162826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-10-(3-dialkilamino-2-metilpropil)-fenotiazinok előállítására
162826 9 távolítva 0,1 g 10-<dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazin-hidrokloridot kapunk. Ezt etilacetátban átkristályosítva a tiszta termék 122—125 C°-on olvadó halványsárga prizmák alakjában válik ki. A kapott bázist oxálsavval kezelve savanyú 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazin-oxalátot kapunk, etilacetátban átkristályosítva 92—>94 C°-on olvadó halványsárga prizmák alakjában. 10 a kámforátját kapjuk 83—85 C-°-on olvadó halványságra prizmák alakjában. A 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril--fenotiazint embonsav etanolos oldatával kezelr-5 ve izopropanolból való átkristályosítás után az em'bonátját kapjuk 127—131 C°-on olvadó sárga prizmák alakjában. A 10-(3-dimetilamino-2-metil^pr opil)-2-valeril-fenotiazint amzonsav etanolos oldatával ke-10 zelve az amzonátját kapjuk 141—144 C°-on olvadó sárga prizmák alakjában. 2. példa: 15 108 g 2-valeril-fenotiazin, 42,8 g porított káliumhidroxid és 300 ml toluol keverékéhez hozzáadunk 310 ml 20%-os toluolos 3-dimetilamino-2-metil-propilklorid-oldatot, és keverés közben Dean—Stark-készülékben 8 óra hosszat vissza- 20 folyatással forraljuk. A kapott reakciókeveréket 2 ízben 400 ml vízzel mossuk, és ízben 150 ml 4 n sósavval extraháljuk. A savas ki-Sashalmi — 6457 — XI. 25. telített vizes nátriumklorid-oldatot. A kivált 25 vonatokat egyesítjük, és hozzáadunk 500 ml olajat 500 ml telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk. A kivonathoz hozzáadunk 300 ml 2 n vizes nátriumhidroxid-oldatot, majd utána 300 ml toluolt. Keverés után dekantáljuk, a 30 toluolos fázist elválasztjuk, és a vizes fázist 2 ízben 100 ml toluollal mossuk. Az egyesített toluolos fázisokat vízmentes magnéziumszulfáton megszánítjuk, és a toluolt 15 torr nyomáson vízfürdőn eltávolítjuk. Az így kapott 147,0 g 35 10-(3-dimetilamino-2jmetilj propil)-2-valeril-fenotiazint 750 ml toluolban oldjuk, az oldatot 15 percig 5 g aktívszénnel kezeljük, és leszűrjük. A szüredéket ismét 5 g aktívszénnel kezeljük, és szűrés nélkül hozzáadunk 39 ml tömény 40 sósavat. Ezt az oldatot Dean—Stark-készülékben 4 óra hosszat visszafolyatással forraljuk. Forrón szűrünk, a szüredéket lassan 45 C°-ra hagyjuk hűlni, és IV2 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk. A reakciókeveréket lassú 45 keverés közben lassan szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni. A képződött szilárd terméket szűrőre visszük, 2000 ml petroléterrel (fp. 40—60 C°) mossuk, 150 torr nyomáson 60 C°-on megszárítjuk, és a kapott terméket 2 tf% etanolt tar- 50 talmazó etilacetátban átkristályosítjuk. Így 118,0 g 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazint kapunk 122—125 C°-on olvadó halványságra apró prizmák alakjában. Ezt a nyers bázist ledesztillálva a tiszta bázist kapjuk 0,05 55 torr nyomáson 226—228 C° forrásponttal. Az így kapott 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazint etilacetátban visszafolyatással való forralás közben számított meny- 60 nyiségű maleinsavval reagáltatva a savas maleátját kapjuk 115—116 C°-on olvadó halványsárga apró prizmák alakjában. A 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazint kámforsav éteres oldatával kezelve 65 3. példa: 4,0 g 2-izovaleril-fenotiazin, 1,6 g porított káiumhidroxid, 2,1 g 3-dimetilamino-2-imetil-propilklorid és 200 ml toulol keverékét egy Dean— Stark készülékben keverés közben 8 óra hoszszat visszafolyatással forraljuk, Lehűtés után a reakciókeveréket 3 ízben 100 ml vízzel mossuk, és 3 ízben 50 ml 2 n ecetsavval extraháljuk. A kivonatokat egyesítjük, 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal beállítjuk 11 pH-ra, és 3 ízben 100 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük, és vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk. Az étert ledesztilláljuk és a maradékot 0,5 torr nyomáson 30 percig melegítjük. Lehűlés után hozzáadunk 100 ml száraz dietilétert, és oxálsav dietiléteres oldatával kezeljük. 1,7 g savanyú 10-i(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-izovaleril-fenotiazin-oxalátot kapunk 65—68 C°-on bomlás közben olvadó apró sárga prizmák alakjában. A kiindulási anyagként használt 2-izovaleril-fenotiazin előállítására 24,1 g 10-acetil-fenotiazint és 12,55 g izovalerilkloridot 40 g alumíniumklorid jelenlétében 400 ml széndiszulfiddal reagáltatunk Schmitt J. és munkatársai módszere szerint (Bull. Soc. Chim. France 1957, 938). Az így kapott 5,85 g 2-izovaleril-fenotiazin toluolban átkristályosított sárga prozmái 193— 195 C°-on olvadnak. 4. példa: A 3. példában leírt módon járunk el, de 5,5 g 2-izovaleril-fenotiazin helyett 5,5 g 2-valeril-fenotiazinból és a 3-dimetilamino-2-metil-propilklorid helyett 3,9 g 3-dietilamino-2-metil-propilkloridból induluunk ki. Így 10-(3-dietilamino-2^metil-propil)-2-valeril-fenotiazint kapunk 0,5 torr nyomáson 245—250 C° forrásponttal. Ezt a terméket dietiléteres oldatban oxálsavval kezelve 0,6 g savanyú 10-(3-dietilamino-2--metil-propil)-2-valeril-fenotiazin-oxalátot kapunk 147 C°-on bomlás közben olvadó apró sárga prizmák alakjában. 5. példa: 0,8 g vas(III)nitrátnak 250 ml cseppfolyós ammóniával készült oldatához keverés közben —30 40 C°-on kis részletekben 30 perc alatt 5
