162751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-glükofuranozidok előállítására
162751 9 10 don nyerhetünk, hogy valamely, az 1,2-helyzetben acetálozott vagy ketálozott 3-0-R3°-D-glükofuranózban a 6-helyzetű szabad hidroxilgyököt átmenetileg például egy tritilcsoport bevitele (például tritilkloriddal piridin jelenlétében való kezelés útján) vagy valamely szerves szulf onsavval történő észterezés útján szelektíven megvédjük, az 5-helyzetű hidroxilgyököt valamely R5— OH általános képletű alkohol reakcióképes észterével bázisos szer, például ezüstoxid jelenlétében éterezzük, majd a 6-helyzetű hidroxilgyököt vagy az 1- és 2-helyzetű hidroxilgyökökkel együtt, például savas szerrel, mint sósavval való kezelés útján, vagy pedig szelektíven, például valamely erre alkalmas savval rövid ideig tartó kezelés útján felszabadítjuk; az így kapott termékből azután a kívánt kiindulóanyagot a szokásos módon, glikozidezéssel, például valamely, az Rí gyököt szolgáltató alkohollal hidrogénklorid jelenlétében történő kezelés útján nyerhetjük. A kiindulóanyagok előállításának fent leírt eljárása során az eljárás valamely erre alkalmas lépésében az adott esetben a 3-helyzetben egy erre alkalmas 2jalkenil-, például egy allilgyökkel éterezett hidroxilgyököt a kettőskötésnek egy erre alkalmas bázissal, például alkálifém-, pl. kálium-terc-butoxiddal való kezelés útján történő átrendezése (amely előnyösen egy erre alkalmas oldószerben, mint dimetilszulfoxidban folytatható le) és az így létrejött 1-alkenil-, mint 1-propenil-gyöknek oxidativ-hidrolitos eltávolítása (például káliumpermanganáttal, előnyösen bázisos közegben, mint etanolos alkálifémhidroxid-, például káliumhidroxidoldatban) útján szabad hiroxilgyökké alakíthatjuk át. A találmány szerint előállítható új vegyületek ós azok sói például a szokásos gyógyszerkészítmények alakjában kerülhetnek gyógyászati felhasználásra; e készítmények a hatóanyagot valamely például enterális, parenterális vagy helyi alkalmazásra felhasználható szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony gyógyszerészeti vivőanyaggal kombináltan tartalmazhatják. Az ilyen gyógyszerkészítmények előállítására vivőanyagként olyan anyagok jöhetnek tekintetbe, amelyek az új vegyületekkel szemben közömbösek, mint a víz, zselatin, cukrok, például tejcukor, glükóz vagy fruktóz, keményítőfélék, mint kukorica-, búza- vagy rizskeményítő, sztearinsav vagy ennek sói, mint kalcium- vagy magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkoholok, polialkilénglikolok, propilénglikol vagy más ismert gyógyszer-vivőanyagok. A gyógyszerkészítmények szilárd alakban például tabletta, drazsé vagy kapszula alakjában, vagy folyékony készítményként oldat, szuszpenzió vagy emulzió alakjábatt"készíthetők el: É készítmények "adott esetben sterilizálhatok és/vagy segédanyagokat, mint tartósító-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgeálószereket, az ozmozis^nyomas befolyásolására alkalmas sókat vagy pufferanyagokat is tartalmazhatnak. Tartalmazhatnak továbbá az ilyen készítmények más gyógyászati hatású anyagokat is. Az ilyen készítmények előállítása a szokásos módszerekkel történhet. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szem-5 léltetik. A példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa 10 149 g l,2-0-izopropilidén-3-0-metil-5,6-di-0--benzil-alfa-D-glükofuranózt 3200 ml absz. etanolban oldunk és az oldathoz 10° hőmérsékleten 412 ml etanolos 7,75 n hidrogénkloridoldatot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 17 15 óra hosszat állni hagyjuk, majd lehűtjük 0—5° hőmérsékletre és vizes 10 n nátriumhidroxidoldattal semlegesítjük. Az etanol fő tömegét 40° hőmérsékleten csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradékot kloroformmal extrahál-20 juk. A kloroformos fázist vizes nátriumhidrogénszulfitoldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradókot vákuumban desztilláljuk, amikor is a (IV) képletű etil-3-0-25 -metil-5,6-di-0-benzil-D-glükofuranozidot kapjuk, amely 0,02 mm Hg^oiszlop nyomáson 180°-on desztillál át gyengén sárgás olaj alakjában; M20 D=— 31°±1° (c=l, kloroformban). A kapott anomerelegyet szilikagélen (a Merck, 30 Darmstadt oég RF 254 jelű gyártmánya) történő vékonyréteg-kromatografálással, kloroform és etilacetát 85:15 arányú elegyével eluálva választhatjuk szét a tiszta anomerekre. Az alfa-anomer R/-értéke 0,45; [a]20D = +34°±1° (c = 1, kloro-35 formban; a béta-anomer R/-értéke 0,23; [a] 20 o= —61°±r (c=l, kloroformban). 2. példa 40 17,4 g l,2-0-izopropilidén-3-0-metil-5,6-di-0--benzil-alfa-D-glükofuranózt 433 ml szek-butanolos n/1 hidrogénkloridoldatban oldunk és az oldatot szobahőmérsékleten 17 óra hosszat állni hagyjuk, majd 0—5° hőmérsékleten 10 n vizes 45 nátriumhidroxidoldattal semlegesítjük és a szekbutanol fő tömegét csökkantett nyomáson lepároljuk. A maradékot kloroformmal extraháljuk, a kloroformos kivonatot vizes nátriumhidrogénszulfit oldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes 50 nátriumszulfáton szárítjuk ós csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot vákuumban desztilláljuk; ily módon az (V) képletű szek-butil-3-0-metil-5,6-di-0-benzil-D-glükofuranozidot kapjuk, amely 0,05 mm Hg-oszlop nyomá-55 son 200°-on desztillál át gyengén sárga olajszerű termék alakjában; [a]20D=—24°+1° (c=l, kloroformban). 60 3. példa 12,8 g l,2-0-izopropilidén-3-0-metil-5,6-di-0-(4--metilbenzil)-alfa-D-glükofuranózt 298 ml etanolos n/1 hidrogénkloridoldatban oldunk és az oldatot szobahőmérsékleten 17 óra hosszat állni €5 hagyjuk, majd 0—5° hőmérsékleten semlegesít-5
