162878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5-fenil-7-nitro-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin előállítására

162878 6 vegyületet valamely bázissal kezeljük. Ezt a reakciót a csatolt rajz szerinti i(B) reakcióképlet szemlélteti vázlatosan. A (VI) általános képletű indol-származéknak etanolaminnal váló reagáltatás úitján a megfelelő i(VII) képletű indol-2-(N-C^hidroxietil)-karboxamid]-származékká való átalakítását melegítéssel, előnyösen 50 C° és 250 C° közötti hőmérsékleten f oltatjuk le. A reakciót valamely oldószer, pl. benzol, toluol, xilol, dioxán, dimetilformamid vagy hasonlók jelenlétében, vagy pedig oldószer alkalmazása nélkül lehet lefolytatni. Az így kapott (VII) képletű indol-2-{N-(|/^ -hidroxietil)-karboxamid] -származékot azután reakcióképes észterré, pl. halagénhidrogénsav-észterré, mint kloriddá, bromiddá vagy jodiddá, vagy pedig arilszulfonsav-észterré, mint p-to^ luolszulfonsav-észterré vagy alkilszulfonsav-észterré, mint metánszulfonsav-észterré alakítjuk át. Ezt a reakciót oly módon folytatjuk le, hogy a (VII) képletű vegyületet valamely észterezőszerrel, pl. tionilkloriddal, tionilbromiddal, foszfortrikloriddal, foiszfortribromiddal, foszforpentakloriddal, foszforoxikloriddal, p-toluolszulfonilkloriddal, p-ibrómbenzolszulfonilkloriddal, metánszulfonilkloriddal, etánszulfonilkloriddal vagy hasonlókkal reagáltatjuk. A reakciót oldószer nélkül, vagy oldószer, mint éter, tetrahidrofurán, dioxán, benzol, toluol, xilol, dknetilformamid vagy hasonlók jelenlétében folytatjuk le. A reakció lefolytatása történhet valamely bázis, mint piridin, trietilamin, káliumkarbonát vagy hasonlók jelenlétében is. A reakció szobahőmérsékleten általában végbemegy; adott esetben azonban a reakció lefolyásának szabályozása céljából ennél magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten is dolgozhatunk. A (VII) általános képletű vegyület reakcióképes észterét azután valamely bázissal való kezelés útján alakítjuk át a (III) képletű piperazino-indol-származékká. Bázisként erre a célra nátriumhidroxid, káliumhidroxid, káliumkafbo^ nát vagy hasonlók alkalmazhatók. A reakcióit valamely oldószer vagy oldószerelegy, mint éter, tetrahidrofurán, dioxán, benzol, toluol, xilol, piridin, dimetilformamid vagy ezek elegyei jelenlétében folytatjuk le. A reakcióhőmérséklet a szobahőmérséklettől az alkalmazott oldószer forráspontjáig terjedhet. A (III) képletű piperazino-indoil-származékot közvetlenül is előállíthatjuk a (VII) képletű indol-2-|)N^í^hidroxietll)-karboxaimidj-szárimazékból, ez utóbbinak bázis feleslege jelenlétében valamely észterezőszerrel való raagáltatása útján. Az így kapott (III) képletű piperazino^indol-származékot oxidálószerrel való kezelés útján alakítjuk át a i(II) képletű 2-(2,3-dioxo-piperazino)-5^nitro-benzofenonná, Oxidálószerkénit erre a célra pl. ózon, hidrogénperoxid, persavak, mint perecetsav, perhangyasav vagy perbenzoesav, krómsav vagy permanganátok alkalmazhatók, a találmány azonban nincsen a felsorolt oxidálószerek alkalmazására korlátozva. A reakció oldószer jelenlétében kerülhet előnyösen lefolytatásra; a reakcióhőmérséklet függ az al-5 kalmazott oxidálószer természetétől. Általában szobahőmérsékleten dolgozhatunk, de a reakció lefolytatásának szabályozása érdekében ennél magasabb vagy alacsonyabb hőmérséklet is alkalmazható. Oxidálószerként különösen a króm-10 sav és az ózon alkalmazása előnyös. Oldószerként víz, acaeton, széntetrakiorid, ecetsav, propionsav, kénsav és hasonlók alkalmasak. Az oxidálószer sztödhiometrikus vagy ezt meghaladó mennyiségben alkalmazzuk. 15 A (II) képletű 2-1(2,3-dioxo-pipe!razino)-5-nitro-benzofenont közvetlenül is előállíthatjuk a (IV) általános képletű l-(2jaminoetil)-indol-<származékból vagy ennek savaddiciós sójából, oxidáló-20 szerrel való reagáltatás útján. Oxidálószerként ebben az esetben is pl. ózon, hidrogénperoxid, persavak, mint perecetsav, perhangyasav vagy perbenzoesav, krómsav vagy permanganátok alkalmazhatók, az eljárás azonban nincsen e 25 konkrétan megadott oxidálószerek alkalmazására korlátozva. A reakció előnyösen oldószer jelenlétében kerül lefolytatásra; a reakcióhőmérséklet az alkalmazott oxidálószertől függően változhat. Általában szobahőmérsékleten dolgoz-30 hatunk, a reakció lefolyásának szabályozása céljából azonban hűtés vagy melegítés is alkalmazható. Oxidálószerként előnyösen krómsavat vagy ózont alkalmazunk, oldószer jelenlétében. Az oldószer megválasztása is függ az alkalma^ 35 zott oxidálószer természetétől; célszerűen víz, aceton, széntetrakiorid, ecetsav, propionsav, kénsav vagy hasonlók alkalmazhatók. Az oxidálószert sztöchiometrikus vagy ezt meghaladó mennyiségben alkalmazzuk. 40 A (II) képletű 2-(2,3-dioxo~pipcrazino)-5-nitro^ -benzofenon-származék előállítható továbbá közvetlenül az i(V) általános képletű 1-cianometilíndol-származék diboránnal történő redukciója 45 során közbenső termékként kapott borán-komplexvegyületből is. Ebben az esetben az említett koimplexvegyületet kezeljük oxidálószerrel, amely ebben az esetben is pl. ózon, hidrogénperoxid, persav, mint perecetsav, perhangyasav vagy 50 perbenzoesav, krómsav vagy permanganátok sttj. alkalmazhatók; az eljárás azonban nincs a felsorolt oxidálószerek alkalmazására korlátozva. A reakciót előnyösen valamely oldószer jelenlétében, az alkalmazott oxidálószer természetén 55 tői függően megválasztott hőmérsékleten folytaitjuk le. Általában szobahőmérsékleten dolgozunk; a reakció lefolyásának szabályozása céljából azonban önnél alacsonyabb vagy margasabb hőmérséklet is alkalmazható. Különösen 60 előnyös oxidálószerek ebben az esetben is a krómsav és az ózon. Oldószerként pl. víz, aceton, szénitetraiklorid, ecetsav, propionsav, kénsav és hasonlók alkalmazhatók. Az oxidálószert sztöchioimetrikus vagy ezt meghaladó mennyi-65 ségben alkalmazzuk. 3