162887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilbután -1-OL-számazékok előállítására

3 általános képletű benzöil-propiioniairnáid-szóiiimazié­kokat redukálószerekkiel reagáltatjuk. Az (I), (II) és (III) általános képletű vagyü­leteklben az aikdlHcsoipart metit, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil~, izobutdl- vagy terc-butil-cso­port lehet. Az alkoxi-csoiportok közül példaként a mieí­oxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-, n-ibutoxi-, izobutoxi- és tercJbutoxi-csoportot említjük meg. A fenti vegyületekben a bJalogéniaitom fluor­aitomot, klóratoimot, bróimiaitoimot vagy jódato­mot jelént. A reakciót szerves oldószerben 'hajtjuk végre. Reduikálószerként pl. komplex fémhidrideket al­kalmazhatunk, különösen előnyösen líitiium-alu­míniumnhidiridet, dibaránt, vagy náitriu'mlbór­hidrM-halogénezett fémvegyüiet el'egyat haszná­lunk fiel. A redufcálászart sztöchioimietirikus, vagy annál nagyabb mennyiségiben alkalimiazziuk. A reakció során nagy hoaaimmal képződnek a ta­lálimány szerinti fenübutárvd-al-sziáimazélkiok. A reakciót 0 C° és a felhasznált oldószer for­rásipontja közötti hőmérsékleten, előnyösen 10— 100 C°-on hajtjuk végire. Ha redukálósaeirként komplex fémihidriidet allkalmazuiník, a reakciót a következő oldószerek jelenlétében hajthatjuk végire: dietiléter, dMnnbutÜMéter, tetrahidrofuirán, dioxán, foirimal'diehid-dimietilaoetál, N-etil-imor­folin, dietiflénglikolndimetiléter, etilénglikol^di­metiléter, vagy hasonló anyagok. A reakció lezajlása után a termék fémkomp­lexét vízzel, alkohollal!, etilacetáttal vagy ha­sonló anyaggal elbontjuk, majd a kapott fenil­bután-l-ol-sizáirimazékot elkülönítjük, és kívánt esetben, például átkristályosítiással tisztítjuk. Az (I) álitalános képletű vegyületeket kívánt esetben ásványi vagy szerves savakkal képezett addíciós sóikká 'alakíthatjuk. A sóképzésihez pl. sósavat, kénsavat, foszforsavat, brómhidrogén­savat, tiociánsavat, ecetsavat, propionsavat, oxálsiavat, dtromsavat, mialonsavat, borkősavat, fuinársavat, maleintslavat, borostyáinkősavat, gli­koisavat, benzoesavat, fahéjsavat, p-aimino-sza­licilsiavat, szalicilsavat, ímetánszulfoinsavat, asz­, koirfoimsavat vagy hasonló vegyületeiket haszná­lunk fel. Amint már közöltük, a találmány szerinti el­járás igen egyszerű, és a termékek nagy hozam­mal képződnek, ennek megfelelően az új eljárás rendkívül gazdaságos. A kiindulási anyagiként felhasznált (III) álta­lános képletű benzoU-propionaimidnSzármiazéko" fcat könnyen 'hozzáférhető alapanyagokból egy­szerű eljárással állítlhatjuk elő. A (III) általános képletű vegyületek előállítását pl. a (B) vagy (C) reakcióegyenletben vázolt módon végezhet­jük. A képleteikben A, Rj., R2, R3 és X jelentése a korábbiakban megadott. Az R2 helyén alkoxi-csoporttól eltérő gyököt tartalmazó (I) általános képletű fenilbután-1-ol­-szánmazékok és savaddíciós sóik új vegyületek, amelyek kitűnő központi idegrendszeri hiaitás-4 sal rendelkeznek. E vegyületek szorongásgátló, pszichózisigáttó, nyugtató, antikanvulzív vagy analgetikus hatású gyógyszerekként alkalmaz­hatók. 5 A tialálmiány szerint előálMtíható, gyógyászati hatással rendelkező fenilbutánHl^ol-saáirmiazéko­fcat gyógyászati készítményekké, pl. orálisan be­adható tablettákká alakíthatjuk. A tabletták 1—2% kötőanyagot, pl. tragacantlhot, 3—10% 10 kenőanyagot, pl. tallkumoít, 0,25—1,0% egyéb kenőanyagot, pl. magniéziuimszteairátot, megfe­lelő mennyiségű hatóanyagot, és a kívánt súly eléréséhez szükséges mennyiségű töltőanyagot, pl. láktózt tartaltmazhatnalk. A hatóanyagokat 15 orális úton rendszerint napi 1—100 mg-os dózis­ban adjuk be. A (III) általános képletű benacálprapionamid­-szárimazékok előállítását az A—D. példáikban részletesen isimertetjük. 20 A. példa: 15 g ^-pKfluoirbenziail-priopioriaaiv és 8,0 g tri-25 ettlaimin 100 ml tetaahidrafutónnal készített ol­datához 0 C° alatti hőmérsékleten, részletekben 8,3 g klórhangyasav-etilósztert adunk. Az ele­gyet 25 percig 0 C° alatti hőmérsékleten kever­jük, majd 6,5 g piperidint adunk hozzá, és to-30 vábbi 2 órán át keverjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot hexánból átkristályo­sítjuk. 11 g l-(^-p-fluorbenzoiil-tpropionil)^pipe­ridint kapunk, op.: 70—71 C°. B—D. példa: Az A. példáiban leírt eljárással a következő 40 vegyületeiket állítjuk elő: l-[/?-(p-fluorbenzoü)-ipiropionil]-4-<(p4dórfenili)­-4J h'Mro<xi-piperidin, op.: 151—162 C°; 141-'(/ö-ip-fluorbenzoü)-piropionil]-4^piperidil-2-45 -oxo-faenztaúdazolin; színtelen, kristályos ter­mék, op.: 205—206 C°; l-(/H?"fluorbenzoilipropionil)-4-feniM ;2,3,6--tetirahidro-piridin, op.: 123—124 C°. 50 A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példáikban részlete­sen .isimertetjük. 55 1. «példa: 40 mal tetmíhidrofuránban 2,2 g lí'tiuim-alümí­nium-ihidridet szuiszpendálunik, és a szuszpenziót 60 C°-ra melegítjük. Az elegybe 5,0 g l-(ß-p-60 -ifluorbenzoü-propionilj-ípipeiiidin 10 ml tetra­hidrofuránnal készített oldatát csepegtetjük, és az elegyet 6 órán át ikeverés és visszafolyaitás közben, forr aljuk. A reakcióelegybe ezután jég­hűtés közben, részletekiben 20 ml vizet adago-65 lünk, és a csapadékot kiszűrjük. A szűrletet tér-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom