162498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kromon-karbonsav-származékok előállítására

162498 sek az előzőekben megadott jelentéssel rendelkeznek, R' pedig rövid szénláncú alkilgyököt jelent. Az említett (3) reakcióvázlaton bemutatott módszer előnyös eljárásmód olyan (II') képletű kiinduló vegyületek előállítására, amelyeknél a karboxil-csoport 3-as helyzetben van. Az (a) lépés reakcióját úgy végezzük, hogy valamely (A) általános képletű vegyületet Vilsmeier-reagenssel — e reagens egyenlő mólarányban dimetilf ormamidot és savkloridot, mégpedig foszforoxikloridot, pirofoszforsavtetrakloridot, foszgént, foszforpentakloridot stb. tartalmaz — alkalmas közömbös oldószerben vagy oldószer jelenléte nélkül reagáltatunk. Oldószerként bármely, a reakciót nem befolyásoló oldószer használható. Ilyen oldószerek jellegzetes példáiként a benzol, etiléter, benzin, kloroform vagy ezek elegye említhető. A Vilsmeier-reagensben a dimetilformamid és a savklorid mennyisége általában az (A) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 2 mólnál nem kevesebb, előnyösen 10—12 mól. A reakció szobahőmérsékleten és légköri nyomáson vitelezhető ki, szükség esetén azonban lefolytathatjuk a reakciót a dimetilformamid vagy az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten, vagy —30 °C-ra hűtve, vagy megnövelt nyomáson. A reakció időtartama a reakciókörülményekkel, így a hőmérséklettel, nyomással, a használt savklorid vagy oldószer megválasztásával, változik, általában azonban 25 perc és 24 óra között mozog. A (b) lépés oxidációs reakcióját bármely önmagában ismert módon végezhetjük. Egy oxidációs módszer például abban áll, hogy a (B) általános képletű vegyületet levegő oxigénjével vagy elektrolitikus úton fejlesztett oxigénnel oxidáljuk; egy más módszernél a (B) általános képletű vegyületet valamely oxidálószerrel —30 °C és a használt oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten kezeljük. Az oxidálószerek jellegzetes példáiként a krómtrioxid, bikromátok, így a káliumbikromát, permanganátok, például a káliumpermanganát, mangándioxid, ezüstoxid, ezüstdioxid, hidrogénperoxid, szerves persavak, így a perhangyasav, perecetsav, perbenzoesav és m-klórperbenzoesav említhető. Oldószerként aceton, ecetsav, etiléter, dioxán és benzol jönnek számításba. Az oxidálószer mennyisége a (B) általános képletű vegyület 1 móljára számítva általában 2/3—3 mól, előnyösen 2 mól felett van. Az említett (B) és (II) általános képletű vegyületek szintén allergiaellenes hatásúak és allergiaellenes szerekként is alkalmazhatók az (I) általános képletű vegyületek közbenső termékeként történő felhasználásukon kívül. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben a karboxil-csoport 3-as helyzetet foglal el, ezenkívül valamely (B) képletű vegyületből kiindulva a (4) reakcióvázlaton bemutatott mó-20 don is előállíthatók. E képletekben Rí és R2 jelentése megegyezik az előzőekben adott meghatározás szerintivel. A (c) lépés szerinti dezalkilezést vagy dezacilezést, valamint a (d) lépés sze-5 rinti oxidációt az előzőekben leírt módon végezhetjük. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik allergiaellenes hatásúak és így allergiás eredetű 10 betegségek, például allergiás tüdőasztma, allergiás bőrbetegségek stb. ellen használhatók. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek sói általában jobban oldódnak vízben, mint maguk az (I) általános képletű vegyületek 15 és ezért gyakorlatilag alkalmasabb a sók, különösen az (I) általános képletű vegyületek szerves aminsóinak a használata gyógyszerként, mind gyógyszerészeti, mind pedig gyógyászati szempontból. Amennyiben az (I) általános képletű vegyületeket vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikat allergiaellenes szerként allergiás megbetegedések, például tüdőasztma, bőrbántalmak kezelésére vagy megelőzésére használjuk, ezeket a vegyületeket egymagukban vagy gyógyszerészetileg elfogadható készítményekként alkalmas és hagyományos vivőanyagokkal vagy adalékanyagokkal együtt alkalmazhatjuk. 30 A gyógyszerészeti készítmények tabletták, kapszulák, granulátumok, porok, injekciók, kenőcsök, spray-k vagy inhalálható szerek lehetnek és orálisan vagy parenterálisan adhatók be. A találmány szerinti vegyületek napi adagjai 35 felnőtt embernél 50 és 500 mg között mozognak. A találmányt a továbbiakban példákon mutatjuk be. E példákban a részek, amennyiben másként nincsenek megjelölve, súlyrészeket jelentenek, a részek és térfogatok viszonya pedig a 40 gramm és a milliliter közötti aránynak felel meg. 1. példa 45 21,5 rész 5,7-dimetoxikromon-2-karbonsav és 200 térfogatrész 57 súly%-os jódhidrogénsav elegyét keverés közben 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett kezeljük. Lehűtés után a kapott terméket vízzel mossuk és metanol-víz 50 elegyből átkristályosítjuk. A kapott kristályokat 100 térfogatrész 57 súly%-os jódhidrogénsavval együtt visszafolyató hűtő alkalmazása közben további két óra hosszat melegítjük. A reakció befejeződése után a reakcióterméket vízzel mossuk és 55 metanol-víz elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 8,5 rész 5,7-dihidroxikromon-2-karbonsavat kapunk sárga tűkristályok alakjában. Op: 305—306 °C (bomlik). 60 Elemzés a QoHgOß képletre: számított: C = 54,07%; H = 2,72%; talált: 65 C = 53,09%; H = 2,70%.