163061. lajstromszámú szabadalom • Rúgózott vonó- és ütközőberendezés sínenfutó járművek középütközős kapcsolóihoz

163061 6 gózott vonó-, ütköző kapcsolót szemléltet teljes metszetben. 1-gyel a kapcsolókar van jelölve, amely elülső végén egy nem ábrázolt középütköző fejet hord 5 és hátsó végének közelében 2' stabilizációs csuk­lón keresztül egy függőleges, az 1' fcapcsolószár végét felvevő 2 osu'klócsappal egy 3 villásrúd 3' fejében van ágyazva, Az 1 kapcsolókar az üt­közős kapcsolóban a 2' stabilizációs csukló 2 10 csuklócsapján, 13 nyomólapon, valamint all ru­góháziban elrendezett és 5 előtoilórugóból és 8, 9 főrugóból álló rugóátvivő szerkezeten, továbbá 11 'házon ill. 16, 20 nyomó- és húzó ütközőkön keresztül támaszkodik a járműkereten, Az 5 elő- 15 tolórugóból és 8, 9 főrugókból álló rugóátvivő rendszer meghatározott előfeszítóssel van all rugóházba behelyezve. A rugóhatás a vonó- és ütköző igénybevételnél különböző. A 8, 9 főrugó hátsó végének közelében, előnyösen teljes hosz- 20 szúságánafc kétharmadában a 11 rugóházba be­nyúló 3 villásrúdon 17 kapcsol óanyával rögzített 18 megfogótárcsia révén két részesen van meg­fogva, mivel laz 50 mm hosszú vonólöket számá­ra 70 Mt rugóvégerő esetén merevebb rugó- 25 karakterisztika szükséges, mint nyomólöket esetén. Az első és hátsó 8, 9 főrugó­részek, valaimint az 5 előtoló rugó önálló, meghatározottan előfeszített, egymással szemben megtámasztott, kicserélhető rugópatronként 30 vannak kialakítva. Az elülső 8 főrugó hátsó vé­gével a 3 villásrúdon elrendezett 18 megfogótár­csával és első végével a 13 nyomólaphoz tartozó 15 nyomődaíabra támaszkodik önálló rugópat­ronként. A hátsó 9 főrugórész a 18 megfogótár- 35 osa és a 11 rugóház 10 feneke között van elren­dezve mégpedig a 22 csappal összekötött 23 és 24 rugótányér révén megfelelő módon elő van fe­szítve, úgyhogy ez a rugórész is önálló rugópat­ront alkot. Az 5 előtoló rugó mindkét 8, 9 fő- 40 rugórésszel sorba van kapcsolva.. Az 5 előtoló­rugó a 4, 6 nyomótárcsák között a 3 villásrudat körülzárva a 7 előtoló fazékban van elrendezve úgy, hogy ez a rugórész is önálló rugópatront al­kot. Az 5 előtoló rugó a hátsó 25 karimán, vala- 45 mint a 15 nyomódarab 21 vállára felfekvő 26 karimán keresztül az első 8 f őrugórészre támasz­kodik. A hátsó 6 nyomótárosa és a 17 anya kö­zött a 18 megfogótárcsa által vezetett és a 3 vil­lásrudat bezáró 19 távolságtartó cső van elren- 50 dezve. A két 23 és 24 rugótányér a hátsó 9 főru­górész rugóhatásának biztosítására a 22 feszítő­csapon egymástól távolságban egymással szem­ben mozgathatóan van elrendezve. A 15 nyomó­darab a cső alakú 27 toldalékdarabbal van el- 55 látva, amely a 11 rugóházba teleszköpszerűen belenyúlik és az elülső főrugórészt körülfogja. Nyugalmi helyzetben a 12 kapcsolókarszárvég a 13 nyomólaptól 28 távolságra (kb. 20 mm-re) van. Ez a távolság az 5 előtolórugó nyomólöke- 60 tének felel meg. A 13 nyomólap nyugalmi hely­zetében és vonólöiketnél a 14 vonótámaszon tá­maszkodik. A