162971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüst kinyerésére elégethető ezüsttartalmú hulladékok hamujából

162971 szűrletből reduktív úton kicsapjuk és kívánt esetben önmagában ismert módon oxidáljuk. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy amennyiben az ezüsttartalmú hulladékanyag hamuját oxidáció előtt szulfidos kezelésnek vet- 5 jük alá, igen kedvező szűrési tulajdonságokkal rendelkező elegyet kapunk, az ezüstveszteség minimálisra lecsökken és a kitermelt ezüst emelkedik. A találmányunk tárgyát képező eljárás első 10 lépése során az ezüsttartalmú hamuanyagot lúgos közegben alkálifémszulfiddal, vagy ammóniumszulfiddal kezeljük. A reakciót előnyösen lúgos közegben végezhetjük el, melyet célszerűen alkálifémhidroxidokkal pl. nátriumhidr- 15 oxiddal vagy káliumhidroxiddal, alkálifémkarbonátokkal (pl. nátriumkarbonáttal vagy káliumkarbonáttal) biztosíthatunk. Az eljárás előnyös foganatosítási módja szerint oly módon járhatunk el, hogy a vízben szuszpendált ezüst- 20 tartalmú hamuhoz előbb vizes alkálifémhidroxid-oldatot, majd alkálifémszulfid-oldatot, különösen nátriumszulfid- vagy káliumszulfid-oldatot adunk. A reakciót melegítés közben, előnyösen a reakcióelegy forráspontja közelében 25 végezhetjük el. A reakcióidő 1—2 óra. Az ily módon kapott csapadéktartalmú reakcióelegyet célszerűen szűréssel, vagy centfifugálással választjuk szét. A szűrőn átmenő szül- 30 fidtartalmú oldat — célszerűen hidrogénperoxidos oxidáció után — elöntésre kerül. Az ezüstszulfid-tartalmú csapadékot ezután oxidációnak vetjük alá. Az oxidációt salétrom- 35 savval végezzük el. A reakciót célszerűen melegítés közben, különösen a reakcióelegy forráspontja közelében hajthatjuk végre. Igen fontos, hogy a reakciót az ezüstszulfid teljes mennyiségének oxidálódásáig, illetve a kis mennyi- 40 ségben jelen levő fémezüst oldódásáig végezzük. E célból az oxidáció előrehaladását mintavételékkel ellenőrizzük és a reakciót csak akkor hagyjuk abba, amikor az anyag mintája világosdrapp színű, és fekete ezüstszulfid-nyo- 45 mofcat már nem tartalmaz. A reakcióelegyet célszerűen lehűtés után komplexképzésnek vetjük alá, melynek során az ezüst tartalmat ezüstammin-komplexé alakítjuk. A komplexképzést ammóniumlhidroxiddal 50 végezzük el, előnyösen 8 és 9 közötti pH értéken. Az ammóniumhidroxid hozzáadásakor az elegy hőmérséklete kissé emelkedik (kb. 40—45 C°-ra) és jiz elegyet a komplex kialakulásának teljessététele céljából rövid ideig (15—30 perc) 55 ezen a hőmérsékleten tartjuk. A kapott reakcióelegyet ezután szűrésnek vetjük alá. Az elegy igen könnyen szűnhető, nem-kocsonyás jellegű. A szűrési idő szűrési 60 segédanyag alkalmazása esetén 1—2 óra, anélkül 3—4 óra. Szűrési segédanyagként az iparban e célra használatos ágenseket alkalmazhatjuk. Különösen előnyösnek bizonyultak a poliakrilamid-típusú floikuláló ágensek (pl. Nal- 65 colyt N 674; anionaktív, lineáris láncú, 1 000 000 feletti molekulasúlyú poliakrilamid, valamint a szilikát-típusú anyagok (pl. perlit). Az ily módon kapott szűrletből a fémezüstöt reduktív útón csapjuk ki. Redukálószerként pl. hidraziríhidrátot, valamely hidrazinsót (pl. szulfátot), hangyasavat, borkősavsót vagy cinkport, esetleg galluszsavat alkalmazhatunk. A redukciót önmagában ismert módon végezzük el. Hidrazinos redukció esetén pl. oly módon járhatunk el, hogy az ezüstammin-komplex oldatához melegítés közben óvatosan hozzáadjuk a hidrazinhidrátot. Melegítés alkalmazása előnyös, célszerűen forráspont körüli hőmérsékleten dolgozhatunk, A redukció teljessé válását az jelzi, hogy a forrón kivett mintához hidrazint adva a becseppentés helyén nem képződik sötét ezüst-Kiválás. A hangyasavas redukciót ugyancsak előnyösen vizes közegben végezzük el. A redukció akkor tekinthető befejezettnek, amikor az oldat pH-ja a 2 értéket eléri. A kapott fémezüstöt a reakcióelegy folyékony részétől elválasztjuk — előnyösen dekantálással. A kapott termék mennyisége a korábban ismert módszerekhez képest kb. kétszeresére emelkedik. Az ily módon kapott fémezüstöt kívánt esetben önmagában ismert módon salétromsavval ezüstnitráttá oxidálhatjuk. A kapott ezüstnitrátoldat elektrokémiailag aktív ezüst, továbbá ezüstvegyületek gyártására közvetlenül felhasználható, avagy bepárlással kristályos ezüstnitrát állítható elő. A találmányunk tárgyát képező eljárás előnye, hogy üzemi körülmények között is könynyen megvalósítiható technológiával, a szűrési idő jelentős lerövidítésével és a veszteségek nagyfokú csökkentésével, nagy kitermeléssel jó minőségű fémezüstöt biztosít. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. Példák: 1. 300 kg ezüsttartalmú hamut (ezüsttartalom átlag 4,75%), 150 1 vízben szuszpendálunk. A hamu elkeverése után 4,5 kg (hamura számítva 1,5%) 28,5%-os technikai káliumhidroxid-oldatot adunk hozzá. Ezután 122 kg 18%os nátriumszulfid-oldatot adagolunk be. Az elegyet forrásig melegítjük (100—105 C°), majd 1,5 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. A meleg oldatot centrifugán a szulfid-tartalmú csapadéktól elválasztjuk. A szulfidos oldatot hidrogénperoxidos oxidáció után elöntjük. Az ezüstszulfid-tartalmú csapadékot 3X100 1 csapvízzel mossuk. Az ezüstszulfid-tartalmú csapadékot 100 1 csapvízben szusapendáljuk, majd 135 kg kb. 62%-os salétromsavat adunk hozzá. A reakció-2