162826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-10-(3-dialkilamino-2-metilpropil)-fenotiazinok előállítására

162826 8 védőcsoportot jelent, az a fent említett mód­szerekkel eltávolítható. A (XVII) általános képletű vegyület előállít­ható valamely (II) általános képletű fenotiazin­nak valamely (XVIII) általános képletű klór­hangyasavészterrel való kondenzálásával — eb­ben a képletben R2 és R 3 a fenti jelentésűek. A (XVII) általános képletű vegyületek elő­állíthatók továbbá valamely (II) általános kép­letű fenotiazinnak iners szerves oldószerben, például aromás szénhidrogénben (mint a xilol vagy a toluol) foszgénnel való kondenzálásával, és a keletkezett (XIX) általános képletű vegyü­letnek — ebben a képletben R1 és Y a fenti jelentésűek — valamely (IV) általános képletű aminoalkohollal való reagáltatásával. A (II) általános képletű vegyületnek a (XVIII) általános képletű vegyülettel való reagáltatását, illetve a (XIX) általános képletű vegyületnek a (IV) általános képletű vegyülettel való reagál­tatását iners szerves oldószerben, például' egy aromás szénhidrogénben-(mint a toluol vagy a xilol) savlekötőszer jelenlétében hajthatjuk végre. Savlekötőszerként egy alkálifémhidroxid vagy -karbonát vagy egy tercier amin használ­ható. Az (I) általános képletű vegyületek előállít­hatók továbbá valamely II általános képletű feno­tiazinnak valamely (XX) általános képletű oxál­savészterrel való kondenzálásával — ebben a képletben R2 és R 3 a fenti jelentésűek. — Ez a kondenzáció végrehajtható 150 C° fölött, pél­dául 180 — 210 C° között, adott esetben kata­lizátorként vízmentes alumíniumkloriddal ' a szénmonoxid és széndioxid fejlődés megszűntéig való melegítéssel. Ha Y védőcsoportot jelent, azt a fentebb említett módon eltávolíthatjuk. A (XX) általános képletű oxálsavészter ismert módszerekkel állítható elő, például egy dinát­riumoxalátot valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatva, vagy oxalilkloridot va­lamely (IV) általános képletű vegyülettel • rea­gáltatva. Az (I) általános képletű vegyületek oximjai­hoz úgy juthatunk, hogy az (I) általános kép­letű vegyületek savakkal alkotott addíciós sóit hidroxilaminnal, illetve előnyösen annak savak­kal alkotott addíciós sóival, például hidroxil­amin-hidrokloriddal kezeljük. Ezt a reakciót elő­nyösen melegen, például 40—100 C°-on vizes vagy vizes-szerves oldószerben, például vízben vagy kevés szénatomos vizes alkoholban, mint a vizes metanol, hajthatjuk végre. Az új (I) általános képletű vegyületek és oximjaik ismert módszerek szerint átalakíthatók savakkal alkotott addíciós sóikká. Ezekhez a sókhoz a fenotiazin-származékoknak alkalmas oldószerekben savakkal való regáltatásával jut­hatunk. Szerves oldószerekként felhasználhatók például alkoholok, észterek, ketonok, éterek, klórozott szénhidrogének, de felhasználható szervetlen oldószerként a víz is, A képződött addíciós só kiválik, szükség esetén az oldat kon­centrálása után, és szűréssel vagy dékantálással elválasztható. Az (I) általános képletű vegyületek, oximjaik és nem toxikus savakkal alkotott addíciós sóik, 5 mint már jeleztük, az izommerevséget feloldó hatásúak piramidális eredetű izommerevedés esetén olyan adagokban, amelyek nem váltanak ki nem kívánatos szedatív hatást. Különösen értékesek azok az (I) általános 10 képletű vegyületek, amelyek képletében R1 4 szénatomos alkilcsoportot és R2 és R 3 alkilcso­portot jelent, és ezek közül is afok, amelyek képletében R2 és R 3 metil- vagy etilcsoportot, főképp metilcsoportokat jelentenek. 15 Különlegesen előnyös mindezek közül a 10--(3-dimetilamino-2-rnetil-propil)-2-valeril-feno­tiazin. Gyógyászati célra az (I) általános képletű bázisok és oximjaik vagy nem toxikus savak-20 kai alkotott addíciós sóik, azaz olyan sóik, ame­lyek anionja az alkalmazott adagokban ártal­matlan, alkalmazhatók. Ilyen sók például a hid­rokloridok és más hidrohalogenidok, a foszfátok, nitrátok, szulfátok, acetátok, propionátok, oxa-25 látok, szukcinátok, benzoátok, fumarátok, ma­leátok, citrátok, tartarátok, teofillinátok, teofil­linacetátok, szalicilátok, fenolftalinátok, metán­szulfonátok, etándiszulfonátok, amzonátok, em­bonátok. 30 '" Az egyéb anionokat tartalmazó sók is fel­használhatók azonban a nem toxikus sók és az oximok készítése során, és a bázisok elkülöní­tésére és tisztítására. 35 A következő, példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás végrehajtását korlátozás szán­déka nélkül. A hőmérsékleti adatokat Celcius­fokokban adjuk meg. 40 1. példa: 1,0 g 2-valeril-fenotiazin [készül Schmitt J. és munkatársai szerint: Bull. Soc. Chim. 1957, 45 938], 2,0 g porított káliumhidroxid és 200 ml száraz toluol keverékét Dean—Stark-készülék­ben visszafolyatással 1 óra hosszat melegítjük. Lehűtés után hozzáadunk 12 ml 20%-os toluolos 3-dimetilamino-2-metil-propilklorid-oldatot, és a 50 reakciókeveréket 12 óra hosszat visszafolyatás­sal forraljuk. ' A reakciókeveréket- 5 ízben 100 ml vízzel mossuk, és 100 ml 2 n sósavval extraháljuk. A savas kivonat pH-ját beállítjuk 10—11 ér-55 tékre 10 n vizes nátriumklorid-oldattal. Raga­dós sárga tömeg válik ki, ezt 2 ízben 250 ml • toluollal extraháljuk. A toluolos kivonatot mag­néziumszulfáton megszárítjuk, aktívszénnel kezeljük, leszűrjük, és a szüredéket 15—20 torr 60 nyomáson vízfürdőben bepároljuk. A maradék­hoz 100 ml xilolt adunk, és csökkentett nyo­máson vízfürdőn ismét bepároljuk, A vissza­maradt sárga olajat 100 ml vízmentes dietil­éterben oldjuk, és kis feleslegben éteres hid-65 rogénklorid-öldatot adunk hozzá. Az étert el-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom