162498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kromon-karbonsav-származékok előállítására

162498 sek az előzőekben megadott jelentéssel rendel­keznek, R' pedig rövid szénláncú alkilgyököt je­lent. Az említett (3) reakcióvázlaton bemutatott módszer előnyös eljárásmód olyan (II') képletű kiinduló vegyületek előállítására, amelyeknél a karboxil-csoport 3-as helyzetben van. Az (a) lé­pés reakcióját úgy végezzük, hogy valamely (A) általános képletű vegyületet Vilsmeier-reagens­sel — e reagens egyenlő mólarányban dimetilf or­mamidot és savkloridot, mégpedig foszforoxiklo­ridot, pirofoszforsavtetrakloridot, foszgént, fosz­forpentakloridot stb. tartalmaz — alkalmas kö­zömbös oldószerben vagy oldószer jelenléte nél­kül reagáltatunk. Oldószerként bármely, a reak­ciót nem befolyásoló oldószer használható. Ilyen oldószerek jellegzetes példáiként a benzol, etil­éter, benzin, kloroform vagy ezek elegye említ­hető. A Vilsmeier-reagensben a dimetilformamid és a savklorid mennyisége általában az (A) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 2 mólnál nem kevesebb, előnyösen 10—12 mól. A reakció szobahőmérsékleten és légköri nyomáson vitelez­hető ki, szükség esetén azonban lefolytathatjuk a reakciót a dimetilformamid vagy az alkalma­zott oldószer forráspontjának megfelelő hőmér­sékleten, vagy —30 °C-ra hűtve, vagy megnövelt nyomáson. A reakció időtartama a reakciókörül­ményekkel, így a hőmérséklettel, nyomással, a használt savklorid vagy oldószer megválasztásá­val, változik, általában azonban 25 perc és 24 óra között mozog. A (b) lépés oxidációs reakcióját bármely ön­magában ismert módon végezhetjük. Egy oxidá­ciós módszer például abban áll, hogy a (B) álta­lános képletű vegyületet levegő oxigénjével vagy elektrolitikus úton fejlesztett oxigénnel oxidál­juk; egy más módszernél a (B) általános képletű vegyületet valamely oxidálószerrel —30 °C és a használt oldószer forráspontja közötti hőmérsék­leten kezeljük. Az oxidálószerek jellegzetes példáiként a króm­trioxid, bikromátok, így a káliumbikromát, per­manganátok, például a káliumpermanganát, man­gándioxid, ezüstoxid, ezüstdioxid, hidrogénper­oxid, szerves persavak, így a perhangyasav, per­ecetsav, perbenzoesav és m-klórperbenzoesav em­líthető. Oldószerként aceton, ecetsav, etiléter, dioxán és benzol jönnek számításba. Az oxidálószer mennyisége a (B) általános képletű vegyület 1 móljára számítva általában 2/3—3 mól, előnyösen 2 mól felett van. Az említett (B) és (II) általános képletű ve­gyületek szintén allergiaellenes hatásúak és al­lergiaellenes szerekként is alkalmazhatók az (I) általános képletű vegyületek közbenső terméke­ként történő felhasználásukon kívül. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, ame­lyekben a karboxil-csoport 3-as helyzetet foglal el, ezenkívül valamely (B) képletű vegyületből kiindulva a (4) reakcióvázlaton bemutatott mó-20 don is előállíthatók. E képletekben Rí és R2 je­lentése megegyezik az előzőekben adott megha­tározás szerintivel. A (c) lépés szerinti dezalkile­zést vagy dezacilezést, valamint a (d) lépés sze-5 rinti oxidációt az előzőekben leírt módon végez­hetjük. A találmány szerinti (I) általános képletű ve­gyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik allergiaellenes hatásúak és így allergiás eredetű 10 betegségek, például allergiás tüdőasztma, aller­giás bőrbetegségek stb. ellen használhatók. A találmány szerinti (I) általános képletű ve­gyületek sói általában jobban oldódnak vízben, mint maguk az (I) általános képletű vegyületek 15 és ezért gyakorlatilag alkalmasabb a sók, külö­nösen az (I) általános képletű vegyületek szerves aminsóinak a használata gyógyszerként, mind gyógyszerészeti, mind pedig gyógyászati szem­pontból. Amennyiben az (I) általános képletű vegyüle­teket vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikat allergiaellenes szerként allergiás megbetegedések, például tüdőasztma, bőrbántalmak kezelésére vagy megelőzésére használjuk, ezeket a vegyüle­teket egymagukban vagy gyógyszerészetileg el­fogadható készítményekként alkalmas és hagyo­mányos vivőanyagokkal vagy adalékanyagokkal együtt alkalmazhatjuk. 30 A gyógyszerészeti készítmények tabletták, kap­szulák, granulátumok, porok, injekciók, kenőcsök, spray-k vagy inhalálható szerek lehetnek és orá­lisan vagy parenterálisan adhatók be. A találmány szerinti vegyületek napi adagjai 35 felnőtt embernél 50 és 500 mg között mozognak. A találmányt a továbbiakban példákon mutat­juk be. E példákban a részek, amennyiben más­ként nincsenek megjelölve, súlyrészeket jelente­nek, a részek és térfogatok viszonya pedig a 40 gramm és a milliliter közötti aránynak felel meg. 1. példa 45 21,5 rész 5,7-dimetoxikromon-2-karbonsav és 200 térfogatrész 57 súly%-os jódhidrogénsav ele­gyét keverés közben 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett kezeljük. Lehűtés után a kapott terméket vízzel mossuk és metanol-víz 50 elegyből átkristályosítjuk. A kapott kristályokat 100 térfogatrész 57 súly%-os jódhidrogénsavval együtt visszafolyató hűtő alkalmazása közben to­vábbi két óra hosszat melegítjük. A reakció befe­jeződése után a reakcióterméket vízzel mossuk és 55 metanol-víz elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 8,5 rész 5,7-dihidroxikromon-2-karbonsavat ka­punk sárga tűkristályok alakjában. Op: 305—306 °C (bomlik). 60 Elemzés a QoHgOß képletre: számított: C = 54,07%; H = 2,72%; talált: 65 C = 53,09%; H = 2,70%.

Next

/
Oldalképek
Tartalom