találmány szerinti vonó- és ütközőberende­zés működése a következő. " 65 Ütközési irányban az ütközési, illetve nyomó­erő az 1 kapcsolókaron és függőleges 2 csukló­csapon keresztül a 3 villásrúdhoz és a 4 nyomó­tárcsához, valamint 5 előtoló rugóhoz jut, ame­lyik a hátsó 6 nyomótárcsán és a 7 előtoló fa­zékon keresztül a főrugóra támaszkodik, amely főrugó 8 elülső és 9 hátsó főrugórészből áll. Az 5 előtoló rugó és a 8, 9 főrugó az előtolás szem­pontjából egymás után van kapcsolva. A nyomó­erő a 10 házfenéken ill. 11 házon keresztül lesz a jármű alvázához vezetve. Az előtolás befejező­dik, amikor a 12 kapesolokarszár vége a 13 nyo­mólapot megérinti. Abból a célból, hogy az 1 kapcsolókart kézi úton oldalt ki lehessen bil­lenteni, a vonó- és ütközőberendezós nyugalmi helyzetében kb. 20 mm-es 28 távolság kell hogy a 12 kapcsolókarszárvég és a 13 nyomólap kö­zött legyen. Az ütköző ill. nyomóerő további nö­vekedésekor az előtolás befejezése után a 13 nyomólap, amely vonólöiketnél a 14 támasszal van támasztva a 15 nyomódarabon keresztül a 8, 9 főrugórészeket nyomja a nyomási löket be­fejezéséig, miközben ,az előtoló rugó hossza és ezáltal terhelése nem változik, Az ütköző ill. nyomólöket a 11 házon elrende­zett 16 nyomólöket ütközőkkel van korlátozva, A húzóerőt az 1 kapcsolókar, a vízszintes 2 csuklócsap és a 3 villásrúd továbbítja, a 3 vil­lásrúdon elrendezett 17 anya, valamint 18 meg­fogótárcsa révén az elülső 8 főrugórészre, amely a 15 nyomódarab és 13 nyomólapon keresztül a 14 vonótámaszra támaszkodik. A 17 anya és 6 nyomótárcsa között elrendezett távtartóeső azt idézi elő, hogy a vonólöket alatt az 5 előtolórugó rugóvégei közötti távolság állandó és ezáltal a meghatározott 5 előtolórugó eiőfeszítés változat­lan marad. A jármű alvázával összekötött 20 vonólöket ütközőik korlátozzák a vonólöketet. Szabadalmi igénypontok: 1. Rugózott vonó- és ütközőberendezés sínen­futó járművek középütközős kapcsolóihoz, amelynél az elülső végén egy középütköző fejet hordó kapcsolótag hátsó vége közelében egy csuklón pl. egy stabilizáló csuklón keresztül egy vízszintes, a fcapcsolószárkar végét felvevő csuk­lócsap révén egy villásrúd fejében van ágyazva és a vonó- és ütközési irányban a csufclócsapon egy nyomólap és egy vonó- és ütközőigénybevé­telnél különböző rugóhatást kifejtő rugótovábbí­tó rendszert felvevő rugóház ill. a hozzátartozó vonó és nyomólöket ütköző révén a jármű al­vázra támaszkodik, -míg az előtoló és fő-rugóból álló rugóátvivő rendszer meghatározott előfe­szítéssel >a rugóházba van behelyezve és a rugók mint mechanikus üreges rugók vannak kialakíts va és myomőterhelésinél egymás után vannak kapcsolva, azzal jellemezve, hogy a főrugó (8,9) egy ía villásrúdon (3) ülő tárcsa (18) révén egy elülső (8) és egy hátsó rugórészre (9) van fél­osztva, amikoris az elülső rósz (8) hossza kb. két­harmada az egész rugó hosszának és mindkét rugórész (8, 9) valamint az előtolórugó (5) elő-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom