162716. lajstromszámú szabadalom • Inszekticidek a mezőgazdaság és kertészet számára
3 162716 4 izo-propil- és n- vagy izo-, szék.- vagy terc.-butil-csoportot. R különösen metil- vagy terc.-butil-csoportot képvisel. R jelenthet ezenkívül halogénatomot, így például fluor-, klór, bróm- vagy jódatomot, különösen klóratomot. M' példáiként megnevezzük a fématomokat. ígv a nátrium- kálium és litiumatomot és az ammónium-csoportot. A halogénatomok közül megnevezzük a fluor-, klór-, bróm-és jódatomot. A találmány szerinti hatóanyagok előállítási eljárását előnyösen valamely oldó- vagy hígítószerben valósítjuk meg. Oldó- vagy hígítószerként előnyösen alifás és aromás szénhidrogéneket alkalmazunk, amelyek halogénatomokat is tartalmazhatnak, így például benzint, metilénkloridot, kloroformot, széntetrakloridot, benzolt, klórbenzolt, toluolt és xilolt, étereket, így dietilétert, dibutilétert, dioxánt és tetrahidrofuránt és alacsony forráspontú alkoholokat és ketonokat, így metanolt, etanolt, izopropanolt, acetont, metiletilketont, metilizopropilketont és metilizobutilketont. Alkalmazhatunk rövidszénláncú alifás nitrileket is, így acetonitrileket és propionitrilt. A találmány szerinti hatóanyagokat előállíthatjuk a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet értelmében is, ahol X és m a fentiekben megadott jelentésűek és M2 jelentése hidrogénatom vagy fématom vagy pedig ammónim -csoport. A fenti eljárást előnyösen közömbös oldó- vagy hígítószerek jelenlétében, így a fenti A) eljárás során megemlített oldó- vagy hígítószerek jelenlétében valósítjuk meg. Az eljárást szükséges esetén megvalósíthatjuk valamely savmegkötó'szer jelenlétében is. Savmegkötőszerként alkálifémek karbonárjait, hidrogénkarbonátjait és alkoholárjait használhatjuk, így a káliumkarbonátot, nátriumhidrogénkarbonátot, nátriumkarbonátot, kálium- és nátriummetilátot és -etilátot, valamint az alifás, aromás és heterociklusos tercier aminokat, így a trietilamint, dietilanilint és piridint. Ha a reakciót savmegkötőszer nélkül valósítjuk meg, a kívánt terméket nagyon tiszta állapotban és nagy kitermeléssel kapjuk, ha először a megfelelő tiofenol valamely sóját állítjuk elő, előnyösen valamely alkáli- vagy ammóniumsóját, és ezt követően a sót reagáltatjuk valamely foszforsavdiész termőn okloriddal. Az A) és B) eljárások esetén a reakcióhőmérsékleteket meglehetősen széles határok között változtathatjuk, a reakciókat általában azonban 0 C év 100 r° közötti, előnyösen 10 C° és 80 C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük. /. példa 17 g káliumhidroxidot feloldunk 100 ml vízben és ehhez az oldathoz hozzáadunk 200 ml dioxánt. Ezután keverés közben, 20-30 C° hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 40 g O-etil-S- (4-metilfenil)- ditiofoszforklpridot (forráspont: 125-128 C°/0,3 Hgmm, törésmutató: nft0 : 1,5989). A reakcióelegy hőmérsékletét fokozatosan novel/ülí és" a Veverést egy órán keresztül folytatjuk 50 C°-on. A dioxánt és vizet csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. a maradékot vízben újra feloldjuk, majd az oldathoz benzolt adunk és ezt követően rázzuk. A vizes fázist csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot acetonban feloldjuk, majd a szervetlen sót leszűrjük. Az aceton ledesztillálása után 35 g kálium-O-etil- S-(4-metilfenil)-ditiofoszfátot kapunk. Az így kapott kálium-só 29 g-ját feloldjuk 100 ml