163000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cement felhasználásával készülő betonok és habarcsok vízzáróságának és szilárdságának növelésére

3 163000 4 A találmány értelmében az üvegadalékot a cement súlyára számítva, már 1%-ban, de leg­feljebb 15%-ban cementfinomságúra őrölve al­kalmazhatjuk. 5 A találmány tehát eljárás cement felhaszná­lásával készült beton és habarcs vízzáróságának és szilárdságának egyidejű növelésére, azáltal jellemezve, hogy a beton-, vagy habarcskeve­rékbe a cement súlyára számított, legfeljebb 10 15%, előnyösen 1—10% mennyiségben olyan cementf inomságú üvegőrleményt alkalmazunk, amelynek mennyiségi és minőségi összetétele az alábbi határok között változtatható: hatatlan szilikátokat képez. Ezzel a saját hatá­sát is lerontja. Ügyszintén ismeretes, hogy hidraulikus kiegé­szítőként, — hidraulitként — javasolták porí­tott — 95%-ban 10 000-es (No. 300 B. S.) szín­tan átmenő — üvegpor alkalmazását. (W. H. Taylor: Concrete Technology and Practice, 1965. 258. old.) A hidraulitokat, így az üvégport is, 10—30 s;% mennyiségben keverik a cementhez. A hidrauMtok a cement kötése során felszaba­duló kalciumhidroxid hatására aktiválódnak és hidraulikus kötésűvá válnak. Az idézett helyből — implicite — az üvegre vonatkozóan is ez tehető fel. Bővebb adatok azonban arra, hogy minősége — összetétele — milyen és hogy mi­lyen mértékben válik hidraulikussá — ha egy­általán válik — nem állnak rendelkezésre. A találmány célja volt olyan javítóadalék ki­dolgozása beton vagy habarcsok számára, amely azok vízzáróságát fokozza, a szilárdságát, az is­mertektől eltérően nem rontja, hanem éppen ellenkezőleg fokozza, szilárd, száraz anyagot ké­pez, könnyen szállítható, jól tárolható, nem romlékony és nem utolsósorban egyszerűen al­kalmazható. Azt találtuk, hogy a különféle adalékok al­kalmazása során mutatkozó egyes járulékos hát­rányokat, így például a kloridok korróziós ha­tását a vasalásra, vagy a szilárdságrontó ké­pességet, kiküszöbölhetjük és több tulajdonság, különösen a vízzáróképesség és a szilárdság egyidejű javulását érhetjük el, ha a javítóada­lékokat finoman eloszlatott üveges állapotban, szilikátalapú üvegőrleményben visszük be a beton-, vagy habarcskeverékbe. A javítóadalék komponenseiként a Si02-n kívül elsősorban al­káli-oxidok, különösen Na2 0, vagy K2O; alkáli­földfém-oxidok, mint CaO; P2O5, valamint ha­logenidek, elsősorban fluoridok jönnek számí­tásba, de számításba jöhetnek egyéb, az üvegbe bevihető, azonos, vagy hasonló hatáskiváltó komponensek is. Ezeket a komponenseket különböző kombiná­cióban tartalmazó üvegadalék meglepő módon olyan komplex hatást fejt ki, amely az egyes komponensek külön-külön, vagy sókeverékben történő alkalmazásakor nem, vagy csak csök­kent mértékben jelentkezik. A találmány értelmében javítóadalékként ja­vasolt üveg előállításához használt anyagok a SÍO2 mellett elsősorban al'kalnkarbonátok, al­kaliföldfém-karbonátak, -foszfátok, -halogeni­dek, főként -fluoridok lehetnek. A felsorolt komponenseken kívül egyéb olyan, üvegbe bevihető komponens is számításba jö­het az üvegadalék készítésére, amelynek hatása a beton, vagy habarcs keverékben a megkívánt módon érvényesül. Továbbá 'meglepő módon azt találtuk, hogy az üveges állapotban bevitt javítóadalé'kok'kal együtt többértékű oldható fémsóból álló olyan gyorsítóadalékok is bevihetők, amelyek az old­ható szilikátalapú — vízüveges — adalékokkal együtt nem alkalmazhatók. Ezáltal a javasolt adalék hatása még komplexebbé válik. 8—40 mól% alkali-oxid 0—30 mól% alkaldföldfém-oxid 0—25 mól% alkali-fluorid 40—75 mór% szilícium-dioxid Anélkül, hogy találmány szerinti eljárás nem várt hatását elméletileg értelmezni kívánnánk, véleményünk szerint ebben része van annak, hogy a javasolt módon az összes javító kom­ponens üveges, tehát homogén fázisban kerül a kötési folyamatba és ezáltal egyenletesebb ha­tást eredményez, mint a heterogén sókeveré­kek. Ismeretes továbbá, hogy az üvegek össze­tétele — így a javasolt adaléké is — tág hatá­rok között, tetszés szerint változtatható ezáltal a megkívánt hatásnak megfelelő a legelőnyö­sebb komponensarány választható meg. A kötési folyamat során a víz egyrészt mind hidrátvíz válik a beton vagy habarcs alkotó­elemévé, másrészt azonban annak pórusaiban, kapillárisaiban zárványként marad vissza, amely utóbbi az utánszilárdulási folyamatban jelentős részben oementgélt képez és végül is a póruso­kat és kapillárisokat, többé-kevésbé, de csak részben elzáró újabb kristályos részeket alkot. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a javasolt üvegadalék a zárványokba, illetve kapillárisok­ba kerülve fokozatosan megduzzad, szabályozott lassúsággal oldódóvá válik s ezáltal olyan' fo­lyamatokat vált ki, amelyek a gélesedést fokoz­zák és a vízzáróképasség, valamint a szilárdság egyidejű javulására vezetnek. Ugyancsak a las­sú duzzadásra, illetve oldódásra vezethető visz­sza az, hogy a szokásos kötésgyorsító, pl. kal­cium-klorid egyidejű alkalmazása lehetségessé válik, mert a bekeverés során az oldhatatlan kalcium-szilikátok képződésére gyakorlatilag nem kerülhet sor. Az üveg komponensei variá^ lásával az adalék duzzadóképessége, illetőleg oldhatósága előzetes kísérletek alapján kívánt módon állítható be. A találmány szerinti adalékot az eljárás tet­szőleges fázisában alkalmazhatjuk. Bekeverhet­jük a cementbe közvetlenül vagy a klinker őr­lésekor, de hozzáadhatjuk a beton, ill. habarcs keverékbe is. Bár a legelőnyösebb, ha Vala­mennyi javítókomponens jelen van az üvegben, az mégsem feltétlenül szükséges. Az eljárás széles körben alkalmazható. A be­ton és habarcskészítés, betonelemek gyártása 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom