162991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-klór- butadién-(1,3)-, széntetraklorid- és benzol-tartalom csökkentésére olyan 1,2-diklóreánban, amely hőbehatásra vinilkloriddá történő, nem teljes hasításnál képződik
5 162991 6 tani. Ezáltal pl. elérhető az, hogy a vinilklorid butadién-tartalma egyébként azonos előállítási feltételek mellett 80—100 ppm szintről 3—25 ppm-re csökkenthető. A hasításnál használt csőkígyóban a kokszosodási sebesség legalább a felére csökkenthető. Ha az etilénnek 1,2-di'klóretánná történő klórozására használt berendezés az 1,2-diklóretán vinilkloriddá történő dehidroklóirozására használt berendezéshez közel elhelyezhető, akkor ajánlatos a szennyezett, át nem alakult diklóretánt az etilén klórozására használt berendezésbe visszavezetni. Az utóbbi esetben a diklóretánnal magával ragadott szennyeződések klórozódnak, amikor 83,7 C°-nál magasabb forrpontú, klórtartalmú vegyületek képződnek. Az egyidejűleg végzett etilén klórozásnál is melléktermékként magas forráspontú komponenseket kapunk. Főként ezek .mellől a magas forráspontú szennyeződések mellől lehet az 1,2-diklóretánt egyszerű módszerrel tiszta alakban ledesztillálni. Az 1,2-diklóretán ismert előállítását részletezve úgy járunk el, hogy gáz alakú etilént és klórt 25 C°-on folyékony 1,2-diklóretánnal 1 : : 1 :100 mólarányban elkeverünk, amikor az 1,2-diklóretán a képződött reakcióhő elvezetésére szolgál és körfolyamatban tartható. A találmány szerint a gáz alakú komponensekhez pótlólagosan az 1,2-diklóretán hasításánál át nem alakult, szennyezett diklóretánt is használunk. Az FeClj katalizáló hatására, amelyet diklóretánban oldunk, a reaktorban kb. 2 perces tartózkodási idő leforgása alatt az etilén klórozása végbemegy, miáltal a hőmérséklet 50 C°-kal megnövekszik. A reakciótermék nyomás nélkül távolítható el a reaktorból és a katalizátor eltávolítása céljából vízzel mossuk, a vízmaradékot desztillációs úton eltávolítjuk, és a terméket két egymás után kapcsolt oszlopban tiszta alakban ledesztilláljuk. Gyakran előfordul az az eset, hogy az etilén klórozására és a diklóretán hasítására használt berendezések egymástól távoleső helyeken vannak. Ha ilyen szintéziseknél is a teljes menynyiségű, át nem alakult diklóretánt a találmány szerinti klórozásnak kívánjuk alávetni, akkor az alacsony forráspontú komponensebet (kényszerűen a diklóretánnal együtt) ledesztilláljuk és csak az így kapott koncentrátumot vetjük alá teljes egészében vagy részben katalizátor jelenlétében klórozásnak. A képződött diklóretán- és klórtartalmú magas forráspontú komponenseket könnyű párlat desztillációs oszlopba visszavezetjük. Ezután az előbbi oszlop után kapcsolt nehéz frakció desztillációs oszlopba az át nem alakult diklóretánt a magas forráspontú komponensek mellől ledesztilláljuk és azt friss diklóretánnal együtt ismét hőbehatásra történő hasításnak vetjük alá. Megoldható olyan elrendezés is, hogy a magas forráspontú és alacsony forráspontú komponensek desztillációjára használt könnyű és nehéz frakció desztillációs oszlopokat egyetlen, •megnagyobbított oszlop alakjában egyesítjük. 1. példa: 7% (= 300 kg/h) hasításnál visszanyert 1— 2% koncentrációban alacsony és magas forrás-5 pontú komponensekkel szennyezett 1,2-diklóretánt az etilén klórozására használt reaktorba 50 C°-on 250 ppm FeCl,-; koncentráció mellett klórozunk. A klórozásnál 5,3 t/h klórt és 2,09 t/h etilént gáz alakban, a reaktorba való belépés 10 előtt Venturi-féle keverő fúvókán vagy gyűrű alakú elosztó berendezésen keresztül a körfolyamatban szivattyúzott 1,2-diklóretánnal ((800 t) elkeverünk. A körfolyamatban vezetett diklóretán mennyiséghez ezenkívül 300 kg/h szennye-15 zett diklóretánt szivattyúzunk hozzá. A reaktorból atmoszférikus nyomáson kifolyó reakcióterméket a katalizátor eltávolítása céljából vízzel mossuk és desztillációs úton szárítjuk. Ezt követően 7,5 t/h tiszta 1,2-ddklóretánt desztil-20 lálunk le két egymás után kapcsolt oszlopba a különböző módokon képződött magas forráspontú komponensek mellől. A leírt művelettel a vinilklorid butadién tartalma 20—25 ppm határértékek között tartható. 25 Ha azonban csak a magas forráspontú komponenseket választanánk le és az át nem alakult diklóretánt az alacsony forráspontú komponensekkel együtt vezetnénk vissza a hasLtózónába — vagyis az alacsony forráspontú komponense-30 ket a találmány szerint nem klóroznánk magasabb forráspontú komponensekké — akkor a végtermék butadién tartalma 80—100 ppm határértékek között alakulna ki. A kokszosodási sebesség 60%-os konverzió 35 mellett 0,3 att/nap. Ha egyébként azonos reakoiófeltételek mellett a visszanyert szennyezett diklóretánból nem 7%-ot, hanem 70%-ot (= 3000 kg/h) használnánk fel, akkor a vinilklorid butadién tar-40 takna 3—7 ppni határértékekre lenne csökkente hető. A kokszosodási sebesség ilyen esetben 0,2 att/nap. 45 2. példa: 1,2-diklóretán termikus hasításához használt berendezésbe óránként 11 m3 (= 13,8 t) diklóretánt vezetünk be és ebből 60%r-ot hasítunk. 50 A diklóretán hasításánál visszanyert, szenynyezett 1,2-diklóretánt (5,52 t) egy desztillációs oszlopban a könnyú frakció desztillációs-oszlop fej/termékeként feldúsuló alacsony forráspontú komponensektől elválasztjuk. Az oszlop reflux 55 részéből állandóan egy alábbi összetételű (250 liter/h =313 fcg/h) részáramot ágaztatunk te. Forráspont Súlyszázalék (760 torr) 60 . 1 1,2-diklóretán 83,7 kb. 92 vinilklorid —13,9 0,9 1,1-diklóretilén 31 0,14 2-klórbutadién-(l,3) 59 2,5 metil énklorid 40,1 0,4 3
