162953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új stilbénszármazékok előállítására
5 b) a (6) általános képletű vegyületeket, oly módon, hogy egy (14) általános képletű vegyületből mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséget egy (22) általános képletű vegyületből mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséggel 5 és egy (23) általános képletű vegyületből mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséggel reagáltatunk ; c) a (9) általános képletű vegyületeket, oly módon, hogy egy (14) általános képletű vegyületből 10 mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséget egy (22) általános képletű vegyületből mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséggel és egy (24) általános képletű vegyületből mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséggel reagáltatunk, 15 vagy d) a (10) általános képletű vegyületeket oly módon, hogy egy (14) általános képletű vegyületből mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséget fegy (25) általános jképletű vegyületből 20 egy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséggel és egy (26) általános képletű vegyületből mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséggel reagálta, tunk. 25 Ily módon reagáltathatunk például (27) képletű dialdehideket (28) illetve (29), általános képletű monofunkciós vegyületekkel, vagy (30) illetve (31) általános képletű monoaldehideket (32) általános képletű difunkciós vegyületekkel, ame- 30 lyekben Y, M és A jelentése megegyezik a fentiekben megadottakkal, V pedig a (17)—(20) általános képletekben szereplő foszfortartalmú helyettesítők egyikét jelenti. Az ehhez kiindulási anyagokként szükséges 35 (28), (29) és (32) képletű foszforvegyületeket önmagukban ismert módon állítjuk elő, oly módon, hogy (33) (34) illetve (35) általános képletű halogénmetil- vegyületeket, célszerűen klórmetil- vagy brómmetil-vegyületeket (36), (37), (38) 40 vagy (39) általános képletű foszforvegyületekkel reagáltatunk. A fenti képletekben R jelentése a megadott, mimellett az oxigénhez kötött R maradékok célszerűen alacsony alkil-csoportok, míg közvetlenül foszforhoz kapcsolódó R maradékok 45 célszerűen aril-gyökök, például benzol-maradékok. A (28), (29), vagy (32) képletű foszforvegyületeket oly módon is előállíthatjuk, hogy (33), (34) vagy (35) képletű halogén-metil-vegyületeket, célszerűen klórmetil-vagy brómmetil-vegyü- 50 leteket p-klórdifenilfoszfinnal, majd ezt követően R—OH/R jelentése megegyezik a fent meghatározottal) képletű alkohollal, például metilalkohollal, illetve vízzel reagáltatunk. A (4) általános képlet szerinti vegyületek elő- 55 állítására a fent ismertetett eljárásváltozatok közül azt alkalmazzuk, amely szerint egy (40) általános képletű vegyület mintegy 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiséget egy (30) általános képletű és egy (31) általános képletű vegyület egyen- 60 kint mintegy1 1 mólegyenértéksúlynyi mennyiségeivel reagáltatunk, ahol Y, M és A jelentése megegyezik a. fent megadottakkal, Z'i pedig a (17), (18) (19) vagy (20) csoportosulások egyike, amely csoportosulásokban R adott esetben he- 65 6 lyettesített alku-, cikloalkil-, aril- vagy aralkil-gyököt jelent. Gyakorlati szempontból különösen nagyjelentőségű az a változat, amelynél a (14) általános képlet szerinti difenü-összetevőkként a (41) általános képletnek megfelelő vegyületeket alkalmazzuk, amely képletben Rí 1—6 szénatomot tartalmazó alkil-csoportot jelent. Az előállítási eljárást előnyösen közömbös oldószerekben hajtjuk végre. Oldószerként használhatunk például szénhidrogéneket, így például toluolt és xilolt vagy alkoholokat, mint például metilalkoholt, etilalkoholt, izopropilalkoholt, butilalkoholt, glikolokat, glikolétereket, például 2--metoxietanolt, hexánotokat, ciklohexanolt és ciklooktanolt, továbbá étereket, például diizopropilétert, tetrahidrofuránt és dioxánt, valamint dimetilszulf oxidot, formamidot és N-metilpirrolidont. Különösen alkalmasak a poláros szerves oldószerek, mint például a dimetilformamid és a dimetilszulfoxid. Az ismertetett reakciók közül némelyek vizes oldatban is végrehajthatók. A reakció hőmérséklete tág határok között változhat. A reakció hőmérsékletét az alábbi tényezők határozzák meg: a) az alkalmazott oldószer ellenállóképessége a reakció résztvevőivel, különösen az erősen bázisos alkálivegyületekkel szemben, b) a kondenzációs partnerek reakcióképessége és c) a kondenzálószerként alkalmazott oldószerbázis kombináció hatékonysága. A gyakorlatban eszerint általában a 10 és 10Q C° közötti hőmérsékletek jönnek számításba, különösen abban az esetben, ha oldószerként dimetilformamidot vagy dimetilszulfoxidot alkalmazunk. A legelőnyösebb a 20 és 60 C° közötti hőmérséklettartomány. Bizonyos körülmények között magasabb hőmérsékleteken is dolgozhatunk, ha például ezt időmegtakarítási indokok kívánják, vagy kevésbé aktív, ezzel szemben olcsóbb kondenzálószert kell alkalmaznunk. Következésképpen elvileg a 10 és 180 C° közötti tartományba eső reakcióhőmérsékletek is alkalmazhatók. Erősen bázisos alkáli vegyületekként elsősorban az alkálifémek hidroxidjai, amidjai és alkoholátjai (célszerűen 1—4 szénatomot tartalmazó, elsőrendű alkoholokkal) jönnek számításba. Gazdaságossági szempontokból ezek közül is a lítium, a nátrium és a kálium vegyületei a legfontosabbak. Elvileg azonban és különleges esetekben sikerrel alkalmazhatjuk az alkáliszulfidokat és alkálikarbonátokat, az aril-alkáli-vegyüle*eket, például a fenil-lítiurnot, vagy az erősen bázisos aminokat (ideértve az ammóniumbázisokat is például a trialkilammóniumhidroxidokat). A fentiekben ismertetett eljárásnál a három reakció-résztvevő között a főreakcióval párhuzamosan végbemenő egyidejű reakció eredményeként először többnyire a (3) általános képlet szerinti, aszimmetriálisan helyettesített bisz-stilbénvegyületekből és a két megfelelő, szimmetrikusan helyettesített bisz-stilbénból álló elegyeket 3
