162987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkanolamin-származékok előállítására

162987 9 1Ö előnyösen alkálifémhidroxid jelenlétében, iners hígító- vagy oldószerben (pl. vízben, metanol­ban, etanolban vagy azok elegyében) végezhet­jük el. Az R7 vagy R 8 helyén szereplő a-alkoxial­kil-védőcsoportot, vagy az R7 és R 8 által közö­sen képezett —CHR6 — védőcsoportot savas hid­rolízissel hasíthatjuk le. A reakciót előnyösen ásványi savval (pl. vizes sósavval) 100 C'°-ig ter­jedő hőmérsékleten hajthatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárás má­sik foganatosítási módja szerint az (I) általános képletű alkanolamin-származékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű fenoxi-csoporitba (mely képletben R1, R4 , R 5 , R 7 és R 8 jelentése az előzőkben meg­adott) valamely R2 R 3 NCO—A— általános kép­letű oldalláncot (mely képletben R2 , R :i és A jelentése az előzőekben megadott) szokásos ké­miai reakciók segítségével bevisszük, majd — amennyiben R7 és/vagy R 8 jelentése védő-cso­port — egy vagy két védőcsoportot eltávolítha­tunk. A reakció végső szakaszát oly módon is elvé­gezhetjük, hogy valamely (XVI) általános kép­letű sav reakcióképes származékát (mely képlet­ben R1, R 4 , R 5 és A jelentése az előzőkben meg­adott) valamely R2 R 3 NH általános képletű aminoal reagáltatjuk (mely képletben R2 és R :! jelentése az előzőkben megadott). Reakcióképes savszármazékként pl. savhaloge­nideket (pl. savkloridokat), savanhidrideket vagy észtereket (pl. metil- vagy etilésztereket), vagy kondenzálószer (pl. valamely karbodiimid, pl. N,N-diciklohexilkarbodiimid jelenlétében magukat a savakat alkalmazhatjuk. A reakciót az amidok készítésénél általánosan használt kö­rülmények között hajthatjuk végre. Megjegyezzük, hogy az R3 vagy R 4 helyén funkciós csoportot tartalmazó vegyületeket R3 vagy R4 helyén más csoportot tartalmazó ve­gyületekké alakíthatjuk. Így pl. az R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó vegyületeket a meg­felelő, R3 helyén R^el azonos jelentésű csopor­tot tartalmazó vegyületekké alakíthatjuk át az a) eljárás folyamán R1 NH 2 általános képletű aminők felhasználásával. Az R4 helyén alkenil­vagy aral'koxi-csoportot tartalmazó vegyületekeit a c) eljárásnál ismertetett katalitikus hidrogé­nezéssel a megfelelő, R4 helyén al'kil- vagy hid­roxi-csoportot tartalmazó vegyületekké alakít­hatjuk. A találmányunik tárgyát képező eljárás továb­bi foganatosítási módja szerint az (I) általános képletű vegyületek optikailag aktív enantio­morfjait a megfelelő racemátok rezolválásával állíthatjuk elő. A rezolválást oly módon végezhetjük el, hogy a racém vegyületet optikailag aktív savval rea­gáltatjuk, a diaszitereomer sók keverékét hígító­vagy oldószerből (pl. etainolból) frakcionált an kristályosítjuk, majd az optikailag aktív alka­nolamin-származékot a sóból bázissal történő kezeléssel felszabadítjuk. Optikailag aktív sav­ként előnyösen ( + ) — vagy (—)-0,0-di-p-toluil­-borkősavat alkalmazhatunk. A rezolválást oly módon könnyíthetjük meg, hogy a diaszitereomer sók keverékének egyetlen frakcionált kristályosítása után kapott, részlege­sen rezolvált alkanolamin-származékot a szabad bázis alakjában viszonylag nem-poláros hígító­vagy oldószerben (pl. petroléterben) oldhatósá­got növelő szerrel (pl. primer aonino'kkal, pl. al­lilaminnai) kezeljük. Az (I) általános képletű alkanolamin-szárma­zékokat a szokásos módon savval történő rea­gáltatással savaddíciós sókká alakíthatjuk. Az I) általános képletű alkanolamm-szárma­zékok és savaddíciós sóik — mint már említet­tük — szívbetegségek kezelésére vagy megelőzé sere alkalmazhatók. E vegyületek több képvi­selője szelektív /3-adrenerg blokkoló hatással rendelkezik. E szelektív hatást mutató vegyüle­tek a kardiális /J-receptorok blokkolásában na­gyobb specifikusságot fejtenek ki, mint a peri­fériás véredények és hörg-izom ^-receptorainál, így olyan dózis választható, melynél a vegyület a catecholaminok (pl. izoprenalin, azaz l-(3,4--dihidroxi-fenil)-2-izopropilaminoetanol) kardiá­lis inotrop ós kronatrop hatásait blokkolja, a trachealis sima izomnak izoprenalin által előidé­zett relaxáció ját vagy az izoprenalin perifériás értágító hatását azonban nem blokkolja. E ve­gyületeket a fenti szelektív hatás következtében előnyösen alkalmazhatjuk szimpatomimetikus hörgHtágítókkal (pl. izoprenalinnal, orcip>renalin­nal, adrenalinnal vagy efedrinnel) együtt aszt­ma vagy más légúti elzáródásos betegségek ke­zelése során, ez esetben ugyanis a szelektív ve­gyület a hörg-tágítónak a szívre kifejtett nem­kívánatos serkentő hatását gyakorlatilag kivédi és ugyanakkor a hörg-tágító kívánt gyógyászati hatását nem akadályozza meg. Sok /?-<adrenerg blokkoló hatással rendelkező vegyület ismeretes, melyek között l-ariloxi-3-^amino-2-propanol^származékok is előfordulnak. 45 Ismeretes, hogy e vegyületek több képviselője — közöttük az 1-ariloxi-csoporton acilamino­-szubszitituenst hordozó származékok — szelek­tív /f-nadrenerg blokkoló hatást fejtenek ki. A klinikai gyakorlatban felhasználandó bata-ad-50 renerg blokkoló szerek kívánatos, bár nem szük­ségszerű tulajdonsága, hogy számottevő „intrin­sic" szimpatoimimeítikus hatást ne mutassanak. A klinikán legtöbbször kipróbált vegyület, a propranolol [1 -izopropilamino-3-(naif t-1-il-oxi)-55 -2-propanol; 994 918 sz. brit szabadalom] „int­rinsic" szimpatomimeitikus hatást egyáltalán nem mutat. Nem ismeretes azonban olyan sze­lektív beta-adranerg blokkoló hatással rendel­kező vegyület, mely „intrinsic" szimpatomime-60 tikus aktivitástól mentes lenne. A klinikai gya­korlatban elterjedten kipróbált practolol [l-(4--acetamidofenoxi)-3-izopropil-aniino-2-pro­panol, 1 078 852 sz. brit szabadalom) jelentős „intrinsic" szimpatoimimetikus aktivitással ren-65 delkezik. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom