162991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-klór- butadién-(1,3)-, széntetraklorid- és benzol-tartalom csökkentésére olyan 1,2-diklóreánban, amely hőbehatásra vinilkloriddá történő, nem teljes hasításnál képződik

162991 Táblázat 42 55 0,054 19 nap 0,6 Diklóretán konverzió (%) Működési időtartain (hónapokban) Kokszosodási sebesség, nyomásnövekedésben i(att)/nap kifejezve Az át nem alakult 1,2-dáklóretán szennyezései (%) 0,025—0,045 0,1—0,3 1,1-diklóretilén 0,025—0,023 0,3—0,4 Benzol 0,3—0,5 1—2 A vinilklorid szennyeződései (ppm) butadién-(1,3) 15—20 40—50 Ismeretessé váltak eljárások, amelyek során a hasításnál képződött melléktermékeket az át nem alakult 1,2-diklóretán mellől el lehetett távolítani. így pl. a 938 824 számú angol szabadalom szerint a következő módszert javasolják: A vinilikloridból, sósavból, át nem alakult 1,2--diklóretánból és a melléktermékekből álló hasítási termékeket hirtelen lehűtik, a sósavat és vinilkloridot desztillációs úton elválasztják, majd az alacsony forrpontú komponenseket — szükséges esetben az át nem alakult 1,2-diklóretán egy részével elkeverve — egy ún. könnyű frakció desztilláló oszlop fejrészén ledesztillálják és a desztillátumot elöntik, míg az át nem alakult 1,2-diklóretán főtömegét a nehéz frakció desztilláló oszlopban a magasabb forráspontú komponensek mellől ledesztillálják és ismételt hasítás céljából a csőkígyóba visszavezetik. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy az alacsony forrpontú komponenseket csak nagy diklóretán veszteségek árán lehet a körfolyamatból eltávolítani. A 68.11991 számú holland szabadalmi bejelentésben leírt eljárás a melléktermékek kémiai elválasztásán alapszik. Eszerint a sósav és vinilklorid desztillációs elválasztása után az át niem alakult 1,2-diklóretánt az alacsony forráspontú komponensek leválasztásának mellőzésével egyenesen a nehéz frakció desztilláló oszlopba vezetik és a desztillált 1,2-diklóretán egy részét mindenkor szakaszosan aluimíniumklorid hozzáadása után Friedel—Crafts-féle reakciónak vetik alá. Az utóbbi reakció eredményeképpen a telítetlen alifás szénhidrogének, mint pl. a 2-klórbutadién-((l,3) benzollal magasabb forrpontú alkilarilhalogenidek képződése közben reagál, emellől az 1,2-diklóretán desztillációs úton elválasztható. A jelen találmány tárgya eljárás a 2-Mórbutaddén-(l,3)-, széntetraklorid- és benzol-tartalom csökkentésére olyan 1,2-diklóretánban, amely hőbehatásra vinilkloriddá történő, nem teljes hasításnál képződik és amely mind 83,7 C° (760 torr) alatti alacsony forráspontú komponenseket, mind 83,7 C° feletti (760 torr) magas forráspontú komopnenseket tartalmaz szennyezésként; az alacsony forráspontú komponenseknek magas forráspontú komponensekké történő átalakításával és a tiszta diklóratánnak a magas forráspontú komponensektől desztillációs úton tönténő elválasztásával. Az eljárás 5 azzal jellemezhető, hogy a szennyezett 1,2-diklóiretánt olyan katalizátorok jelenlétében, amelyek etilénnek 1,2-diklóretánná történő klóro•zásánál szokásosak, 30—85 C°, előnyösein 50—70 C° közötti hőmérsékleten klórgázzal kezeljük. 10 Előnyösen az 1,2-diklóretánra számítva 50— 500 ppm FeCls katalizátor jelenlétében dolgozunk. A találmány szerint egyrészt úgy járhatunk el, hogy a szennyezett 1,2-diklóretánt egy olyan 15 ismert berendezésbe vezetjük be, amelyben klór és etilén reagáltatásával 1,2-driklóretánt állítanak elő, e berendezésben az etilént és a szenynyezett diklóretánt a katalizátor jelenlétében együttesen klórgázzal kezeljük, a katalizátort 20 vizes kimosással elválasztjuk és a tiszta diklóretánt a magas forráspontú szennyezések mellől ledesztilláljuk. Egy másik eljárási változat szerint a szeny-25 nyezett 1,2-diklóretánt desztillációs úton az alacsony forráspontú komponensektől elválasztjuk, a könnyű frakció desztillációs oszlop fejrészén a feldúsuló alacsony forráspontú koncentrátumot teljes egészében vagy részben folyamato-30 san elkülönítjük, és katalizátor jelenlétében klórgázzal kezeljük, a katalizátor tartalmú keveréket a könnyűfrakció desztillációs oszlopba visszavezetjük, továbbá a könnyű frakció desztillációs oszlop üstmaradékát folyamatosan a 35 nehéz frakció desztillációs oszlopba átvezetjük és ott a tiszta diklóretánt a katalizátor tartalmú magas forráspontú komponensek mellől ledesztilláljuk. Egy további eljárási változat azzal jelle-40 mezve, hogy a szennyezett 1,2-diklóretánt desztillációs úton az alacsony forráspontú komponensektől mentesítjük, a könnyű frakció desztillációs oszlop fejrészén feldúsuló koncentrátumot folyamatosan elvezetjük, majd katalizátor 45 jelenlétében klórgázzal kezeljük és a katalizátor tartalmú keveréket a fenti oszlop üstrészébe visszavezetjük, továbbá a tiszta diklóretánt folyamatosan a desztillációs oszlop fejrésze alatt elvezetjük, a magas forráspontú komponense-50 ket pedig az oszlop üstrészéből leürítjük. A találmány szerinti eljárás előnye szemben azzal az eljárással, ahol az alacsony forráspontú komponenseket könnyű frakció desztillációs oszlopban elválasztják, abban foglalható össze, 55 hogy a hasításnál képződött, alacsony forráspontú melléktermékeket diklóretán veszteség nélkül el lehet távolítani. Az alacsony forráspontú komponensek különösen a 2-klórbutadién-(l,3) és a benzol magas forráspontú kompo-60 nensekké való szakaszos átalakításával szemben az előny abban mutatkozik, hogy a hasítási melléktermékeket a folyamatosan foganatosított klórozással és mindenkor a klórozáswak alávetett, át nem alakult diklóretán részarányától 65 függően állandó, alacsony szintre lehet beállí-2