alkoholban és ehhez az oldathoz 40 C hőmérsékleten 13 g n-propilbromidot csepegtetünk. Az oldatot 8 órán keresztül 60-70 C°-on keverjük, ezután a szervetlen sót leszűrjük és az alkoholt ledesztilláljuk. A maradékot benzolban feloldjuk és vízzel és 1%-os nátriumkarbonát-oldattal mossuk. Ezután vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, a benzolt ledesztilláljuk 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 és a maradékot vákuumdesztillációnak vetjük alá. így 23 g színtelen, olajszerű 0-etil-S-n-propil-S-(4-metil- fenil-foszforditiolátot kapunk, amelynek forráspontja 140-145 C°, törésmutatója n2 " : 1,5590. 2. példa 14,5 g 4-klórtiofenolt feloldunk 150 ml benzolban, majd hozzáadunk 10,1 g trietilamint. Ezt az elegyet 10 C° alá hűtjük, majd állandó keverés közben hozzácsepegtetünk 20,3 g O-etil-S-n- propil-tiofoszforkloridot. A keverést egy órán keresztül folytatjuk szobahőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet a reakció befejeződésének elősegítésére 60 C°-on három órán keresztül melegítjük. A reakcióterméket vízzel, 1%-os savval és 1%-os nátriumkarbonát-oldattal mossuk és vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk. A benzolt ledesztilláljuk, a maradékot vákuumdesztillációnak vetjük alá, így 24 g színtelen, olajszerű 0-etil-S-n-propil-S-(4-klór-fenil)foszforditiolátot kapunk. A kapott termék 148-153 C°-on forr 0,1 Hgmm nyomáson és törésmutatója ni?: 1,5684. Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az alábbi I. táblázatban felsorolt vegyületeket. 1. Táblázat Vegyület «zárna Képlet száma Fizikai tulajdonságok Forráspont Törésmutató 1 VI 130-133 C°/0,1 Hgmm "b° : 1,5633 2 VII 141-146 C°/0,1 Hgmm n": 1.5560 3 VIII 140-144 C°/0,15 Hgmm "D : : 1,5605 4 IX 140-145 C°/0.05 X Hgmm "&' : 1,5590 5 150-154 C°/0,15 XI Hgmm "D : 1,5250 6 148-153 C°/0,1 XII Hgmm nD : 1,5684 7 160-165 C/0,05 Hgmm "D : 1,5792 Amikor a találmány szerinti hatóanyagokat inszekticidekként alkalmazzuk, felhígíthatjuk őket közvetlenül vízzel vagy pedig miután oldószerekkel vagy segédanyagokkal szükség szerint összekevertük őket. összekeverhetjük őket különböző közömbös gázalakú, folyékony vagy szilárd hígítószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal is, továbbá szükség esetén segédanyagokkal, így felületaktív szerekkel, emulgátorokkal, diszpergálószerekkel, eloszlatószerekkel és ragasztó anyagokkal a mezőgazdasági vegyszerek előállításában szokásos módon és a legkülönbözőbb formákban használhatjuk őket. Gázalakú hígítószerként vagy hordozóanyagként megnevezzük a Freont és az egyéb olyan hajtógázokat, amelyek normál körülmények között gázalakúak. Folyékony hígítószerként vagy hordozóanyagként használhatunk vizet, szerves oldószereket, így aromás szénhidrogéneket, például xilolt, toluolt, benzolt, dimetimaftalint és aromás ásványolaj frakciókat, klórozott aromás vagy alifás szénhidrogéneket, így például klórbenzolt, klórmetilént, klóretilént és széntetrakloridot, alifás szénhidrogéneket, így például benzint, ciklohexánt és paraffint, alkoholokat, így metanolt, propanolt és butanolt, ketonokat, így acetont, metiletilketont és ciklohexanont és poláris oldószereket, így például acetonitrilt, dimetiiformamidot és dimetilszulfoxidot. A szilárd hígítószerek vagy hordozóanyagok példái a természetes ásványi anyagok. így attapulgit, agyag, kréta, talk um, kaoün, montmorillonit, diatomaföld és kal-2
