162754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3,5,6-tetrahidro- imidazo[2,1-b]-tiazol-gyűrűrendszert tartalmazó vegyületek előállítására
Í627á4 6 Az R helyén adott esetben helyettesített fenilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek aszimmetriás szénatomot tartalmaznak és optikailag aktív antipódok vagy racemát alakjában lehetnek jelen. Az optikailag aktív vegyületeket eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint valamely optikailag aktív (II-A) általános képletű vegyület, vagy (II-B) általános képletű tautomerje, (mely képletben R jelentése adott esetben helyettesített fenilcsoport és D ielentése a fent megadott) vagy sója gyűrűzárásával állíthatjuk elő. Az eljárás előnye, hogy a racém végtermék költséges és nehézkes rezolválását kiküszöbölhetjük. Az optikailag aktív kiindulási anyagokat oly módon állíthatjuk elő, hogy az (V) képletű vegyületet optikailag aktív 2-fenil-2-aminoetanollal vagy annak valamely reakcióképes észterével (pl. halogeniddel) reagáltatjuk. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. Példák 1. 0,5 g 2-f(2-brómetil)-imino]-tiazolidin -hidrobromidot 3,6 ml vízben oldunk és az átlátszó oldathoz 2 ml tömény ammóniumhidroxidot adunk. A kiváló kristályokat szűrjük és vízzel mossuk. 0,12 g 2,3,5,6-tetrahidro-imidazo [2,1-bJtiazol-hidrobromidot kapunk. Op.: 179— 180 C°. A termék acetonból kristályosítható. Az olvadáspont a J. Chem. Soc. C 1227 (1966) irodalmi helyen közölt értékkel azonos. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 104,4 g 2-metilmerkapto-A2 -tiazolin-hidrojodidhoz 24,4 g monoetanolamin 200 ml metanollal képezett oldatát adjuk és a reakcióelegyet 20 órán át forraljuk. Az oldatot bepároljuk, a maradék olaj állás közben kristályosodik. A kapott termék 88 g 2-[(2-hidroxi-etil)-imino]-tiazolidin-hidroiodid. Op: 132—135 C°. Az ily módon kapott 2-[(2-hidroxietil)-imino] -tiazolidki-hidroiodidot vízben oldjuk, az oldott tömény ammóniumhidroxiddal meglúgosítjuk és kloroformmal extraháljuk. Szárítás után a kloroformos oldatot bepároljuk és a maradékot benzolból átkristályosítjuk. Az ily módon kapott 2-[(2-hidroxietil)-imino-tiazolidin-bázis 97—101 C°-on olvad. g 2-[(2-brómetil)-imino]-tiazolidin-hidrobromídot kapunk. Op. 151—152 C°. Analízis: Számított % Talált % C 41,07 .41,15 H 6,89 7,47 N 19,16 19,07 S 21,93 21,96 8,11 g 2-[(2-hidroxietil)-imino]-tiazolidin-bázist hűtés közben tömény hidrogénbromidhoz adunk, maid a reakcióelegyből 8 óra alatt lassú ütemben hidrogénbromidot desztillálunk le. A reakcióelegyet szárazra pároljuk, a maradékot acetonból, majd acetonitrilből kristályosítjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 lízis Számi tott% Talált% C 20,70 21,22 H 3,48 3,11 N 9,66 9,92 S 11,05 11,18 B?össz 55,10 55,46 2. 3,0 g 2-[(2-brómetil)-imino]-tiazolidin-hidrojodid és -hidrobromid-keveréket 15 ml vízben oldunk, majd 120 ml 10%-os nátriumkarbonátoldatot adunk hozzá. A kiváló csapadékot szűrjük és acetonitrilből átkristályosítjuk. A kapott termék 0,25 g 2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b] tiazol-hidrojodid-hidrobromid-keverék. Op.: 142—143 C°. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 13,70 g 2-[(2-hidroxietil)-imino]-tiazolidin-hidrojodidot 100 ml tömény hidrogénbromiddal elegyítünk és az oldatból 7 órán át lassú ütemben hidrogénbromidot desztillálunk le. A reakcióelegyet szárazra pároljuk. 15,98 g mézgaszerű anyag marad vissza, melyet acetonból, majd vízmentes etanolból kristályosítunk. A kapott 2- [(2~brómetil)-immo] -tiazolidin-hidrobromid-hidrojodid-keverék 132—135 C-oii olvad. 3. 6,3 g 2-[(/S-hidroxi-«-fenil-etil)-imino]-tiazolidint 5—10 C°-on jeges hűtés közben 23 ml tionilkloridhoz adunk, maid oldódás után 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldathoz 105 ml ecetsavanhidridet csepegtetünk, majd az acetilkloridot 1 órás keverés után desztilláljuk. Az acetilklorid eltávolítása után az oldatot 2 órán át forraljuk, majd szárazra pároliuk. A maradékot 100 ml 10:1 hígítású sósavban felvesszük, derítjük, ammóniumhidroxiddal meglúgosítiuk és toluollal extraháljuk. A toluolos oldat szárítása és bepárlása után kapott olajat acetonban oldjuk, majd a hidrokloridot izopropanolos sósavval kicsapjuk. 1,33 g 2,3,5,6--tetrahidro-6-f enil-imidazo [2,1-b] tiazol-hidrokloridot kapunk. Op.: 245—251 C°. A termék vízmentes etanolból történő kristályosítás után 261—263 C°-on olvad A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 14,4 g 2-brómetil-mustárolajat 60 ml vízmentes etanolban oldunk majd 25 C°-on 2 óra alatt 12,03 g 2-fenil-2-ammoetanol 100 ml vízmentes etanollal képezett oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 2 órán át forraljuk. Az elegyet bepároljuk, a maradékot vízben szuszpendáljuk, 2 n nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítiuk, a kiváló csapadékot szűrjük és benzinnel mossuk. 13 g 2[(/5-hidroxi-a-fenil-etil)-imino]-<tiazolidint kapunk. Op.: 154 C°. A termék etanolból kristályosítható. 3
