163082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált N-vagy 1-hidroxialkil-2-fenilamino-2-imidazolinok előállítására

7 savval beállítjuk kongóvörös gyenge savas reakciójára. Jégfürdőben való hosszabb hűtés után fehér kristályokban kikristályosodik az l-(2--hidroxietil)-2- [(2-klór-4-metiMenil)-amino] -2--imidazolin hidrokloridja. Olvadáspontja 182°. 5 A 4. példával analóg módon. állítható elő a következő vegyület: L l-(2-hidroxietil)-2-[(4-cianofenil)-,amino]-ímid- 10 azolin-i(2); a bázis olvadáspontja 126°, a hidroklorid olvadáspontja 208—210°, hozam az elméletinek 9,7%-a. 5. példa: 15 l-(2-Hidroxietil)-2-(2-klór-4-metil-fenil-amino)-2-imida zolin 1,5 g 2-klór-p-toluidinnak Adcock (J. Chem. 20 Soc. 1965, 474) szerint 1,5 g N-metil-N-nitrozo-N'-nitroguanidinnal való reagáltatásával kapott 0,01 mól N'-(2-klór-4-metil-fenil)-N"-nitroguanidint 20 ml vízmentes alkohollal 8 óra hoszszat visszafolyatás közben 1,1 g (0,01 mól) N- 25 -(/?-hidroxietil)-etiléndiaminnal forralunk. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékhoz 2 n sósavat adunk. Az oldhatatlan részt szűréssel elkülönítjük, és a sósavas vizes fázist különböző pH-értékeknél kloroformmal 30 frakcionáltan extraháljuk. A 7-nél nagyobb pH-nál kapott kloroformos kivonatok tartalmazzák a kívánt imidazolin-bázist. Ezeket egyesítve vízmentes kakiumszulfáton szárítjuk, és a kloroformot vákuumban eltávolítjuk. A visszama- 35 radt olajos imidazolin-bázist kevés vízmentes éterben oldjuk, és az oldatot sósavval kongóvörös savas reakciójára állítjuk be. A kivált hidrokloridot leszívatással elkülönítjük, mossuk és megszárítjuk. Hozam 0,1 g. Olvadáspontja 40 179—181°. 6. példa: 45 2-[N-(Metoximetil-N-(2,6-diklórfenil)-amino]^2-imidazolin 2,3 g (0,01 mól) 2J(2,6-dikíórfenilamino)-2--imidazolin és 1,2 g (0,015 mól) klórdimetiléter 50 keverékét 10 ml metanolban oldjuk, és 3 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután az oldószert és a fölös klórdimetilétert lédesztilláljuk, és a maradékhoz kevés vizet adunk. Különböző pH-értékeknél végzett frakcionált 55 éterezéssel a reakciókeverék szétválasztható. A 11—12 pH-nál kapott éteres oldatot bepárolva a 2-[N^(metoximetil)-N-(2,6-diklórfenil)-amino]-2-imidazolin kikristályosodik. Olvadáspontja 120—123°. A hozam 0,6 g (az elméleti- 60 nek 22%-a). A 6. példával analóg módon állítható elő 2--[N-(etoximetü)-N-(2,ö-diklórfenil)-amino]-2--imidazolin. Olvadáspontja 159—161°. 65 8 7. példa: l-(Hidroximetil)-2-f(2,6-diklórfenil)~amino-2--imidazolin 4,6 g (0,02 mól) 2-(2,6-diklórfenilamino)-imidazolin-(2)-t 1,5 g (0,02 mól) 40%-os formaldehidoldattal és 25 ml metanollal forrásban levő vízfürdőn bombacsőben 10 óra hosszat melegítünk. Ezután a reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk, és a visszamaradó olajat híg sósavban oldjuk. Különböző pH-értékeken végzett frakcionált éteres extrahálással a keletkezett új l-(hidroximetil)-2^(2,6-diklórfenil)-amino-2-imidazolint elválasztjuk az átalakulatlan kiindulási imidazolintól. A savanyú vizes oldatot 2 n nát- . riumhidroxid-oldattal közömbösítjük fokozatosan. Az új vegyületet tartalmazó (kimutatás vékonyrétegkromatografálással, benzol-aceton 9 :1 arányú elegyével, Schlittler-reagenssel) éteres kivonatokat egyesítjük, vízmentes kalciumszulfáton szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk. 0,85 g imidazolin-bázis mariad vissza (az elméletinek 10%-a). Olvadáspontja 138—139°, 8. példa: l-(2-Hidroxietil)-2-[(2,6-diklókenil)-amino]-2--imidazolin-hidroklori H 3 g l-(2^acAtoxietil)-2q(2,6-diklórfenil)Hamino']-imidazolin-<2)-hidrok4bridot (op. 200—203°) 25 ml 2 n sósavval visszafolyató hűtő alatt kb. 2 óra hosszat forralunk. Ezután vákuumban bepároljuk, és a maradékot éterrel kezeljük. Kikristályosodik az l-(2-hidroxietil)-2-[(2,6-diklór~ fenil)-amino]-im,fdazolin-(2) hidrokloridja. Olvadáspontja 225—227°. Tisztítás céljából vízben oldjuk, az oldatot 2 n nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és a felszabadult imidazolin-bázist kloroformmal extraháljuk. Szokásos módon átalakítjuk a hidrokloridjává, amely butanol és éter elegyéből átkristályosítva vékonyrétegkromatogramja szerint egységes alakban válik ki. Hozam 0,9 g. Olvadáspontja 234—235°. 9. példa: l-(2-Hidroxietil)-2- [<2,6-diklórfenil)-amino] -2--imidazolin-hidroklorid 0,2 g lítiumalumíniumihidridnek 40 ml vízmentes éterrel készült oldatához keverés közben szobahőmérsékleten hozzáadjuk 0,8 g l-(2-acetoxietil)-2-[(2,6-diklórfenil)-amino]-2-imidazolinnak 40 ml vízmentes éterrel készült oldatát lassan, cseppenként. A reakciókeverék kissé felmelegszik. Ezután visszafolyatás közben 3 óra hosszat forraljuk. Vízzel és jéggel való elbontás után különböző pH-értékeknél éterrel frakcionáltan extraháljuk. Az új vegyületet tartalmazó éteres kivonatokat egyesítjük, magnéziumszulfáton szárítjuk, és a hidroklorid kivá-4