162482. lajstromszámú szabadalom • Kötést kiegészítő szerelőbilincs térbeli tartók számára
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLM1Ä1VYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. I. 12. (SE—1400) Közzététel napja: 1972. szeptember 28. Megjelent: 1974. IX. 30. I 162482 Nemzetközi osztály: E 04 g 7/12 Feltalálók: PACKMAN Percival James, Twyford, WALKER Hubert Beresford, East Barnet, Hertfordshire, Nagy-Britannia Tulajdonos: STEWARTS AND LLOYDS LIMITED, London, Nagy-Britannia Kötést kiegészítő szerelőbilincs térbeli tartók számára A találmány két- vagy háromdimenziós acélcső építőszerkezetekre, közelebbről az azok öszszekötésére szolgáló elemekre vonatkozik. Az ilyen szerkezetek különösen alkalmasak egyszerű, kettős vagy többszörös vázként tetők, boltozatok, kupolák és hasonlók építésére, amikor is a csőtagokat találkozási pontjaikban össze kell kapcsolni. Három csőtag összekapcsolása a kötés legegyszerűbb alakja, de gyakoriak a több tagot összekapcsoló kötések is. Bár a csőtagok a kötést különféle szögek alatt különféle síkokból érhetik, a legtöbb kötésben a főtagok közös síkban fekszenek (vagy kissé torzult síkban dongaboltozatok és kupolák esetében), kombinálva olyan összekötő vagy merevítő tagokkal, amelyek a főtagok síkjának egyik oldalán ferde síkban elhelyezkedve szöget zárnak be a f őtagokkal, vagy a kötés középpontja körül elforgatott ferde síkban fekszenek. A találmány ilyen kötésekkel foglalkozik. Ilyen kötés az összekötni kívánt csőtagok végeit befogadó foglalatot alkotó bilincspártból létesíthető, miként azt a 157 335 lajstromszámú szabadalmunkban ismertettük. Amint abban le van írva, a foglalatok átellenes oldalain harántirányú mélyedés vagy kiemelkedés van a csőelem végén levő kiegészítő alakzatba való illeszkedésre. Az ilyenfajta, a csőtagok végét befogadó bilincspárból álló kötésnek az a hátránya, hogy ha a két bilincselemet összeszorítjuk akár egy, akár több fejes csavarral vagy csapszeggel, valamennyi csőtag egyszerre rögzítődik. A térbeli tartók rendszerint részegységekként készülnek talajszinten, majd a részegységeket 5 daruval emelik a helyükre, hogy összeszereljék a szerkezetnek már a helyén levő részével. A részegységeknek a talajszinten történő összeszerelése során létesített végleges kötések nem okoznak nehézséget, de a részegységek szélére kerülő 10 kötéseknek a részegység csőtagjait más, már a helyén levő részegység csőtagjaival kell végül összekötniük. Ennélfogva a bilincspárok egyelőre csak egy vagy több csőtagot fognak be, és utóbb meg kell őket lazítani, hogy további csőtagokat 15 is be lehessen illeszteni. Ez nemcsak kétszeri munkát jelent, hanem azzal a veszéllyel is jár, hogy amikor a bilincselemeket meglazítjuk további csőtagok beillesztésére, egyik-másik már rögzített csőtag véletlenül kiszabadulhat. 20 Találmányunk értelmében több csőtagnak az egy bilincspár által a fent leírt módon összetartott végei között úgy hozunk létre kötést, hogy előbb egy vagy több csőtag végét ideiglenesen és egymástól függetlenül hozzáerősítjük az egyik 25 bilincselemhez egy olyan külön szerkezettel, amely nem akadályozza a másik bilincselemnek ezt követő rászorítását, utána a többi csőtag végét beigazítjuk az első bilincselemhez képest helyes helyzetbe, majd a másik bilincselemet vég-30 leg az elsőhöz szorítjuk, hogy befogja a csőele-162482
