162579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xantonszármazékok előállítására
162579 szerekkel, mint kénsavval, foszforoxikloriddal, vagy polifoszforsawal 60 és 100 °C közötti hőmérsékletre történő melegítéssel végezzük. Ha Z szubsztituens nitril-csoportot jelent, akkor ezt polifoszforsavval a ciklizálási reakció körűimé- 5 nyei mellett amiddá, míg kénsavval amid- és sav keverékévé alakíthatjuk át. Az amidot ezt követően ásványi savakkal karbonsavvá alakíthatjuk át, vagy alkáliákkal hidrolizáljuk, esetleg dehidratálószerekkel a karbonsav-csoportot 10 ismét nitrillé visszaalakítjuk. Ez utóbbi művelet pl. tozilkloriddal vagy piridinnel történő melegítéssel dimetilformamidos közegben végezhető. Ha a Z szubsztituens nitril-csoportot jelent, akkor az ilyen vegyületeknél a Z szubsztituens 15 úgy alakítható át 5-(lH)-tetrazolil-csoporttá, hogy azt hidrazinkarbonsawal vagy ennek sóival kezeljük. Ez a reakció könnyen kivitelezhető nátrium- vagy ammóniumaziddal, valamely inert oldószerben, pl. dimetilformamidban, amely 20 mintegy 100 °C-ig melegíthető. A II általános képletű intermedierek az Ullmann reakcióval készíthetők valamely IV általános képletű halogénkarbonsav és valamely V általános képletű fenol reagáltatásával. A IV általános képletben Hal halogén-atomot, pl. klőrvagy bróm-atomot jelent, míg a többi szubsztituens jelentése a fenti. A reakció könnyen végbemegy valamely alkálifémkarbonát, mint káliumkarbonát, réz(I)-jodid és bronz jelenlétében, megemelt hőmérsékleten pl. 100 és 180 °C között. A reakció során inert, magas forrás^ pontú oldószereket, mint xilolt vagy nitrobenzolt is használhatunk. Az Rí és R2 szubsztituensként alkoxi-csoportot tartalmazó I általános képletű vegyületek előállíthatók a megfelelő VI általános képletű nitro- vagy klór-xanton^karbonsavakból vagy nitrilekből, közvetlen átrendeződéssel, pl. az A reakcióvázlat szerint. A VI általános képletű vegyületben a nitrovagy klór-csoport a 6- vagy 8-helyzetben van. Az RÍ és/vagy R2 szubsztituensként aminocsoportot tartalmazó I általános képletű vegyületet a megfelelő nitro-vegyületekből redukcióval állíthatjuk elő, pl. ón(II)-klorid felhasználásával. Ha a kiindulási anyagban az X szubsztituens védett karboxil-csoportot, pl. COOCH3-csoportot jelent, akkor az Rí szubsztituensként —NHSO2R« csoportot tartalmazó I általános képletek a megfelelő amin'ból — e képletben Rß jelentése a fenti — állíthatók elő szulfonilklorid, pl. metánszulfönilklorid felhasználásával. A további alkilezést egy megfelelő alkilezőszerrel, pl. dimetilszulfáttal végezzük. Az X szubsztituienislklént észter-, pl. mietilésztier-cjsiopartot tar-» talmazó vegyületek nátriumhidroxiddal -melegítve a megfelelő L karbonsavvá hidrolizálhatók. Az Rí és/vagy R2 szubsztituensként —OR3' alkoxi-csoportot tartalmazó vegyületek a közvetlen alkoxirátrendeződés alternatív megoldásaként olyan kiindulási anyagokból is előállíthatók, ahol Rt és R2 hidroxil-csoport, míg az 55 60 X szubsztituens védett karboxil-csoport. Az utóbbi kiindulási anyagot egy alkilhalogeniddel és egy lúggal, pl. nátriumhidriddel reagáltatjuk, ezt követően pedig a védett csoportot hidrolizáljuk. Ha az —OR:t' csoportban az R :j ' szubsztituens hidroxil-csoporttal helyettesített alkilgyököt jelent, akkor ilyen gyök előállítható az Rí és/Vagy R2 szubsztituensként hidroxil-csoportot tartalmazó kiindulási anyagokból alkilénoxiddal, főként etilénoxiddal történő reagáltatással. Az Rí és/vagy R2 szubsztituensként hidroxilcsoportoit tartalmazó vegyületek olyan kiindulási anyagokból állíthatók elő, ahol R4 és/vagy R2 metoxi-csoportot jelent, ha a metoxi-csoportokat ecetsavas közegben hidrogén-bromiddal vagy xilolos közegben alumíniumkloridban kezelve lehasítjuk. A következő kiviteli példákban a» találmány szerinti eljárást részletesebben ismertetjük. 1. példa: 25 7-nitro-9~oxo-xantén^2-<karbonsav 20 g 2-klór-5-nitro-benzoesav, 20 g p-krezol, 1,4 g vízmentes káliumkarbonát, 0,2 g bronz és 0,2 g réz(I)-jodid keverékét összeőröljük, 30 majd 1 óra hosszat 170—175 °C-on melegítjük. Melegítés után a keveréket lehűtjük^ vízzel kezeljük, majd szűrjük. A szűrletét híg sósavval megsavanyítjuk és a kivált csapadékot 1 :1 arányban vízzel hígított metanolból átkristályo-35 sítjuk. 5 g 5-nitro-2^(p-toliloxi)-benzoesaVhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 166—167 °C. 30 g 5-nitro-2-i(p-toliloxi)-benzoesavat 200 ml koncentrált kénsavval 1 óra hosszat 95 °C-on melegítünk, majd jégre öntjük és szűrjük. A 40 szűrőlepényt vízben szuszpendáljuk, telített vizes nátriumhidrogénkarbonáttal 6 pH-értékre be. állítjuk és ismét szűrjük. A nyersterméket ecetsavból átkristályosítva, 14,1 g 2-metü-7-nitn> xantonhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 45 223,5—224 °C. . 5 g 2-metil-7-nitro-xantont 1 :1 arányú ecetsavanhidrid és ecetsav elegyében (200 ml) 60 °C-on lassan 5 g krómtrioxiddal kezeljük, amelyet 100 ml előbbi oldószerkeverékben adago-50 lünk. 9 óra eltelte után 70—75 °C-on történő reagáltatásnál a kapott keveréket 100 ml vízre öntjük, a kivált csapadékot jégecetből átkristályosítjuk. 3,5 g 7-nitro-9-oxo-xantén-2-karbonsavhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 318 °C. 2. példa: 7-amino-9-oxo-xantén-2-fearbonsav 5 g 1. példa szerinti 7-nitro-9-oxo-xantén-2--karbonsavat fél óra leforgása alatt 95—100 °C közötti hőmérsékleten 30 ml koncentrált sósavban oldott, 30 g ón(II)-kloridhoz adagolunk. 65. A reakoiókeveréket további két óra hosszat 3
