bisz-glikolészter, maleinsavanhidrid, fumársav, 6-hidroxikapron­sav, 4-hidroxibenzoesav, trimellitsav. Uretán- vagy karbamidcsoportokat már tar­talmazó polihidroxilvegyületek, mint adott eset­ben módosított természetes poliolok, pl. ricinus­olaj, szénhidrátok, ugyancsak felhasználhatók. Elvileg bázikus nitrogénatomokat tartalmazó polihidroxilvegyületek. pl. polialkoxilezett pri­mer aminők vagy poliészterek, 01. politioéterek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom