163086. lajstromszámú szabadalom • Villamos védőkapcsoló hibaáram, túláram és rövidzárlati áram elleni védelem céljára

3 böző automata kapcsolóik működtető szervei egymással össze vannak kötve, illetve úgy van­nak összekapcsolva, hogy* a \vonalvédőkapesoló bekapcsolásakor a hibaáram védőkapcsoló is mindig bekapcsolni kényszerül. 5 Ezeknek az ismert szerkezeteknek mégis az a hátránya, hogy az együttes bekapcsolási folya­mathoz a kapcsolómechanizmus több műveleté­nek pontosan meghatározott sorrendben kell 10 egymást követni ahhoz, hogy a védelmi követel­mények biztosan ki legyenek elégítve; először a hibaáram kioldó erőtárolóját kell megfeszí­teni, és a hibaáram kioldót kioldásra kész álla­potba hozni, mielőtt a vonalvédőkapcsoló kap- 15 csolóérintkezőit zárni szabadna. Ez szükséges ahhoz, hogy egy bekövetkező földzárlatot azon­nali kikapcsolás kövessen. Ez a feltétel az auto­mata kapcsoló és a vonalvédőkapcsoló kapcsoló­mechanizmusainak pontos beállítását követeli 20 meg, amely csak nagyon pontosan gyártott al­katrészek, költséges összeépítés, és gyakran csak utólagos és bonyolult beállítás esetében való­sítható meg. A találmány szerinti megoldással megvalósít- 25 ható a védőkapcsoló olyan felépítése, amelynél a kapcsolómechanizmusökhoz eddig szükséges beállítás és a két kapcsolómechanizmus körül­ményes beigazítása elmaradhat, és elmarad a hibaáram és vonalvédőkapcsolö szerkezeteinek 30 együttes bekapcsolása. A feladat találmányszerű megoldás egy olyan említett fajtájú védőkapcsolót eredményez, amelynél az összes ellenőrzendő vonal kapcsoló­érintkezői a vonalvédőkapcsolóban vannak el- 35 helyezve, és a hibaáram szerkezet el van látva erőtárolós kapcsolómeöhanizmussal, és két vég­állással rendelkező saját működ Lető szervvel, és a vonalvédő kapcsolóval egy összekötő részen keresztül csak úgy van mechanikusan összekap- 40 csolva, hogy a vonalvédőkapcsoló reteszelése csak a hibaáramkioldó kioldásra kész állapotá­ban lehetséges. Ennél a megoldásnál a technikai ismert állá­sával ellentétben nem egy önálló hibaáram vé- 45 dőkapcsoló van összekötve egy vonalvédökap­csolóval, hanem csak egy hibaáram érzékelő- és kioldó szerkezet van összekötve az automata kapcsolók kireteszelesét végző összekapcsoló részekkel. Ez az elrendezés azért előnyös, mert 50 a kapcsolómechanizmusok kölcsönös beállításá­hoz szükséges kényszerkapcsolat elmarad. Ezen­kívül egyszerű elrendezés lehetséges a kapcsoló­érintkezőknél, amely azt eredményezi, hogy a nullavezető kapcsolóérintkezője nyitásának a 55 késése meghosszabbodik. Ez az időeltolódás könnyen fellép, ha a nullavezetőhöz tartozó kapcsolóérintkező nem a hibaáramkapcsolóban, hanem a vonalvédőkapcsolóban van elhelyezve, illetve a vonalvédőkapcsolónak a hibaáram 60 szerkezettel ellentétes végénél. A találmány szerinti kialakítással elérhető, hogy a hibaáram szerkezet kireteszelést végző összekötő része a hibaáram kioldónak mind a 65 4 szabadon kioldó, mind pedig a kikapcsolt állá­sában a vonalvédőkapcsoló kireteszeléséhez szükséges helyzetet veszi fel, amelyet a hiba­áramszeirkeaet működtető szervének a bekap­csolási mozgása alatt egészen a szerkezeti be­kapcsolásra kész állapotáig fenntartja. Így felépített kapcsolómechanizmus eddig nem volt ismeretes. Az összes ismert, csak két nyugalmi helyzettel rendelkező automata kap­csolónál a reteszelést lehetővé tevő összekötő­részek a „KI" kapcsolóállásnál már újra be­kapcsolásra kész állapotban vannak. A kirete­szelés mindig csak a „szabadon kioldó állás"­ban következik be úgy, hogy az összes mű­ködtető szerv össze van kötve, illetve meg­határozott módon mechanikusan össze kell, hogy legyen kapcsolva, így az ellentétes több­pólusú érintkezőnyílások be vannak, biztosítva, és a vonalvédőkapcsoló földzárlat esetén meg­engedhetetlen egypólusú bekapcsolást biztonság-Az itt levő hátrányokkal szemben a talál­mány segítséget nyújt, és megadja a lehetősé­get két mozgásában egymástól független szer­kezet egybeépítésére úgy, hogy beigazítási mun­kákra nincs, vagy csak csekély szükség van, és a kapcsalómechanizmusok felépítése is egysze­rűbb. Azt a biztonsági követelményt, hogy a vonalvédőkapcsolók bekapcsolása csak, akkor megengedett, ha a hibaáram érzékelő- és ki­oldóberendezés már működésre kész, a működ­tető szerv különválasztása ellenére kielégítettük. A hibaáram szerkezet kézzel való kikapcsolása esetében is a hibaáram szerkezeti kireteszelesét végző összekötőrész, és azzal az összes automata mechanizmus retesze kireteszelt állapotba kerül úgy, hogy bekövetkezik az automata kapcsoló­pólusok kioldása, és újbóli bekapcsolás mind­addig nem lehetséges, ameddig a hibaáram szer­kezet ki van kapcsolva. Ezenkívül a találmány azzal az önmagában ismert előnnyel jár, amely felismerhető, ha túl­áram vagy hibaáram következtében kioldás kö­vetkezik be. Első esetben a hibaáram védőkap­csoló működtető szerve bekapcsolt állapotban marad. A találmány szerinti elektromos védő­kapcsolók egy célszerű kiviteli alakját az jel­lemzi, hogy a hibaáram szerkezet és a vonal­védőkapcsoló közötti összekötőrész a hibaáram kioldó kioldásra kész állapotában elfordítható, mindazonáltal a hibaáram kioldó kioldott, vagy kikapcsolt állásában egy emelőáttétel segítségé­vel, melyhez az erőtároló rugó kapcsolódik, kényszerpályán a vonalvédőkapcsoló kireteszelé­séhez szükséges helyzetbe mozdul el. Ez a kényszerkapcsolat csak egy irányban követke­zik be, azaz a hibaáram szerkezettől a vonal­védőkapcsolö felé, és nem fordítva. A példakénti kiviteli alaknak egyszerű felépítése és aránylag kevés alkatrésze van. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti védő­kapcsoló példakénti kiviteli - alakját tüntettük fel. A rajzon: 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom