162868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-(1-alkil-4-piperidilidén)- 4H-benzo[4,5]ciklohepta[1,2-b] tifon-9(10H)- és 10(9H)-onok és származékaik előállítására
19 162868 20 ciklohepta [1,2-b] tiof én-9(10H)-on hidrogénmalátot kapunk. Olvadáspontja 188—190° (bomlik). A mikroanalízis eredménye megfelel a C22H25 NOS-C4H60 5 képletnek. A szerkezetet NMR-színképelemzéssel vizsgáltuk. A kiindulási anyagként használt 4-(l-n-butil-4-piperidilidén)-9-piperidino-4H-benzo [4,5] -ciklohepta[l,2-b]tiofén bázis és 4-(l-n-butil-4-piperidilidén)-10-piperidino-4H-benzo[4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén bázis keveréket például a következő módon állítjuk elő. 241 g l-n-butil-4-piperidinol és 1200 ml benzol keverékéhez forrásponton 45 perc alatt hozzácsepegtetjük 133 ml tionilkloridnak 150 ml benzollal készült oldatát. A reakciókeveréket 3 óra hosszat visszafolyatással forraljuk. Szobahőmérsékletre való hűtés után a kivált hidrokloridot szűrjük, és 370 ml vízben feloldjuk. Az oldatot hűtés közben 190 ml tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a szabad bázist részletekben, összesen 700 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat káliumkarbonáton megszárítjuk, és vákuumban 50'°-on bepároljuk. A folyékony maradékot vákuumban 2 ízben Vigreux-kolonnán desztilláljuk. így tiszta l-n-butil-4-klórpiperidin bázist kapunk, amely 14 torr nyomáson 95 és 100° között desztillálható. A mikroanalízis eredménye megfelel a C9 H 18 C1N képletnek. A továbbiakban az 1. példával analóg módon járunk el, de l-n-butil-4-klórpiperidint használunk 4-klór-l-metilpiperidin helyett. 14. példa 4-(l-n-butil-4-piperidilidén)-4H-benzo [4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén-10(9H)-on A 13. példában kapott izopropanolos fumarátanyalúgot vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot 300 ml vízbe szuszpendáljuk, és 3 n ammónia oldattal meglúgosítjuk. A szabad bázist részleteikben, összesen 300 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat vízzel mossuk, nátriumszulfáton megszárítjuk és bepároljuk. A bepárlási maradékot kloroformban feloldjuk és 500 g kovasavgélen adszorbeáljuk. 2% metanolt tartalmazó kloroformmal eluáljuk. Az első 2,2 liter eluátumot eldobjuk, a következő 0,6—0,6 litert külön bepároljuk. A bepárlási maradékot 2 ízben 3-szoros mennyiségű izopropanolból átkristályosítjuk. Tiszta 4-(l-n-butil-4-piperidilidén)-4H-benzo [4,5] ciklohepta[l,2-b]tiofén-10(9H)-on bázist kapunk. Olvadáspontja 104—105°. A mikroanalízis eredménye megfelel a C22H25NOS képletnek. A szerkezetet az infravörös- és NMR-színképelemzéssel vizsgáltuk. 15. példa 7-klór-4-(l-metil-4-piperidilidén)-4H-ben zo [4,5] ciklohepta [1,2-b] tiof én-10(9H)-on 35 g nyers, olajos 7-klór-4-(l-metil-4-piperidilidén)-9-piperidino-4H-benzo[4,5] ciklohepta [1,2-b] tiof én bázis és 7-klór-4-(l-mettil-4-piperidilidén)-10-piperidino-4H-benzo-5 [4,5] ciklohepta [1,2-b] tiof én bázis keveréket 40°on 350 ml 2 n sósavban, és 0,5 óra hosszat 90° belső hőmérsékleten keverjük. Ezután hűtés közben 20°-on tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a szabad bázist részletekben, 10 összesen 400 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat vízzel mossuk, nátriumszulfáton megszárítjuk és bepároljuk. Bepárlási maradékként olajos bázist kapunk, amely főképp a 7-klór-4-(l-^metil-4-piperidilidén)-4H-15 benzo[4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén-9(10H)-pn és a 7-klór-4-(l-metil-4-pi peridilidén)-4H-benzo[4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén-10(9H)-on izomerekből áll. Az izomerek szétválasztására a bepárlási maradékot forrás közben feloldjuk 200 ml 20 vízmentes etanolban, és keverés közben lassan hozzáadjuk 9 g oxálsavnak 200 ml vízmentes etanollal készült forró oldatát, A magától kikristályosodó oxalátot 3 órás állás után 0—5°-on leszűrjük. Az oxalát anyalúgot a 7-klór-4-(l-metil-25 -4-piperidilidén)-4H-benzo [4,5] ciklohepta[l,2-b]tiofén-9(10H)-on (16. példa) elkülönítésére használjuk. A nyers oxalátot 150 ml vízbe szuszpendáljuk és tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk. A szabad bázist 50 ml kloroform-30 mai extraháljuk. A kloroformos bázist 500 g kovasavgélen adszorbeáljuk. 3% metanolt tartalmazó kloroformmal eluáljuk. Az első 1000 ml eluátumot eldobjuk, a következő 1400 ml-t külön bepároljuk. A kristályos maradékot 2 ízben 35 4-<szeres mennyiségű izopropanolból átkristályosítjuk. Így tiszta 7-klór-4-(l-metil-4-piperidilidén)-4H-benzo[4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén-10(9H) -on bázist kapunk. Olvadáspontja 150—151°. A mikroanalízis eredménye megfelel a C19H18CINOS 40 képletnek. A szerkezetet infravörös, NMR és MS színképelemzéssel vizsgáltuk. A kiindulási anyagként használt 7-klór-4-(l-metil-4-piperidilidén)-9-piperidino-4H-benzo-45 [4,5] ciklohepta [1,2-b] tiof én bázis és a 74dór-4--(l-metil-4-piperidilidén)-10-piperidino-4H-benzo [4,5] ciklohepta [1,2-b] tiof én bázis keveréket az 1. példával analóg módon kapjuk, de 7--klór-9,10-dihidro-4H-benzo [4,5] ciklohepta 50 [1,2-b] tiofén-4-ont használunk 9,10-dihidro-4H-benzo [4,5] ciklohepta [1,2-b] tiof én-4-on helyett. A reakció során közbülső vegyületként képződő 9(10)-bróm-7-klór-4-(l-metil-4-piperidilidén)-4H-benzo[4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén bázis ol-55 vadáspontja 147—149°. 16. példa 7-klór-4-(l-metil-4-piperidilidén)-4H-benz:o-60 [4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén-9(10H)-on. A 15. példában kapott etanolos oxalát-anyalúgot vákuumban bepároljuk. A maradókot 100 ml vízben szuszpendáljuk, és tömény nátrium-65 hidroxid oldattal meglúgosítjuk. A szabad bá-10
