162831. lajstromszámú szabadalom • Eljárás-kromatografáláshoz alkalmas akrilét illetve metakrilát polimer előállítására
7 polimerizáció esetén általában 1:1 és 1 :20 közötti, de'előnyösen 1:2 és 1:5 közötti értéket képvisel. A polimerizáció feltételeinek variálásával befolyásolhatjuk a találmány szerinti vegyületek 5 pórusnagyságát. Egyik lényeges lehetőség a hozzáadott térhálósítószer koncentrációjának a változtatása. Növekvő térhálósítószer^adaggal csökken a gélek duzzadóképessége és növekszik az alak tartóképességük. 10 A DÓrus-képződés befolyásolásának másik lehetősége abból áll, hogy különösen gyöngypolimerizálás vagy tömbpolimerazálás esetén, a polimerizálás előtt vagy közben meghatározott anvagok elsősorban olyan oldószerek, amelyek oldják az alkalmazott monomert és duzzasztják a keletkező polimert (pl. etilaoetát, benzol, toluol); továbbá olyan anyagok, amelyek oldják a monomert, de kicsapják a polimert. E csoportba tartoznak pl. az alifás szénhidrogének, í"?V az okt4n. dodekán, petroléter, vagy az alkohol. oktPalkohol, decilalkohol, heptilalkohol vagy amilalkohol és az éterek, pl. a dibutiléter. Egyidejűleg több fent-említett oldószert is alka'rmzhatunk. De beépíthetünk a polimerbe — kémiai kötés nélkül — olyan iners anyagokat, amelveket azután később eltávolítunk a gélből. A célra legalkamasabbak a polimerek, pl. a polistirol, de ugyanígy használhatók az oldha- 30 tatlan sók, pl. a földalkáli karbonátok, elsősorban a kalciumkarbonát. A megfelelő adalékanyagokat természetesen össze kell egyeztetni az egvéb poümerizációs 35 feltételekkel, elsősorban a felhasznált oldószerek és/vagy lecsanó-szerek és/vagy szuszoendáló szerek szemoontjából. Az előállítandó <?él megkívánt pórusnagyságától függően természetesen alkalmazhatunk egyidejűleg több említett ada- *° lékanvagot is. Az adalékokkal a legkülönbözőbb határértékek érhetők el. Ezt a határértéket „kizárási határértéknek" nevezik és ez mértéke valamely gél pórusátmérőjének, aholis általában azoknak a legkisebb molekuláknak a mo- 45 lekulasúlyát adják meg, amelyek már éppen nem tudnak behatolni a gél pórusaiba. Ily módon kicsapó szerek/oldószerek adagolása segítségével elérhetünk kizárási határértékeket, amelyek formálisan megfelelnek maximálisan 60 1010 , előnyösen 103 —10 8 „kizárási-molekulasúlyoknak". Az oldható polimer anyagok adagolása lehetővé teszi gélek előállítását olyan kizárási határértékkel, aholis e határértékek nagyságrendje a beépített polimerek molekula- 55 súlyának felel meg. Szilárd anyagok adagolása — amelyeket a gél előállítása után ismét eltávolítunk — lehetővé teszi még sokkal nagyobb kizárási határértékkel rendelkező gélek előállítását. A találmány szerint előállított poli- 60 mereket részleges hidrolízissel messzemenően megváltoztatott tulajdonságúvá tehetünk, így elsősorban hidrofil sajátságot érhetünk el. Az OH-csoportok védőcsoportjait ehhez részlegesen lehasítjuk, aminek következtében ezek az 65 8 OH-csoportok szabaddá válnak. Az elszappanosítás azonban mindig csak részleges, úgyhogy a találmány szerinti hidrofil gél is legalább tartalmaz minden esetben 0,3 s%-nyi acil-csoportot. Tehát a monomerben eredetileg jelenlevő acil-esoportokból legalább 1% megmarad. Az elszappanosítási végezhetjük alkalikus vagy savas közegben. A legtöbb esetben előnyben részesítjük az alkalikus elszappanosítási. Ezt célszerűen alkoholos alkáli segítségével végezzük, előnyösen metanolos vagy etanolos alkáli- vagy földalkáli hidroxi-oldatokkal. Metanolon és etanolon kívül természetesen felhasználhatunk más alkoholt is, így különösen izopropanolt, továbbá alkohol-víz keverékeket. Vagy úgy járunk el hogy a géleket több órán át vagy több napon át hagyjuk állni az alkálival, vagy néhány percig iÚ. néhány órát forraljuk a keveréket visszafolyatás közben. A* elszappanosítás végezhető tisztán vizes oldatokban is/ de az ehhez szükséges elszappanosítási idők tetemesen hosszabbak. Savas elszappanosítás végezhető pl. vizes oldatban, erős sav pl sósav, kénsav, brómhidrogénsav, foszforav vagy p-toluol-szulfonsav hozzáadása közben. Ha a reakciót magasabb hőmérsékleten (kb. 100 C°on) végezzük, úgy kisebb koncentrációban adagolhatjuk a savakat, míg nagyobb koncentrációknál az elszappanosítás alacsonyabb hőmérsékleteken (20—60 C°) megy végbe. Ha azt akarjuk, hogy az elszappanosítás során megmaradjon a védőcsoprtok tetemes része, úgy mindig vizes- kisszénatomszámú alifás alkoholok jelenlétében dolgozunk, előnyösen vizes metanol és/vagy etanol jelenlétében. A hozzáadott alkoholok mennyisége és a reakció ideje ismert módon befolyásolja a hidrolízist, amikoris az alacsony alkoholkoncentrációk és/ /vagy a csökkenitett reakció-idők (a reakciókörülményektől függően lehet 5 perc, de 2 óra is) csekély mértékben elszappanosított termékekhez vezetnek. A találmány szerint előállított anyagok rendes körülmények között nem oldódnak a szokásos oldószerekben. Az organofil gélek a legtöbb szerves oldószerben jól duzzadnak. Kivételt képeznek a telített szénhidrogének, amelyek hatására csak csekély duzzadás lép fel, vagy a duzzadás egyáltalán elmarad. A gélek a hidrolízis után elsősorban vízzel, de a kisszénatomszámú alkoholokkal is duzzaszthatók. Térfogatuknak többszörösét tudják ilyenkor a folyadékokból duzzadásukhoz felvenni. Az új gélek gélágy-térfogata 2 és 20 ml/g, előnyösen 2—10 ml/g közötti értékű. Gélágy-térfogat alatt azt a térfogatot értjük, amelyet 1 g duzzasztott gél elfoglal. Ez az érték mindig jellemző a kérdéses gélre. A találmány szerinti gélek gyakorlatilag felhasználhatók minden fajta elválasztásihoz, amely számításba jöhet a gél-permeációs-kromatográfia szempontjából. Ismeretes, hogy ilyenkor egy, a molekulasúlytól függő elválasztás jön létre. Meghatározott részecske-nagyság fölötti (kázá-4
