162968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves bevonat előállítására

162968 8 ben az elektród-reakciók által a leválasztó fürdőben okozott pH-változások általában nincsenek hátrányos hatással az eljárás sikerére A bevonandó vezetőképes munkadara bokát behelyezzük a vizes diszperzióba és egy áranv 5 forrással kapcsoljuk össze őket. A szerves bevonat anódos leválasztása esetén a munkadarabot anódkónit, a bevonat leválasztása esetén pedig katódként kapcsoljuk. Ellenelektródként a fürdőt befogadó tartány alkalmazható; leheti 10 séges azonban külön ellenelektródot is behelyezni a diszperzióba. Célszerű, ha az elektrokémiai műanyag-leválasztásra szolgáló fürdőket egy falyadékkeringtető berendezéssel látjuk el, hogy a behelyezett 15 munkadarab megnedvesítését elősegítsük és a hőfelesleget könnyebben elvezethessük az elektród környezetéből. Előnyös lehet ez továbbá olyan esetekben is, amikor pigmenteket is adunk a műanyagdiszperzióhoz. 20 A műanyagok elektrokémiai leválasztása során a feszültség 10 és 250 V között, előnyösen 40 és 80 V között tartandó. A bevonás során f»11épfí maximális áramsűrűségek általában 1 25 és 10 A/dm2 között vannak. Az 1 és 25 másodperc közötti leválasztási idők általában elegendők kifogástalan réteg kialakulásának eléréséhez. Rendszerint azonban már 10 másodpercnél rövidebb, sőt 5 másodpercnél rövidebb bevonási 30 idők is elegendők. Minthogy a találmány szerinti eljárásiban csak igen rövid leválasztási időkre van szükség, előnyös lehet, ha az elektromos potenciált egymásután, 3—4 másodperces időközökben kap- 35 csoljuk az egymás mellett vagy egymással szemben elrendezett munkadarabokra. Ily módon a nagy felület nagy áramsűrűséget igénylő egyidejű bevonása elkerülhető és azáltal, hogy egy időben csupán kisebb felületekre van a poten- 40 ciál rákapcsolva, kisebb kapacitású áramforrás alkalmazása is elegendő. A bevonófürdők hőmérséklete bizonyos határok között tetszőlegesen .választható. Döntő fon_ 4ß tosságú a kezelés hőmérsékletének megválasztása szempontjából a műanyagdiszperzió stabilitásának biztosítása, valamint a leválasztott műanyagfilm kívánt vastagsága szempontjából fennálló követelmények figyelembevétele. Maga- 50 sabb fürdő-hőmérsékletek esetén általában a műanyagrészecskék gyorsabb rázsugorodása következtében vékonyabb bevonatok alakulnak ki. 15 C alatt fürdő-hőmérsékletek alkalmazása kevésbé előnyös. 5Ö A munkadarabokra leválasztott bevonatok már a fürdőből való kivétel után azonnal fogásállóak. Ez különösen olyan esetekben előnyös, amikor szalagok, csövek vagy huzalok folya- 60 matos bevonását végezzük a találmány szerinti eljárással, mert ezeket a fürdőből való kilépés után mechnifcai eszközökkel kell továbbvezetni, aminek során így nincs szükség különleges elővigyázatossági rendszabályok alkalmazására. 65 A bevonattal ellátott munkadarabokat általában vízzel öblítjük le, a rátapadó fürdőrészek eltávolítása céljából. Az elektrolit-maradékok ráiszáradásániak elkerülése érdekében — különösen kemény víznek az öblítésre való alkalmazása esetén — ajánlatos azután imég iontalanítatt vízzel is lepeirmetezni a bevont tárgyat. Ha a leválasztott bevonat még nincs kellő mértékben megikeménykedve, akkor utókeményítésre lehet szükség. Ez 80—200 C°-on történő beégetéssel hajítható végre; a beégetés során alkalmazandó körülmények a felhasznált műanyag fajtájától függnek. A beégetési idő általában kb. 3—30 perc lehet, bizonyos műanyagok esetében azonban a teljes fcemériyedés már jóval rövidebb idő alatt is végbemehet. A bevonat keményítése más", a laikktechnikában ismert módszerekkel, pl. elektronsugárkezeléssel, kémiai keményítéssel stb. is végrehajtható. A találmány szerinti eljárásban alkalmazásra kerülő diszperziók szükség esetén alkalmas módon kiegészítendők, abból a célból, hogy a leválasztott bevonat minőségét a fürdő folyamatosan bevitt tárgyakkal huzaimosabb időn keresztül történő üzemeltetése során is állandóan biztosítsuk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: Egy ,.A" vizes diszperziót állítunk elő, amely 10 súly% sztirol-akrilniMl elegypolimerizátuinot (szemcseméret 0,2—10 jüiim; faajsúly 1,1 g/cm3

), 12 súly% difenoxietilformait (farrponttartomány 190—200 C°), 10 g/liter triglikolt és 2 g/liter kazeint tartalmaz; a diszperzió pH^értékét trietilaminnal 12-re állítjuk be. A lágyított gyanta zsugorodási hőfoka kb. 70 C°. A diszperzió fajlagos elektromos vezetőképessége 20 C°-on 1500 IJS • cm"1

. A „A" diszperzió egy részéhez a fajlagos elektromos vezetőképesség 6000 /tS-cm"-1

(20 C°-on) értékre történő beállítása céljából 0,6 g/liter nátriumkarbonátot és 0,4 g/liter káliumcianidot adunk {„B" diszperzió). Az „A" diszperzió egy további részének a fajlagos elektromos vezetőképességét 2,2 g/liter nátriumkarbonát és 1 g/liter káliumcianid hozzáadása útján 12 000 //.S-crn""1

<20 C°-on) értékw» állítjuk be („C" diszperzió). Az így elkészített diszperziókat tartalmazó fürdőkbe aranyozott felületű tárgyakat merítünk be anódként kapcsolva, 50 V egyenáramú feszültség alatt 25 C° hőmérsékleten 2 mp időre. Katódként 18/8 krómnikkelacélt alkalmazunk. Az így kezelt tárgyakat azután kivesszük a fürdőből, majd előbb vízvezetéki vízzel, azután teljesen iontalanított vízzel öblítjük. A tárgyakat végül 10 percig 200 C° hőmérsékleten hevítjük levegőkeningitetéses kemencében. 4