163061. lajstromszámú szabadalom • Rúgózott vonó- és ütközőberendezés sínenfutó járművek középütközős kapcsolóihoz

163061 3 4 váz felé. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy egyrészről a kapcsolókar szögben történő ütközésekor féllépő kisiklató nyomatékok nincsenek maximálisan 'kiküszöbölve, másrészről, hogy a vezető-, előfeszítő- ill. felvevő eleméknek 'az excentrikus erőtámadás esetén, a stabilizáló csuklóra történő meni megfelelő átvitele ill. az azáltal előidézett stabilizáló nyomaték a jármű alvázt túlzottam igénybeveszi illetve deformálja. Ezáltal egy idő előtti tönkremenetel következhet be. Az ismert vonó- és ütközőberendezések a rugóátvivő rendszer számára nem biztosítanak megfelelő védelmet a nedvesség és egyéb szennyeződéssel szemben, úgyhogy ebből kifolyólag is csökkeim az élettartamuk. Azonkívül lényegesen nagyobb karbantartási időre van szükség. Az ismert rugóátvivő remdszer beépítése a rugóházban túl bonyolult és időtrabló. Ilyen okból kifolyólag a szükséges javítási munkák is költségesek. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése különösen pedig a rugóátvivő rendszer munfcafelvételéinek növelése mind vonó, mind ütközési irányban és ezáltal a teherforgalomban és a személyforgalomban fellépő jármű rázkodások optimális mértékű csillapítása. A találmány célja továbbá az eddigi kedvezőtlen erőlefutás következtében előálló kisiklató nyomaték teljes kiküszöbölése, valamint a túlzioltt igénybevétel általi bekövetkezett deformáció megszüntetése a vezető-, támasztó- illetve előfeszítő elemeknél. A találmány féladata olyan vonó- és ütközőberendezés létesítése, amelynél a rugóátvivő rendszer rugóegységei megfelelően növekvő erőlefutással úgy vannak kiképezve és megfelelő vezető előfeszítő és felvevő elemek révén a kapcsolóból az erőket bevezető kapcsolókarral szemben úgy vannak támasztva, hogy a rugó átvivő rendszer kb. 150 mm-es ütközőlöketnél kb. 130 Mp-jű rugóerőt és 50 mm-es vonólöketnél kb. 70 Mp rugóvégerőt fejt ki és így mind az ütközőigénybevételnél előforduló túl nagy ütközőerőik mind pedig a vanóigénybevételnél a rövid ideig fellépő igen erős vonóerők a mindenkori igénybevételnek megfelelően beállított rugóhatás révén csillapítást nyernek és ezáltal az ún. túllökések nem kerülnek közvetlenül a járműálvázra, ugyanakkor a stabilizáló csuklón ül. a rugóházon fellépő stabilizáló nyomatékok megfelelően a jármű alvázra kerülnek átadásra. A találmány szerint ezt azáltal érjük el, hogy a főrugó hátsó vége közelében előnyösen teljes hosszáriak kétharmadában egy a rugóházba benyúló villás rúdon elrendezett és előnyösen anyával rögzített tárcsával van kétrészesen megfogva és az első és hátsó f őrugórész, valamint az előtoló rugó önálló előfeszített, egymásra támaszkodó kicserélhető rugópatront alkotnak és az első főrugórész hátsó végével a villásrúdon elrendezett tárcsára és első végével a nyomólaphoz tartozó nyomólapra támaszkodik, a hátsó főrugórósz a tárcsa ós a rugóházfenék között két rugótányér által van tartva és az előtoló rugó a főrugórészekkel sorba kapcsolva a nyomótárcsák között a villásrudat körülfogva egy előtoló fazékban van elrendezve és egy hátsó karima, valamint a nyomódarab 5 vállára támaszkodó előtolófazék első karimája révén az első főrugórésszel szemben támaszkodik. A találmány további kivitele szerint a hátsó nyomótárcsa és a villásrúdon ülő anya között a megfogótárcsával vezetett és a villásrudat körül-10 záró távtartó gyűrű van elrendezve. A hátsó főrugórészt felfogó rugótányérok. egy feszítőcsapon egymástól távolságban, egymás felé. mozgathatóan vannak elrendezve. A nyomólap nyomódarabja egy cső alakú toldallékdaráhbal van el-15 látva, amely teleszkópszerűen a rugóháziba nyúlik és az első f őrugórészt körülzárja. A találmány egy további jellemzője, hogy az ütköző és vonóberendezés nyugalmi helyzetében a kapcsólószár vége a nyomólaptól egy kb. 20 20 mm-es távolságban van, amely távolság az előtoló rugó nyoimólöketémek felel meg. A találmány szerinti vonó- és ütközőberendezés a vonó- és ütközőirányú, de különösen az ütközőirányú erőkkel szemben biztosít megnöve-25 kedett munkafölvételt a rugótovábbító rendszer célszerű kialakításával és támasztásával és alkalmas ütközőigénybevételnél fellépő túl nagy nyomó-, illetve ütközőerő és a rövid ideig fellépő nagy vonóerő megfelelő csillapítására. A fellépő 30 túllökéseket a találmány szerinti berendezés megfelelően felfogja és az eddigiekkel ellentétben nem továbbítja a járműálvázra.. Ezáltal mind a tehervonatoknál, mind a személyvonatoknál hátrányos rázások ki Vannak küszöbölve. 35 A rugóegységek találmány szerinti elrendezésével illetve a kapcsolókarral szembeni célszerű megtámasztásával lehetővé teszi a stabilizáló csuklón ill. a rugóházban excentrikus erőtámadás által előidézett stabilizáló nyomatéknak a 40 jármű alvázra történő mégfelelő bevezetését. A stabilizáló nyomatéknak a jármű alvázra történő bevezetése azért jelentős, mivel a stabilizáló nyomatékok ellenhatást fejtenek ki a relatív nagy fcereszterők által előidézett kisiklató nyo-45 matekkal szemben. Ezáltal a kapcsolókarok szögben történő ütközésekor fellépő kisiklató nyomaték teljesen ki van küszöbölve. A járműkeretre történő megfo-50 lelő stabilizáló nyomaték bevitelével az az előny is jár, hogy a rugó átvivő rendszer vezető-, felvevő- ós előfeszítő elemeinek túlzott igénybevétele, deformációja kiküszöbölhető. Így az idő előtti tönkremenetelük nem következik be. Az 55 előtolórugónak és mindkét főrugórésznek önálló meghatározottan előfeszített és egymással szemben cserélhetően elrendezett rugópatronként való kialakítása a vonó- és ütközőberendezés szereléslót megkönnyíti és a kezelési költségeket 60 csökkenti. A találmány szerinti kialakítás azonkívül megfelelő védelmet nyújt nedvesség és szennyeződéssel szemben úgy, hogy ezáltal is nő az ütköző és vonóberendezés élettartama. A találmányt részletesien kivteli példa kap-65 csán, a rajz alapján ismertetjük. Az ábra egy ru-2