162910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lakkipari műgyanták folyamatos előállítására

3 162910 4 b) alkoholízises alkidgyantagyártás, c) acidolízises alkidgyantagyártás. Mindhárom technológia jellemzője, hogy a reakció során megkülönböztetünk poliaddíciós, polikomdenzációs és polimerizációs fázisokat. Mellékreakcióként elkerülhetetlenül átésztere­ződés, és/vagy dehidratáeió is lejátszódik. Ezen reakciók irányítására és gyorsítására különböző technológiai módszerek alkalmazha­tók. A szakaszos technológiával működő reak­torokban ezek időben és térben való elválasz­tása azonban nem oldható meg. A reakció hő­mérséklete 120—300 C° között változik. A telítetlen dikarbonsavaikat tartalmazó poli­észterek vinilmonomierekben oldva ún. 100'%-os testtartalmú műgyantává polimerizálódnak és a korszerű műgyantalakkok csoportjába tartoz­nak. A reakció során poliaddíciós és polikon­denzációs folyamat játszódik le, melyet a levegő oxigénje károsan befolyásol, ezért a készülék ki­képzése eltér a hagyományos lakkipari műgyan­tagyártó készülékektől. A víz eltávolítása azeotrópos deszitilláció alkalmazásával történik. A reakció hőmérséklete 180—220 C° között változik. A műgyanta oldása vinilmonomerben 70 C° alatt célszerű. Az abietinsav, linolsav, melainsav Diels-Al­deir-típusú reakciója eredményeként képződő műgyantákat az ún. adduktumok csoportjába so­rolják. Gyártástechnológiai szempontból előállításuk­ra jellemző, hogy az adduktuni-képzést észtere­zés követi a műgyanták savszániának csökkené­se céljából. Ilyen típusú műgyanták pl. a malei­nát gyanták, maleinát olajok. Az előállítási hő­mérséklet 160—260 C° között változik. Mindhárom felsorolt típusba tartozó műgyan­ta előállítása tehát azonos berendezésekben nem oldható meg az eltérő reakcióvezetés, hőmér­sékleti és nyoimásHkörülniények folytán. A lakk- és festékipari fejlődésével a műgyan­tagyárak speciális műgyantagyártó berendezé­sek kifejlesztésére törekedtek, amelyek jellem­zője a szakaszos, sarzsszerű gyártás. A növekvő igény kielégítését a reaktorok térfogatának nö­velésével igyekeztek követni. A hazai műgyan­tagyártás területén a korábbi 1—2 m3 -es készü­lékekről 3—6 m3 -es készülékekre tértek át, sőt 15—20 m3 -es térfogatú berendezések gyártása is tervezve van, Ebben az esetben is csak 600—800 kg/óra teljesítmény érhető el. Ilyen berendezések előállítása rendkívül költ­séges, automatizálásuk nem oldható meg, üze­meltetésük nehézkeis és nem biztonságos, nagy a gélesedési és selejtképződési veszély. A lakkipari műgyanták gyártásának fentiek­ben említett technológiai és gazdaságossági problémáinak ismeretében jelentős műszaki problémát jelent folyamatos módszer és erre al­kalmas univerzális lakikipari berendezés kidolgo­zása és megszerkesztése. A találmány értelmében lakkipari műgyanták folyamatos előállítására úgy járunk el, hogy a kiindulóanyagok homogenizált ós előmelegített keverékét célszerűen hat tálcából álló függőle­ges elhelyezésű reaktor legfelső tálcájára folya­matosan adagolva azt a reaktoron gravitációs 5 úton folyadékalakban átvezetjük, az egyes tál­cákon kialakuló folyadéktérben enyhén turbu­lens áramlást hozunk létre, mimellett a folyadék­tér feletti páratérben a reakcióelegy mindenkori hőmérsékletének megfelelő folyadékfázissal 10 egyensúlyban levő gőzfázisból és a reakcióelegy folyadékcseppecskéiből álló folyadék és gőzfá­zisból álló függönyszerűen szétosztott elegyet alakítunk ki, ezt a reakcióelegyet fokozatosan emelkedő hőmérsékleten 120—300 C° közötti hő-15 méirséklettartományban a reaktoron átvezetjük, a reakciótér legmagasabb hőmérsékletű részébe xilolt vagy inert gázt vezetünk be szakaszosan vagy folyamatosan a lefolyó reakcióeleggyel el­lenárambaín, a kész gyantát a legalsó tálcán visz-20 szahűtve elvezetjük, a legfelső tálcáról pedig a bevezetett xilolt vagy inert gázt a magával raga­dott melléktermékekkel együtt elvezetjük. A xilolt előnyösen a legmagasabb hőmétrsék-25 létű reakciótérbe vezetjük be, a kész gyanta hőmérsékletének csökkentése céljából. A képző­dött gyanta összsúlyára számítva mintegy 5% xilolt adagolunk. Standolaj előállítása esetén a homogenizált 30 standolaj komponenséket 160 C° körüli hőmér­sékleten a reaktorba bevezetjük és a reaktorban 260—290 C° közötti hőmérsékleten valamely iners gáz ellenáramban történő bevezetése köz­ben reagáltatjuk. 35 Alkidgyanták előállítása esetén a homogeni­zált reakciókomponenseket 140 C° körüli hőmér­sékleten a reaktorba bevezetjük, 180 C° körüli hőmérsékleten poliaddíciós reakciót, 260 C°-ig terjedő hőmérsékleten polikoindenzációs reakciót, 40 majd 270 C°-ig terjedő hőmérsékleten polimeri­zációs reakciót folytatunk le, míg ellenáramban xilolt vezetünk be. Poliészterek előállítása esetén a homogenizált 45 reakció komponenseket 120 C° körüli hőmérsék­leten a reaktorba vezetjük, majd a reaktor egyes tálcáin 160—220 C° közötti hőmérsékleten rea­gáltatjuk, míg eltanáramban xilolt vezetünk be. A folyamatos úton történő lakkipari műgyan-50 ta előállítására a találmány szerint használt be­rendezés azzal jellemezhető, hogy a reaktor leg­alább 6 függőleges elhelyezésű tálcából, amely hengeres palásttal határolt és fűthető köpennyel van ellátva, a nyersanyag keverék adagolására 55 szolgáló csővezetékből, és a reaktor legfelső tál­cáján gőzelvezető vezetékből, a reaktor alján az előállított kész műgyanta ürítésére alkalmas ve­zetékből, míg az alsó tálcák szintjén folyadék vagy gázbevezető vezetékből áll, az egyes tál-60 cákon közös tengelyre szerelt keverők vannak, mimellett a legfelső és legalsó tálca keverője szárnyas kialakítású, míg a többi tálca keverője harangalakú, amely az egyes tálcákat két rész­re osztja, az egyes tálcákon levő keverők felett 65 célszerűen szórótárcsa van elhelyezve, az át-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom