162817. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjetartalmú takarmány előállítására a baromfi bélsárból

162817 3 4 zisát, a tömegesen elszaporodó fakultatív patogén baktériumok ós gombák (E. coli, anaerob rothasztók, élesztőgombák, penészgombák stb) pedig — a nem sterilizált termék elfogyasztása után — az.állatok emésztőszervének megbetegedését idézték elő és általános jellegű toxikózist okoztak. Az ilyen termékeket biztonságosan 20—50%-os mennyiségben, csak rövid ideig lehetett takarmányozásra felhasználni. Ezeket a termékeket tehát az állatok tartós fehérje ellátásában csak feltételesen, időszakonként, kis mennyiségben lehetett szerepeltetni. A módszer nem tesz különbséget a mély alom minőségében.. A vizsgálati eredmények viszont azt mutatták, hogy a fűrészpor- és a faforgács-mélyalmot takarmányozásra a takarmánykeverékben tartósan 10%-nál nagyobb mennyiségben felhasználni nem lehetett, mert a száraz, éles, hegyes forgács az előgyomor falát ingerelte. Az inger hatására az előgyomor falának izomzata a fokozott összehúzódás után kifáradt, elernyedt, a száraz fűrészpor és faforgács a leveles gyomorban dagadt, a levelek közét eltömte, a kérődzők előgyomrának atoniája (renyhesége) fejlődött ki s ez rendszerint az állatok elhullásához vezetett. Másik ismert módszer szerint az alomra kerülő baromfi bélsarat szuperfoszfáttal kezeüik abból a célból, hogy a fehérje baktériumos bomlásakor keletkező ammóniát további hasznosításra megkössék. Az így kezelt almot szárítják és kérődzőkkel, sertésekkel a takarmánykeverékükben 20—50%-os mértékben elkeverve etetik. (Czakó—Barabás—Szelényiné—Régiusné: MÉM 1968. évi főbb kutatási eredményei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969.) A fehérje nitrogén veszteségét és a rothasztók nagymérvű elszaporodását a mélyaloamra hintett szuperfoszfáttal valóban csökkenteni lehet. Viszont az alkalmazott 1—2%-nyi magas fluortartalmú szuperfoszfát — a tankönyvekből ismert módon — a terméket elfogyasztó állatokfluor-mérgezését, szervetlen anyagforgalmának zavarát okozza. A harmadik ismert módszer szerint a ketreces baromfitartásból származó bélsár fehérjetartalmát és más biológiai szempontból értékes vegyületeit algatenyésztésre táptalajként használják fel. A keletkezett alga-kultúrát takarmányként értékesítik. A baromfi bélsár fehérjéinek algatenyésztésre való felhasználása módszertani szempontból megfelelő ugyan, de energiaszegény országokban az így előállított fehérje költséges. (Friese, H.: Deutsche Geflügelwirtschaft, 14., 1963.) Végül a negyedik ismert módszer szerint a baromfi ürüléket önmagában, vagy 30—60% arányban mélyalommal keverve, komplettáló anyagok hozzáadása után, mikrobiológiai úton az ürülék és a környezet mikrof lóra jávai 30 C° körüli hőmérsékleten anaerob körülmények között szaporítják; adott esetben az önmagában felhasznált baromfi mélyalomhoz a termelési helyen időnként 1%-nyi mennyiségben szuperfoszfátot adagolnak, majd sterilizálják, szárítják és őrlik (158 286 sz. magyar szabadalmi leírás). A baromfi bélsár és a környezet baktériumai komplettáló anyagok felhasználásával, táptalajban, fehérje és más biológiai szempontból értékes vegyület előállítására alkalmas. A leírt eljárás során a 70—100 cm fermentációs rétegvastagság és 40—50% nedvességtartalom esetén a nitrogénveszteséget ós részben a rothadást az eljárásokban előírt szuperfosztfát csökkentette ugyan, azonban a szuperfoszfát magas fluortartakna az előállítót termék felhasználása során ez esetben is az ismert fluormérgezést váltja ki. Hasonló jelenség mutatkozik, ha az eljárás szerint a baktériumok szaporodásának serkentésére a keletkezési helyén, a mélyaloimban időszakonként 1—2%-nyi szuperfoszfátot szórnak szét. A bélsár és a környezet baktériumainak szaporítása után a „fermentáló táptalaj"-t és a „kezelt anyag"-ot sterilizálni és szárítani kell. A sterilizálás és a magas víztartalmú táptalaj szárítása nagy energiköltséget igényel. Így az előállított termék — mivel a leírás szerint a takarmánykeverékben csak 10—20%-nyi menynyiségben lehet felhasználni — az üzemek takarmánygazdálkodásának ökonómiájában nehezen illeszthető be. Emellett a módszer jelentős beruházási és energiaköltséggel jár. Az ismertetett, takarmányfehérje és más biológiai szempontból értékes vegyületek előállítását célzó eljárásokra jellemző, hogy a baromfi ürülékében levő, takarmányozás szempontjából értékes anyagokat vagy közvetlenül szárítás után használják fel, vagy algatenyésztéssel, vagy bakteriológiai fermentációval állítják elő. Az így készített terméket takarmányozási célra veszélymentesen csak korlátozott módon lehet felhasználni. A korlátozó tényezőket a következőkben foglalhatjuk össze: Az ismert módszerekkel előállított termékekét az állatok fehérje — és biológiailag értékes egyéb anyag — szükségletének kielégítése elsősorban állategészségügyi okok miatt csak korlátozott mértékben lehet felhasználni. A baromfi bélsár algatenyésztésre való felhasználását pedig elsősorban a nagy energiaköltség korlátozza. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amellyel az eddiginél 5—20%-kal magasabb fehérjetartalmú baromfi bélsár koncentrátum gazdaságosan állítható elő és olyan termék nyerhető, amely a takarmány 30—70%-ának mennyiségében takarmányozási célra felhasználható. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a baromfi bélcsatornájában, biológiai közegben a mikroflórát nem fehérje természetű nitrogén, valamint alacsony biológiai értékű fehérjék és adalékanyagok segítségével a szokásos tartási körülmények között szaporítva és a keletkezett, kiürített anyagban a fehérje lebomlást megakadályozva, olyan terméket ka-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2