162826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-10-(3-dialkilamino-2-metilpropil)-fenotiazinok előállítására

162826 13 14 egyenlő térfogatarányú széntetraklorid-toluol eleggyel és végül 1000 ml toluollal eluálunk. A toluolos frakciót összegyűjtjük, és 15 torr nyomáson a toluolt ledesztilláljuk. 1,2 g 2-ciklobutilkarbonil-fenotiazint kapunk 138—185 C°-on olvadó sárga prizmák alakjában. 8. példa: 15,6 g 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2--2-valerü-fenotiazin-kámforátnak (készül a 2. példa szerint) és 2,8 g hidroxilamin-hidrokloridnak a keverékét 200 ml vízzel 45 percig viszszafolyatással forraljuk. A reakciókeveréket lehűlése után 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal 9 pH-ra állítjuk be. A sűrű halványsárga tömeget szűréssel elválasztjuk, 4 ízben 100 ml vízzel mossuk, és exszikkátorban kovasavgélen 24 óra hosszat szárítjuk. 15,8 g 10^(-dimetilamino-2-metil-propi')~2-valeril-fenotiazin-oximot kapunk 95—100 C° olvadásponttal. Ebből az oximból 1,0 g-ot feloldunk 150 ml száraz dietiléterben, és hozzácsepegtetünk dietiléterben oldott oxálsavat a teljes kicsapódásig. A csapadékot szűrőre visszük, 100 ml dietiléterrel mossuk, és etilacetátban átkristályosítjuk. 0,45 g savanyú 10H(3-dimetilamino-2-metil-.propil)-2-valeril-fenotiazin-oxim-oxalátot kapunk 148—150 C°-on olvadó halványságra prizmák alakjában. 9. példa: 14,2 g 2-valeril-fenotiazint 10 ml o-diklórbenzolban oldunk, és 175 C°-on 1 óra alatt hozzácsepegtetjük 7,0 g 3-dimetilamino-2-metil-propanolnak 12,5 g dietilkarbonáttal készült oldatát. A hőmérsékletet 2 óra hosszat 175 C°-on tartjuk, majd fokozatosan, az alacsonyabb hőmérsékleten forró termékek eltávozása közben 210 C°-ra emeljük, és 13 óra hosszat ott tartjuk. Lehűlés után a reakciókeveréket 3 ízben 125 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres oldatokat egyesítjük, és 4 ízben 100 ml 2 n ecetsavval extraháljuk. A vizes frakciókat egyesítjük, és 10 n vizes nátriumhidroxi-oldattal beállítjuk 11 pH-ra. A kivált olajat 3 ízben 125 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres kivonatokat magnéziumszulfáton megszárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. Így 8,0 g 10-(3-dimetilamino-2-metü-propil)-2-valeril-fenotiazint kapunk. Forráspontja 0,05 torr nyomáson 210—215 C°. Infravörös színképe azonos a 2. példában leírt módon kapott 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazin színképével. 10, példa: 0,1 g porított vas(III)nitrát 100 ml cseppfolyós ammóniával készült oldatához —30 40°-on keverés közben 30 perc alatt kis részletekben hozzáadunk 1,0 g nátriumot. Addig keverjük, míg az oldat színe kékből szürkébe megy át (kb. 90 percig), Ezután hozzáadjuk 9,9 g ciklopi opil-2-karbonil-f enotiazinnak (készül az 1 361 571 számú francia szabadalom leírásában 5 ismertetett módszer szerint) 120 ml száraz toluollal készült szuszpenzióját. A reakciókeveréket éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, hogy az ammónia eltávozzék. Ezután hozzáadunk 6,4 g 3-dimetilamino-2-metil-propil-klo-10 ridot, és a keveréket visszafolyatással 6 óra hosszat melegítjük. Lehűlés után kovaföldön megszűrjük, a szűredéket 3 ízben 75 ml 2 n ecetsavval extraháljuk, és 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal 11 pH-ra állítjuk be. A ki-15 vált olajat 3 ízben 100 ml dietiléterrel extraháljuk, a kivonatokat egyesítjük, és vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk. Az éteres oldatba hidrogénkloridgázt vezetve 1,8 g 10-(3--dimetilamino-2-metil-propil)-2-ciklopropilkar-20 bonil-fenotiazin-hidroklorid-hidrátot kapunk. Ezt 25 : 75 térfogatarányú etilacetát-dietiléter elegyből átkristályosítva apró sárga kristályokat kapunk 166—170° olvadásponttal. 25 11. példa: 3,6 g 2-valeril-fenotiazin-anilidot, 1,1 g porított káliumhidroxidot, 5,0 g 3-dimetilamino-2-30 -metil-propil-klo ridot 100 ml száraz toluólban egy Dean—Stark-készülékben visszafolyatással 6,5 óra hosszat forralunk. A toluolos réteget dekantálással elválasztjuk a szervetlen maradéktól, és 3 ízb,en 75 ml vízzel mossuk. A toluolos 35 réteghez 100 ml 2 n sósavat adunk, a keveréket 2 percig keverjük, majd 10 percig állni hagyjuk (a karbonilvegyület felszabadítására). A savas réteget elválasztjuk, és 10 n vizes nátriumhidroxid-oldattal 11 pH-ra állítjuk be. A kelet-40 kezett olajat 3 ízben 100 ml dietiléterrel extraháljuk, az éteres fázisokat egyesítjük, és magnéziumszulfáton megszárítjuk. A dietilétert ledesztilláljuk, és a maradékot vízfürdőn 0,05 torr nyomáson 30 percig melegítjük. Így 3,5 g 10-(3-45 -dirnetilamino-2-metil-propil)-2jvaleril-fenotiazint kapunk. A termék infravörös színképe azonos a 2. példa szerinti termék színképével. A kiindulási anyagként használt 2-valeril-50 -fenotiazin-anilidot a következőképpen állítjuk elő: 21,3 g 2-valeril-fenotiazint, 18,6 g frissen desztillált anilint, 1,0 g frissen ömlesztett cink-55 kloridot és 5 ml száraz xilolt Dean—Stark-készülékben 5,5 óra hosszat 180—220°-on forralunk. Körülbelül 1,4 ml víz gyűlik össze. A keveréket hengerpohárba öntjük, és éjjelen át kristályosodni hagyjuk. A szilárd tömeget 10 íz-60 ben 75 ml dietiléterrel extraháljuk, az éteres kivonatokat egyesítjük, és bepároljuk. Az így kapott 15 g sárga maradékot 3 ízben benzolból átkristályosítva 5,0 g 2-valeril-fenotiazin-anilidot kapunk 161°-on olvadó halványsárga priz-65 mák alakjában. T