163038. lajstromszámú szabadalom • Tekercselt villamos kondenzátor termoplasztikus dielektrikummal

163038 3 4 között. Kiderült továbbá az is, hogy az ismert módszerrel nem lehet tartós villamos érintkezést biztosítani. Azoknál a kondenzátoroknál, amelyeknél az érintkeztetést az ismert eljárással készítették, váltakozó hőmérsékleti igénybevételek után a veszteségi tényező nagymértékben növekedett. Feladatunk, hogy találmányunk tárgyát képező kivitelű villamos kondenzátoroknál, amelyeknek termoplasztikus dielektrikumuk van, olyan homlokoldali érintkezést alakítsunk ki, amelynél a homlokoldali érintkező rétegek feleslegesek és amelyeknél szélsőséges váltakozó hőmérséklet-igénybevételeknél is stabil veszteségi tényező van. Ehhez kifogástalan mechanikusan rögzített és villamosan tartós összeköttetés szükséges a csatlakozó huzal és a fegyverzet fólia között. A tekercselt villamos kondenzátort, amelynek termoplasztikus dielektrikuma és fémfóliákból levő fegyverzetei vannak ós amelynél a csatlakozó elemek a homlokfelületbe vannak benyomva és a fegyverzetet alkotó fóliák széleivel érintkeznek, a találmány szerint az jellemzi, hogy a fegyverzetet alkotó fóliák szélei a csatlakozó elemekkel való érintkezés tartományába ki vannak hajlítva, illetőleg tömörítve vannak és részben egymást átlapolva, illetve átfedve átmenő felületet képeznek és hogy az egymást átfedő fegyverzet széleknek a csatlakozó elemekkel való érintkezési tartományaiban a csatlakozó huzalok és a fegyverzet fóliák anyagából levő ötvözet zónák vannak. Az eljárást, amelynél termoplasztikus dielektrikumú és fémfólia fegyverzetű villamos kondenzátor homlokoldali érintkeztetését végezzük és amelynél a csatlakozó elemeket a kondenzátor homlokoldalaira fektetjük, majd felfekvésük tartományában villamos árammal hevítjük és a homlokfelületekbe belenyomjuk, miközben a dielektrikum fóliák homlokoldali széleinek tartományai megolvadnak, a találmány szerint az jellemzi, hogy a csatlakozó elemeket annyira nyomjuk be a homlokoldalakba, hogy a fegyverzetek szélei a csatlakozó elemmel való érintkezési felület tartományában tömörödnek és hogy ezután a csatlakozó elemen keresztül az áramfolyást továbbra is fenntartjuk oly módon, hogy a csatlakozó elem — tömörített fegyverzet szélek érintkezési felületének tartományában a csatlakozó elemek és a fegyverzetek anyagai megolvadnak. A homlokoldalra felfektetett huzal, illetőleg a felfektetett csatlakozó elem az áramimpulzus következtében felmelegszik és az alkalmazott nyomás következtében a dielektrikum fóliák homlokoldali széleinek tartományába besüllyed. Ennek következtében a csatlakozó elem érintkezésbe jut a fegyverzetekkel. A csatlakozó elemeket azonban annyira belenyomjuk a homlokfelületekbe, hogy a csatlakozó elemekkel érintkezésbe jutó fegyverzet szélei tömörödnek, illetőleg áthajlanak vagy kihajlanak. A fegyverzetek áthajlított szélei zárt felületet alkotnak, amely a csatlakozó elemre felfekszik és azt részben körülfogja. Az érintkezés megtörténtéig a csatlakozó elemen a feszültség — a csatlakozó elem ellen-5 állásának a hőmérséklettel való növekedése következtében — növekszik és .maximális értéket ér el. A 3,040.415 számú USA szabadalmi leírásból ismert eljárással ellentétben, itt a fegyverzeteknek a csatlakozó elemmel való érintkezésekor az áramot a csatlakozó elem nem szakítja meg, hanem az továbbra is fennmarad. A feszültség a fegyverzetekkel való érintkezéskor a járulékos párhuzamos áramutak következtében csökken. A feszültségcsökkenés fázisában, azaz a csatlakozó elem és a fegyverzetek közötti érintkezés bekövetkezte után azáltal, hogy a feszültséget a csatlakozó elemen fenntartjuk, olvadási zónák keletkeznek a fegyverzet szélein és a csatlakozó elem felületi rétegein. Megállapítottuk, hogy a hegesztési folyamat ezen fázisában ötvözet képződés indul meg a fegyverzet széleknek és a csatlakozó elem felületi rétegének érintkezési tartományában. Ezen ötvözet képződés kifogástalan villamos tartós összeköttetést biztosít a csatlakozó elemek és a fegyverzetek között. A találmány szerintii eljárás foganatosításánál a csatlakozó elem felfekvési tartományában a két különböző potenciálon levő elektródot szorítunk a csatlakozó elemre. Ezzel elérjük, hogy mind a csatlakozó elemnek a homlokoldalbu való benyomása, mind pedig az áramimpulzus keltése egyetlen szerszámmal elvégezhető. A csatlakozó elemre vezetett energia legalább akkora, hogy az érintkezési felületeken a fegyverzet fóliák és a csatlakozási elemek anyagai megolvadnak. Ekkor megindul a kifogástalan villamos érintkezést biztosító ötvözet képződése. A feszültség, amelyet a csatlakozó elemekre szorított hegesztő elektródokra adunk, korlátozott. Túl nagy feszültségeknél ugyanis a csatlakozó elemek és a hegesztő elektródok között levő érintkezést a fröcskölés gyengíti. A korlátozott feszültség miatt gondoskodni kell arról, hogy eléggé nagy áram folyjon a benyomott csatlakozó elemen keresztül, hogy az olvadékképződés számára szükséges energiát biztosítani lehessen. Az áramfolyás előállítására az elektródokra váltakozó feszültséget vagy egyenfeszültséget kapcsolunk. Az érintkezőkkel ellátandó kondenzátor testek cly módon állíthatók elő, hogy a fegyverzetek szélei és a dielektrikum fóliák szélei azokon a homlokoldalakon, amelyeken a csatlakozó elemeket benyomjuk, szorosan, tömören haladjanak. Továbbá, a kondenzátor testet úgy is előállíthatjuk, hogy a dielektrikum fóliák a homlokoldalakon, amelyekbe a csatlakozó elemeket benyomjuk, a fegyverzetek szélein túlnyúlnak. A túlnyúló dielektrikum fóliák szélességével változtatható a csatlakozó elemek hevítése és a csatlakozó elemen levő legnagyobb feszültséj. A feszültség és ezzel a csatlakozó elem 15 20 25 30 35 40 45 50 55 80 2