162751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-glükofuranozidok előállítására
162751 7 8 A szabad állapotban levő vegyületek és sóik közötti szoros összefüggésekre való tekintettel mindaz, amit e leírásban a szabad vegyületekről, illetve a sókról mondunk, értelem- és célszerűen adott esetben a megfelelő sókra illetve, szabad vegyületekre is vonatkoztatandó. Az új vegyületek tiszta alfa- vagy béta-anomer, vagy pedig anomerelegy alakjában lehetnek jelen. Az anomerelegyek az egyes anomerek fizikai-kémiai tulajdonságainak különbözősége alapján önmagukban ismert módon bonthatók fel a két tiszta anomerj alakra; e célra pl. kromatográfiás szétválasztási módszerek, mint vékonyréteg-kromatográfia, vagy valamely más alkalmas felbontási módszer alkalmazható. Célszerűen a gyógyászatilag hatásosabb anomer-alakot különítjük el tiszta állapotban. A fentebb említett eljárások önmagukban ismert módszerekkel folytathatók le, oldószer, illetve hígítószer nélkül vagy előnyösen ilyenek jelenlétében, szükség esetén hűtés vagy melegítés alkalmazásával, adott esetben megnövelt nyomáson és/vagy semleges gáz-, mint nitrogénlégkörben. A találmány kiterjed az eljárás oly kiviteli módjaira is, amelyek során kiindulóanyagként valamely, az eljárás egyik lépésében közbenső termékként nyerhető vegyületet alkalmazunk és csupán a végtermékig még hátralevő reakciólépéseket folytatjuk le, vagy az eljárást annak valamely lépésében megszakítjuk, vagy valamely kiindulóanyagot az adott reakciókörülmények között hozunk létre vagy valamely reakcióképes származéka alakjában alkalmazunk. Előnyösen általában olyan kündulóanyagokat alkalmazunk, amelyekből a találmány szerinti eljárással a fentebb különösen értékesnek mondott vegyületek nyerhetők. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagai vagy már ismert vegyületek, vagy pedig önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. így például oly módon nyerhetők ilyen vegyületek, hogy valamely D-glükofuranózban az 1-és 2-helyzetű hidroxilgyököt, és kívánt esetben az 5- és 6-helyzetben esetleg jelenlevő ilyen csoportokat valamely védőcsoport, például egy X csoport, különösen egy izopropilidén- vagy benzilidén-csoport bevitele útján átmenetileg védjük és azután a 3-helyzetű hidroxilgyököt valamely R3—OH általános képletű vegyület reakcióképes észterével, például egy rövidszénláncú alifás R3-halogeniddel, mint R3-kloriddal vagy R3-bro>middal, vagy valamely R3-szulfoniloxi-vegyülettel, bázisos szer, mint alkálifémhidroxid, például nátrium- vagy káliumhidroxid, vagy alkálifémkarbonát, például nátrium- vagy káliumkarbonát jelenlétében éterezzük. Ez az éterezés az R3—OH általános képletű vegyület reakcióképes észterével a megfelelő körülmények között, például ezüstoxid vagy valamely alkálifém-, mint káliumtoarbonát jelenlétében a 3,5,6-trihidroxi-vegyülettel is lefolytatható, anélkül, hogy eközben az 5- ós 6-helyzetű hidroxilgyökök is étereződnének. Ha az így kapott közbenső termék az 5- és 6-helyzetű hidroxilgyökön védve van, akkor ezek a hidroxilgyökök szelektíven, tehát az 1- és 2-helyzetű hidroxilgyökök felszabadítása nélkül 5 könnyen felszabadíthatók, például valamely savval, mint 60%-os vizes ecetsavval (pl. 35 C° hőmérsékleten) vagy vizes etanolos sósavval való kezelés útján; az így felszabadított hidroxilgyökök azután adott esetben a gyűrűben helyettesí-10 tett benzilgyökökkel éterezhetők, például adott esetben helyettesített benzilalkoholok reakcióképes észtereivel, például a megfelelő halogenidekkel, mint kloridokkal vagy bromidokkal, továbbá szulfomloxi-, mint p-toluolszulfoniloxi-ve-15 gyületekkel, bázisos szerek, mint alkálifémhidroxidok, például káliumhidroxid jelenlétében történő kezelés útján, Ez a művelet lépésenkint is lefolytatható, például oly módon, hogy a 6-helyzetű primer hidroxilgyököt valamely Ro— 20 OH általános képletű vegyület reakcióképes ósz^ terének körülbelül ekvivalens mennyiségével, valamely alkálifémhidroxid ekvivalens mennyiségének vagy ezüstoxidnak a jelenlétében előbb éterezzük és azután éterezzük az 5-helyzetű hid-25 roxilgyököt. Eljárhatunk oly módon is, hogy egy 5,6-dihidroxi-vegyületben, amely a 3-helyzetben egy szabad vagy előnyösen egy éterezett hidroxilgyököt tartalmaz, a 6-hidroxilgyököt szelektíven, 30 például valamely erre alkalmas szerves szulfonsavhalogeniddel, például p-toluolszulfonilkloriddal való kezelés útján észtereizzük és valamely erre alkalmas bázisos szerrel, például valamely alkálifém rövidszénláneú alkoxidjával, mint 35 nátriumetoxiddal az 5,6-epoxi-vegyületet képezrzük; az epoxidnak valamely Rß—OH általános képletű alkohollal átészterező katalizátor, például alkálifém-, mint nátrium—OR6 alkoholát jelenlétében történő felhasításával az 5-hidroxi-40 6-R6-0-vegyületet kapjuk, amelyben azután az 5--helyzetű szabad hidroxilgyököt szelektíven, valamely R5—OH általános képletű vegyület reakcióképes észterének segítségével, bázisos szer jelenlétében, például a fentebb leírt módon 45 éterezzük. A fent leírt eljárással előállítható oly kiindulóanyagokban, amelyekben R3 előnyösen egy rövidszénláncú alifás gyököt képvisel, az 1- és 2-50 helyzetű hidroxilgyök védőcsoportjait például valamely vizes savval, mint sósavval való kezelés útján hasíthatjuk le. A két hidroxilgyököt azután valamely szerves karbonsav, például ecetsav erre alkalmas származékával, például 55 anhidridjével, tehát például eoetsavanhidriddel való kezelés útján észterezhetjük és így a megfelelő l,2-bisz-0-acil-vegyületet, elsősorban az 1, 2-bisz-O-acetil-vegyületeit kapjuk; ebből például jégecetben oldott brómmal való reagláltatás út-60 ján oly kiindulóanyagként alkalmazható 2-0--acil-, pl., 2-0-acetil-vegyületet kapunk, amely az 1-helyzetben egy reakcióképesen észterezett hidroxilgyököt, például brómatomot tartalmaz. Kiindulóanyagként alkalmazható (III) általá-65 nos képletű D-glükofuranozidot például oly mó-4
