162826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-10-(3-dialkilamino-2-metilpropil)-fenotiazinok előállítására
162826 vés szénatomos mono- vagy dialkilkarbamát maradékot jelent, valamely E4R 5 N—COC1 általános képletű karbamilkloridnak — ebben a képletben R4 és R 3 hidrogénatomot vagy kevés szénatomos alkilcsoportot jelentenek, — valamely (IV) általános képletű vegyülettel való reagáltatásával állíthatók elő, előnyösen egy bázisos kondenzálószer, mint a trietilamin jelenlétében. Ha a (II) általános képletű vegyületnek védőcsoportja van, az eltávolítható, és az (I) általános képletű termék felszabadítható híg ásványi savas kezeléssel, például sósavval. A (II) általános képletű kiindulási anyagok, amelyek képletében Y oxigénatomot jelent, isimért módszerekkel állíthatók elő, például Schmitt J. és munkatársai [Bull. Soc. Chim. 1957, 938], Takeda A. és Nisihimura H. {Chem, Pharm. Bull. Tokyo 10, 1 (1962)] és Massie S. P. és munkatársai {J. Org. Chem. 21, .1006 (1956)] szerint. Azok a (II) általános képletű vegyületek, amelyek képletében Y védőcsoportot jelent, olyan (II) általános képletű vegyületekből állíthatók elő, amelyek képletében Y oxigénatomot jelent, a karbonilketoncsoport védelmére alkalmas módszerek szerint. Például a ketont iners oldószerben, mint a toluol vagy a xilol, anilinnai végy etilénglikollal melegíthetjük katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsav vagy cinkklorid jelenlétében. A reakciót előnyösen viszafolyatással történő forralással hajtjuk végre, a reakció közben a vizet azeotropikusan eltávolítva. Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá valamely általános (V) képletű fenotiazinnak — ebben a képletben R1 és Y a fenti jelentésűek, és X 3 egy reakcióképes észter maradékát jelenti, például halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot, egy kénsavvagy szulfonsavésztermaradékot, mint a metánszulfoniloxi-, p-toluolszulfoniloxi- vagy benzolszulfoniloxicsoport — valamely NH—R2R 3 általános képletű aminnal való reagáltatásával — ebben a képletben R2 és R 3 a fenti jelentésűek, A kondenzációt előnyösen magasabb hőmérsékleten és fokozott nyomáson iners szerves oldószerben, például egy alkoholban (pl. etanolben), egy aromás szénhidrogénben, (pl. toluolban) savlekötőszer jelenlétében hajtjuk végre. A savlekötőszer egy tercier amin (pl. piridin vagy trietilamin) vagy az NHR2 R 3 általános képletű amin feleslege lehet. Ha Y védőcsoportot jelent, akkor az a fentemlített ismert módszerekkel távolítható el. Azok az (V) általános képletű vegyületek, amelyek képletében X1 klóratomot jelent, valamely (II) általános képletű, a 10-thelyzetben alkálifémmel szubsztituált fenotiazinszármazéknak l-brom-3-klor-2^metil-propannal való reagáltatásával állítható elő. Ezt a reakciót előnyösen cseppfolyós ammóniában vagy egy iners szerves oldószerben, például aromás szénhidrogénben, mint a toulol és a xilol, hajthatjuk végre. Az (V) általános képletű kiindulási anyagok előállíthatók még valamely (VI) általános képletű 10-hidroxialkü-fenotiazinnak — ebben a képletben Rl és Y a fenti jelentésűek —ahidr-5 roxilcsoportot egy X 1 csoportra kicserélni képes vegyülettel való kezelésével. Erre a célra alkalmas például egy halogénezőszer (mint a tioniklorid, a foszf orpentaklorid vagy a foszfortribromid) vagy egy szulfonilhalogenid (mint a 10 p-toluolszulfonilklorid vagy a benzolszulfonilklorid). A (VI) általános képletű 10-hidroxialkil-fenotiazinok előállítására valamely (VII) általános 15 képletű vegyületet — ebben a képlétben X a fenti jelentésű, és Z egy alkohol-funkciós védőcsoportot, például 2-4etrahidropiranilcsoportot, jelent — valamely (II) általános képletű, a 10-helyzetben alkálifémmel szubsztituált fenoti-20 azinnal reagáltatunk. A reakciót előnyösen inere szerves oldószerben, például egy aromás szénhidrogénben (mint a toluol vagy a xilol) hajtjuk végre. A reakció befejeztével a Z védőcsoportot 25 ismert módon eltávolítjuk, például fölös híg savval (például sósavval, ha Z 2-tetrahidropiranilcsoportot képvisel) való melegítéssel. Így (VI) általános képletű hidroxialkilfenotiazinokat kapunk. 30 Azok a (VII) általános képletű vegyületek, amelyek képletében Z 2-tetrahidropiranilcsoportot jelent, ismert módszerekkel állíthatók elő a megfelelő alkoholokból (azaz olyan (VII) álta-35 lános képletű vegyületekből, amelyek képleté^ ben Z hidrogénatomot jelent), például azx alkoholt vízmentes szerves oldószerben, például dietiléterben, katalitikus mennyiségű tömény ásványi sav, például sósav, vagy vízmentes szer-40 ves sav, például metánszulfonsav jelenlétében 2,3-dihidro-piránnal reagáltatva. Az (I) képletű fenotiazinok előállíthatók egy (XI) általános képletű 2-ciano-fenotiazinnak — ebben a képletben R2 és R 3 a fenti jelentésűek 45 — egy R*MgX2 általános képletű szerves magnéziumvegyülettel — ebben a képletben R1 a fenti jelentésű, és X 2 klór-, bróm- vágy' jódatomot jelent — való reagáltatásával is. Ez a reakció ketonoknak nitrilekből és szerves mag-50 néziumvegyületekből való előállítása ismert módján hajtható végre, például dietiléteres közegben való kondenzációval, majd híg ásványi savval való hidrolizálással. A (XI) általános képletű 2-cianofenotiazinok 55 előállíthatók P. N. Craig és -munkatársai szerint [J. Org. Chem. 26, 1138 (1961) vagy az 1172517 számú francia szabadalom és annak 1., 71 331 számú pótszabadalma szerint]. Az (I) általános képletű fenotiazinok előállít-60 hatók még egy (XVII) általános képletű vegyületnek — ebben a képletben R1, R 2 , R 3 és Y . a fenti jelentésűek — 100 • C° fölé, előnyösen 150—280 C°-ra való melegítésével, a melegítést a széndioxidfejlődés megszűntéig folytatva. 65 Ilyenkor dekarboxileződés megy végbe. Ha Y 3
