162753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehéz, poliamid textil szálasanyagok színezésére és nyomására
162753 vábbá a kikészítő gépek babgumi részeivel szemben és ragasztóval szemben mutatott nagy agresszivitása miatt a gyakorlatban rosszul alkalmazható. A találmány célkitűzése olyan eljárás megvalósítása nehéz, poliamid textil szálasanyagok nyomására és foulardon való kezelésére, amely az előzőekben részletezett követelményeknek megfelel, az említett hátrányok kiküszöbölése mellett. Az eljárás lényege, hogy a szálasanyagot vizes készítménnyel impregnáljuk vagy nyomjuk és ezt követően azonnal gőzöljük, míg az említett vizes készítmény valamely, gyapjú színezésére alkalmas vízoldható színezéket, aminoplaszt előkondenzátumot, továbbá adott esetben valamely savas vagy savasán reagáló kondenzációs katalizátort, az alábbi általános képletű vegyületet — ahol X oxigénatomot, kénatomot, vagy NH-osoportot jelent —, sűrítőkészítményt és adott esetben legalább egy oldásközvetítő anyagot tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a sűrítőkészítmény fehérje-anyagból, különösen kazeinból és valamely, az alkürészben 1—4 szénatomot tartalmazó hidroxialkilcellulózból áll. Alkalmas poliamid szálasanyag szintetikus vagy természetes eredetű lehet. Így például egyaránt felhasználhatunk e-kaprolaktám-, hexametiléndiadipát- vagy co-aminoundekánsavból álló szálasanyagot, valamint gyapjút vagy selymet. Ugyancsak alkalmasak gyapjú, illetve szintetikus poliamidcellulóz keverékszövetek is. Színezékekként gyapjú színezésére alkalmas, vízoldható színezékek jönnek tekintetbe. E fogalmi körbe az olyan színezékek tartoznak, amelyekkel a gyapjú, a szokásos direkt-színezési eljárás szerint, színezhető. Ezek a színezékek vízoldhatóságukat elsősorban annak köszönhetik, hogy a molekulában savas csoportokat viselnek. Ilyen csoportok: karbon- vagy különösen szulfonsav-csoportok, vagy ezek amidjai, valamint savanyú kénsavészterek, vagy alkilszulfoncsoportok. Ezek a színezékek a színezendő szálasanyaggal szemben lehetnek reaktívak vagy nem-reaktívak és egyébként a legkülönbözőbb osztályokhoz tartozhatnak; így például oxazin-, trifenilmetán-, xantén-, nitro-, akridon- vagy ftalocianin-színezékek, különösen pedig fémtartalmú vagy fémtartalom nélküli mono- vagy poliazoszínezékek, vagy az antrakinonszínezékek osztályához tartozó színezékek. Reaktív színezékeken olyan színezékek értendők amelyek a színezendő anyaggal kémiai, azaz kovalens kötést képesek alkotni. A találmány szerinti eljárásnál felhasználásra kerülő készítmények tartalmaznak továbbá egy aminoplaszt-előkondenzátumot is. E téren éterezett karbamid- vagy melaminformaldehidkondencáziós termékek jönnek elsősorban tekintetbe. Ezek a kondenzációs termékek vízoldhatók, korlátozottan vízoldhatók, vagy vízben csak diszpergálhatók lehetnek. Ez utóbbi, vízben nem oldható előkondenzátumok közül különösen a kizárólag 4—6 szénatomos monoalko-5 holokkal, elsősorban butanollal éterezett metilolkarbamidok és metilolmelaminok alkalmasak a találmány szerinti eljárás esetében. A vízben nem oldható aminoplaszt-előkondenzátumoiknál valamely diszpergálószer adagolására van szük-10 ség. Ezek közül különösen az előbb említett butiléter esetén törökvörösolaj és/vagy kazein említhetők. Alkalmazhatunk azonban vízoldható aminoplasztelőkondenzátumokat, például vízoldható 15 metilolkarbamid- vagy metilolmelamin-étereket is, amelyeknek metilol-csoportjai kizárólag 4— 6 szénatomot tartalmazó alifás monoalkoholokkal és polietilénglikolokkal vannak éterezve. Ilyen előkondenzátumok gőzölésnél nagymole-20 kulájú, vízoldhatatlan vegyületekké alakulnak át úgy, hogy különleges, végül a szálasanyagon visszamaradó diszpergálószerre nincs szükség. A találmány szerint a vizes készítményeknek a következő általános képletű vegyületeket is 25 tartalmazniok kell H2 N—C—NH 2 30 X D ahol D oxigén, kén vagy -NH-gyök lehet. Karbamidról, tiokarbamidról és guanidinről van tehát szó, mimellett a karbamid és a tio-35 karbamid jön elsősorban tekintetbe. Az aminoplaszt-előkondenzátumnak gőzölésnél a szálasanyagon való rögzítése végett általában ajánlatos egy kondenzációs katalizátor alkalmazása. Ilyen katalizátorként a szokásos sa-40 vas vagy savasán reagáló vegyületek, mint ammóniumklorid, ammóniumszulfát, ammóniumtartarát, cinkfluorborát, ammóniumszilikofluorid vagy borkősav jönnek számításba. Azok mellett az aminoplaszt-előkondenzátu-45 mok mellett, amelyek a szárításnál, illetve a gőzölésnél kondenzációs reakció folytán kikeményednek és a színezett vagy nyomott anyag va~ lódisági értékeinek jelentős javulását idézik elő, az is szükséges, hogy a színezésnél felhasználan-50 dó készítménybe kötő- és sűrítőanyagként pótlólag hidroxialkilcellulózt is bedolgozzunk. Különösen poliamidszálasanyagok nyomásánál előnyös, ha a cellulóz-származék, pl. a hidroxietilcellulóz mellett, pótlólagosan valamilyen fehér-55 je-anyagot, például kazeint alkalmazunk. A szárításnál, illetve a gőzölésnél a hidroxialkiloellulóz filmszerűen bevonja a nyomott felületeket és ezzel rögzíti a színezéket a szálra. Az említett oellulózszármazékok vízoldható, nem-ionos 60 cellulózéterek, amelyeket cellulóznak, rövidszénláncú alkilénoxidokkal, előnyösen etilénoxiddal történő reakciója útján kapunk. Az átlagos helyettesítési fok a hidroxietilcellulóz esetén 1,8 és 2,5 hidroxietil-csoport között van a cellu-65 lóz anníc'ridglükóz-jegységére számítva, mimel-2
