162968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves bevonat előállítására

3 many értelmében, a diszperzió fajlagos elektro­mos vezetőképességét 5000 és 100 000 IJUS • cm-1 közötti, előnyösen 10 000 és 30 000 közötti ,/AS • •cm-1 értékre (2t) C° hőmérsékleten) állítjuk be és egy- vagy többféle oly szerves anyagot adunk hozzá, amelyek elektromos potenciál lé­tesítése esetén magúik is leválaszthatók a kivá­lasztó elektródon és ezzel a maximális áram­sűrűség elérése után 25 másodpercnél rövidebb idő belül elektromos ellenállásit hoznak létre a leválasztó elektród felületén és az áramsűrű­séget a maximális érték 20°/(r ánál kisebbre csökkentlik. Különösen előnyös, ha az áramsűrűség a maximális érték elérése után 10 másodpercnél, még előnyösebben 5 másodpercnél rövidebb idő alatt csökben a maximális érték 20%-ánál kisebbre. Emellett az áramsűrűség célszerűen egy 500 mÁ/dm2 -nél kisebb értékre csökkenjen. A találmány értelmében elektrolitként fel­használásra kerülő vizes, diszperziókban mű­anyagként tetszőleges természetes polimer anya­gok, módosított természetes polimer anyagok, szintetikus palimerizátumok vagy elegypolimet­rizátumok, polikondenzátumok, poliaddukitók vagy ezek elegyei alkalmazhatók. Nem szüksé­ges, hogy teljes kireagált termékek, vagyis gyakorlatilag már reakcióképes csoportokat nem tartalmazó polimerek kerüljenek felhasználásra. Alkalmazhatók un. „előreagált" termékek is. Ez alatt olyan műanyagok értendők, amelyek még nagyobb számban tartalmaznak; molekulá­jukban reakcióképes csoportokait, mint karb­oxil-, kairbonil-, hidroxil-, amino- vagy epoxi­csoportokat vagy telítetlen kötéséket. A talál­mány szerinti diszperziókban felhasználható mű­anyagok példáiként a polialkilének, polisztirol és kopoiiimerizátumai, polivinilklorid, polivinili­dénklorid, fluortartalSmú jolimerek, polivinil­acetátok, poliviniléterek, polivmilkarbazoiok, ,poliakrilátok, poliészterek, alkidgyanták, poli­amidok, poliaminok, poliuretániók, polikarboná­tok, epoxidgyanták, formaldehidgyanták, szili­kongyanták stb. említhetők. Az alkalmazásra kerülő műanyagok megvá­lasztása lényegileg az elektromos úton bevonan­dó elektromos vezetőképességgel rendelkező tárgy fajtájától, a bevonat felhasználási cél­jától és a leválasztott film kívánt technológiai tulajdonságaitól függ. Előnyösen oly műanya­gokat alkalmazunk a diszperzió előállításóra, amelyek savszáma 10-nél kisebb. Különösen előnyösnek bizonyultak erre a aélra a polisztirol és/vagy a pcJisztkol-efegypolimerizátumok, va­lamint a poUakrilát-gyanták. A műanyagokat előnyösen oly módon alkal­mazzuk, hogy zsugorodási hőfokuk a vizes disz­perzió fonrpowtja alatt legyen. Sok esetben ezért célszerű lehet, ha a diszperzió előállításá­hoz alkalmazott műanyag zsugorodási pontját pl. különleges lágyítószerek alkalmazásával csökkehtjük. Emelhetjük a diszperzió forrpont­ját is megfelelő adalékok, pl. polioldk alkalina-4 zásával. A diszperzió forrpontjánál alacsonyabb zsugorodási pontú műanyagok alkalmazása azért előnyös, mert a találmány értelmében al­kalmazásra kerülő fürdő-állapot következtében 5 a bevonandó elektród körüli határrétegben ha­tározott hőmérsékletemelkedés lép fel. Ennek következtében a leváló bevonat a leválasztási folyamat során egyúttal rázsugorítható a be­vont felületire. 10 A diszperzió előállítása során szilárd mű­anyagpor alkalmazható kiindulóanyagként. Én­nek szemcsemérete előnyösen kb. 0,1 és 10 mil­limikron között lehet. Felhasználható azonban a diszperzió készítéséhez a műanyag előállítása 15 során kapott polimer-diszperzió is. A műanyagnak a vizes diszperzióban fenn­álló koncentrációja rendkívül széles határok között változhat. Így elvileg már 1 g/liter szi-20 Mrd är^agnak a diszperzióban való jelenléte is elegendő. Előnyösen azonban 10 g/Uter feletti koncentrációval dolgozunk; a konoenitráció azonban kb. 60%-ig is emelhető. Ilyen niagy szilárdanyag koncentrációk esetében azonban 25 fennáll a túlságosan nagy anyagveszteség ve­szélye. Az alkalmazásra kerülő műanyagokat lehe­tőleg stabil diszperzióban kell a vizes közeg­ben itartani. Erre a célra a szokásos fizikai és 30 kémiai segédanyagok használhatók fel. A találmány értelmében az alkalmazott mű­anyag-diszperzió 20 C° hőmérsékleten mért faj­lagos elektromos vezetőképességét 5000 és 35 100 000 juS-cm-1 közötti értékre állítjuk be. Előnyösen 10 000 és 30 000 juS-em""1 közötti ér­tékre történik a fajlagos elektromos vezetőké­pesség beállítása, minthogy ebben a tartomány­ban különösen jó és gyors réteg-kialakulás ér-40 hető el. Az elektromos vezetőképesség beállí­tása bármely, a diszperzióban disszociáló anyag felhasználható, amennyiben az a diszperzió egyéb alkotórészeivel összefér és nem befolyá­solja hátrányosan a diszperzió stabilitásait. Az 45 elektród anyagának hátrányos befolyásolása is kerülendő. Különösen előnyös, ha a kívánt elektromos vezetőképesség beállításaira olyan disszociáló anyagokat alkalmazunk (legalábbis más anya-50 gok kíséretében), amelyek az anódon oldatba menő fémionokkal reakcióba lépnek és e reak­ció termékeként valamely semleges vegyület vagy olyan ion keletkezik, amelynek polaritása megegyezik a leválasztandó műanyagrészecskék 55 polaritásával. A szükséges elektromos vezetőképesség beállí­tására alkalmas disszociáló anyagok példáiként az oldható karbonátok, foszfátok, kromáitok, halogenidek, cianidok, valamint rövidszénláncú 60 szerves mono- és polikarbonsavak sói említhe­tők. A fajlagos elektromos vezetőképesség méré­sére az általában használatos mérőműszereik alkalmazhattok. A mérés elve azon alapul, hogy 65 a vizes közegben fennálló elektromos ellenáHásit 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom