162784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a központi idegrendszerre ható 1,4-dihidro-3(2H)-izokinolinon-származékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. V. 27. (EE—2016) Közzététel napja: 1972. XI. 28. Megjelent: 1974. XI. 30. 162784 Nemzetközi osztályozás: C 07 d 35/14 Feltalálók: Dr. Deák Gyula oki. vegyészmérnök, 25%, Dr. Dóda Margit orvos, 20%, Gállné, Istók Klára oki. vegyészmérnök, 25%, Dr. György Lajos orvos, 15%, Dr. Pfeifer Klára orvos, 15%, Budapest Tulajdonos: EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár, Budapest Eljárás a központi idegrendszerre ható l,4-dihidro-3(2H)-izokinolinon-származékok előállítására A találmány tárgyát az (I) általános képletű, új, helyettesített l,4-dinitro-3(2H)-izctónolinon vegyületek, továbbá sóik előállítása képezi, amely képletben Rí jelentése fenil-, 1—3 szénatomszámú alkil-csoporttal szubsztituált fenil-, 5 aminofeníl-, nitrof enil,, trifluormetilfenil-, halogénatommal helyettesített fenil- vagy piridilcsoport, R2 és R3 jelentése egymástól függetlenül 1—6 szénatomszámú alkil-csoport, de egyikük jelenthet hidrogénatomot is, de ha Rí 10 helyén helyettesítetlen fenilcsoport áll, R2 és R3 nem jelenthet egyidejűleg metilcsoportot, R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1—4 szénatomszámú alkil-csoport, vagy 1—2 szénatomszámú alkoxi-csoport. 15 Az .(I) általános képletű vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal, elsősorban a központi idegrendszerre irányuló hatásokkal rendelkeznek. Gátolják az elektromos árammal 20 vagy pentametiléntetrazollal kiváltott görcsöt és egyes származékok antinikotinhatást is mutatnak. Mindezen tulajdonságaik alapján az (1) általános képletű új vegyületek elsősorban anrikonvulziv hatású gyógyszerkészítmények ható- 25 anyagaiként kerülhetnek alkalmazásra. A fenti új vegyületek farmakológiai tulajdonságait 16—24 g súlyú, vegyesnemű fehéregere* ken határoztuk meg. Tween 80 (5%-os) szusz- 30 penziót fém-gyomorszondán át perorálisan adagoltunk. A vegyületek LDso-értékének meghatározását 8—8 egérből álló csoportokon végeztük, és az eredményeket Litchfield—Wilcoxon módszerével értékeltük ki. Ugyanilyen nagyságú csoportokon vizsgáltuk a vegyületek paralizáló hatását forgórudon, és azt az adagot kerestük (ED50 rotarod), a beadás után 1 óra múlva, amelytől az egerek 50%-a 3 percen belül leesett a forgórúdról. A neurotoxikus hatást Litchfield—Wilcoxon módszerével értékeltük. Az elek'trosökk-gátló hatást egyedileg tartott egerek 10-es csoportjain vizsgáltuk. Az antikonvulzív hatást vizsgálatára Swinyard és munkatársai „Maximai elektroshock seizure test" metodikáját alkalmaztuk, és a hátsó végtagok tónunsos extenziójának gátlását értékeltük. Azokat a vegyület-adagokat kerestük (ED50 B-S-), amelyek alkalmazása után az állatok 50%-ánál védőhatás mutatkozik, a vegyületek beadása után 1 óra múlva. Az eredményeket Litchfield—Wilcoxon módszerével értékeltük. Az elektrosökkot korneális elekródok alkalmazásável váltottuk ki, a iparaméterek a következők voltak: 50 Hz, 0,3 sec, 3 msec; az áram intenzitása 28—34 mA között változott (azt az áramerősség-értéket választottuk ki, amely 10—10 állatnak már görcsöt okozott). 162784