163058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-L-talometilozidok előállítására
3 Az új vegyületek a találmány értelmében a következő eljárások szerint állíthatók elő: a) Egy II általános képletű 4'-oxo-ramnozilglikozidot — ebben a képletben R1; R 2 , R5, R 6 és R7 a fenti jelentésűek, és R'4 metil- vagy formilcsoportot jelent — redukálunk, és kívánt esetben a kapott I általános képletű vegyületről az acil- és/vagy O-alkilidéncsoportokat hidrolitikusan lehasítjuk, és/vagy a kapott szabad hidroxilcsoportokkal rendelkező vegyületet acilezzük, és/vagy valamely I általános képletű vegyületet, amelynek képletében R3 acilcsoportot és Rj és R2 hidrogénatomot jelentenek, acetálozunk, illetve ketálozunk. 15 A redukciót előnyösen komplex fémhidridekkel, például lítium-tri-terc-butoxialumíniumhidriddel vagy nátriumhidriddel —5 és +30 C° közötti vízmentes oldószer jelenlétében végezzük. Litium-tri-terc. butoxialumíniumhidrid használata esetén az előnyös oldószer tetrahidrofurán, nátriumbórhidrid alkalmazásakor vízmentes metanol. A reakcióidő a II általános képletű kiindulási vegyület szerkezetéhez igazodik, a célszerű reakcióidőt a reakció vékonyrétegkromatografálással való követésével könnyen meghatározhatjuk. Ha például olyan II általános képletű vegyületet használunk, amelynek képletében R\ metilcsoportot képvisel, akkor a lehető legjobb átalakulás eléréséhez 3—4 óra szükséges. Ha 30 azonban R'4 formilcsoportot jelent (szcilliglaukozidin, hellebrigenin vagy k-sztrofantinszármazékok), akkor a ramnózcsoportban a 4'-oxocsoport redukciója általában néhány perc alatt lejátszódik. Még ilyen rövid reakcióidő alatt és 35 számított mennyiségű vagy csekély feleslegű redukálószer, tehát 1 mól kiindulási vegyületre számítva 2—3 mól lítium-tri-tec.-butoxialumíniumhidrid vagy 0,25—0,4 mól nátriumbórhidrid használata esetén is csekély mennyiségű megfelelő I 40 általános képletű 19-hidroxi-vegyület képződik. Ez a mennyiség általában olyan csekély, hogy elkülönítése a kromatográfiás elválasztás során nem kifizetődő. Csak szcilliglaukozidin esetében keletkeznek a fenti reakciókörülmények között 45 mindig körülbelül azonos mennyiségben a megfelelő I általános képletű 19-formil- és 19-hidroximetil-vegyületek egymás mellett. Csak akkor kaphatunk gyakorlatilag kizárólag I általános képletű 19-hidroxi-vegyületet, ha egy 50 II általános képletű vegyületet, amelynek képletében R'4 formilcsoportot jelent, nagy feleslegű redukálószerrel redukálunk (1 mól kiindulási vegyületre számítva 4 mól vagy több lítium-triterc.-butoxialuimímumhidriddel vagy 1 mól és 55 több nátriumbórhidriddel), és a reakcióidő legfeljebb 1 óra. b) Olyan I általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rí, R2 és R3 hidrogénatomot vagy acilcsoportot jelentenek, egy III 60 általános képletű genint — ebben a képletben R'4, R5, Rß és R7 a fenti jelentésűek — egy IV általános képletű triacil-a-L-talometilozilhalogeniddel reagáltatunk — ebben a képletben Hal klór- vagy brómatomot és Ac egy acilcsoportot 65 4 jelent —, és kívánt esetben a kapott vegyületről az Ac csoportot hidrolitikusan lehasítjuk, ha az Ac csoport Rí, R2 és R3 fent megadott jelentésétől eltérő1, és/vagy a kapott vegyületet szabad hidroxilcsoportokkal acilezzük és/vagy a kapott 19-formil-vegyületet komplex fémhidridekkel a megfelelő I általános képletű 19-hidroximetilvegyületté redukáljuk. A rekaciót előnyösen oldószerben, például etilérikloridban vagy benzolban, és nehézfémsó vagy -oxid, például ezüstoxid, ezüstkarbonát vagy higany(II)ciainid jelenlétében a használt oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsékleten vagy tercier szerves bázis, például piridin vagy 2,6-lutidin jelenlétében, előnyösen 0 és 50 C° között végezzük, az alkalmazott bázis feleslege is szolgálhat oldószerként. Előnyös lehet továbbá, ha a reakciókeverékhez a IV általános képletű vegyület oldatát csepegtetjük. Ha az a) vagy b) eljárásokkal olyan I általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében Rí, R2 és R3 acilcsoportot jelentenek, akkor kívánt esetben ezeknek a csoportoknak az utólagos lehasítását célszerűen hidrolitikusan végezzük, például sav vagy bázis jelenlétében, és az alkalmazott oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsékleten, például 100 C°-on. Ha azonban az a) eljárással olyan I általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében R3 acilcsoportot és Rí és R2 együtt O-alkilidéncsoportot jelentenek, akkor az alkilidéncsoportot enyhe savas hidrolízissel, például 0,1—1 n kénsavval metanolban vagy etanolban 25—50 C°-on a 4'-helyzetben levő acilcsoport lehasadása nélkül lehasíthatjuk. Olyan I általános képletű vegyületet, amelynek képletében Rí, R2 és R3 hidrogénatomot vagy R3 acilcsoportot és Rí és Ra hidrogénatomot jelentenek, kívánt esetben utólag ismét acilezhetünk. Ezt előnyösen szobahőmérsékleten vagy hűtés közben a megfelelő savanhidriddel vagy halogeniddel piridinben vagy a megfelelő karbonsavval diciklohexilkarbodiimid jelenlétében Végezhetjük, és ha Rí, R2 és R3 hidrogénatomot jelentenek, átalakulnak a megfelelő acilcsoportokká. Ha az a) eljárással olyan I általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében R3 acilcsoportot és Rj és R2 hidrogénatomot jelentenek, akkor ezt egy A—CO—B általános képletű karbonil-vegyülettel — ebben a képletben A és B a fenti jelentésűek — vízelvonószer, például vízmentes rézszulfát vagy p-toluolszulfansav jelétében szobahőmérsékleten vagy valamivel magasabb hőmérsékleten acetálozhatjuk vagy ketálozhatjuk, oldószerként célszerűen az alkalmazott karbonil-vegyület feleslegét használjuk. A reakciót átketálozással, például 2,2-dimetoxipropánnal katalitikus mennyiségű sav, például p-toluolszulfansav vagy sósav jelenlétében és célszerűen nyomnyi mennyiségű víz jelenlétében végezhetjük. Továbbá a fent leírt eljárásokkal kapott I általános képletű 19-formil-vegyületeket komplex-2
