162482. lajstromszámú szabadalom • Kötést kiegészítő szerelőbilincs térbeli tartók számára

162482 mek végét, és így kiegészítse a kötést. Ha például egy kötés összesen mégy csőtagból áll, és ebből kettőt szerelünk a helyére mint egy részegység részét, a másik kettőt pedig utóbb illesztjük a kötésbe, amikor a részegységet a végleges helyére emeltük, az első két tagot ideiglenesen ráerősíthetjük az egyik bilincselemre a fent leírt módon, a másik kettőt pedig később tehetjük a helyére a kötés végleges kialakítására. Amint a kötés ily módon kiegészült, a külön tartószerkezeteket eltávolítjuk, hogy máshol ugyanígy felhasználjuk. Minden külön tartószerkezet előnyösen markoló hatást fejt ki, hogy a bilincselemet a csőtag vége és a szerkezet között megtartsa; például minden külön szerkezet az illető csőtagra erősített szerelőbilincs lehet, amelynek a bilincselemen túlnyúló kiálló része leszorítja és megtartja az utóbbit. Más esetben a szerkezet mindössze a bilincselemen át a csőtag végébe nyúló csavar lehet. Bár ez látszólag egyszerű, hátránya, hogy mind a bilincselemet, mind a csőtagot át kell fúrni ebből a célból, és a megfelelő lyukakat fedésbe kell hozni egymással. Mindkétfajta szerkezetnek azonban megvan az a fő előnye, hogy a kötés ideiglenesen összeállítható anélkül, hogy a másik bilincselem a helyén lenne, és hogy a másik bilincselem utólagos felrakását a kötés kiegészítésére semmi sem akadályozza. A következőkben részletesen ismertetjük a találmányt, utalva a példaképpen csatolt rajzokra. Az 1. ábrán a találmány érteimében ideiglenes tartószerkezetként használt szerelőbilincs nézete látható. A 2—4. ábrák egy kötésnek az 1. ábrán bemutatott szerelőbilinccsel való összeállításának egymást követő lépéseit ábrázoljak. Az 5. ábra egy térbeli tartó összeszerelésének mozzanatait bemutató vázlatrajz. A 6. ábra az 5. ábrához hasonló nézet; nagyobb részletességgel ábrázolja a tartószerkezetet. Az 1—4. ábrákon bemutatott, a találmány szerinti ideiglenes tartószerkezetként alkalmazott 7 szerelőbilincs áll a 2 nyeregrészből, annak egyik oldala mentén a 12 peremmel. A 3 vájatba egy 4 csőtag illik bele, mint a 2. ábrán látható. Az 1 szerelőbilincset a 4 csőtag alsó oldalához illeszkedő (1. a 2. ábrát) alsó 6 pofán átnyúló két 5 fejes csavar szorítja a 4 csőtaghoz. A 2 nyeregrésznek a 12 peremmel szemben fekvő oldalán 7 kinyúlás van, ez rászorul egy 8 felső bilincselem tetejére. Ennek következtében ez a bilincselem be van fogva a 4 csőtag 9 vége és a szerelőbilincs 7 kinyúlása közé. Magát a bilincselemet itt csak röviden ismertetjük. Részletes leírása található a 157 335 sz. szabadalom leírásában. Ez úgy van szerkesztve, hogy együttműködjék a hasonló 10 alsó bilincselemmel (4. ábra), és a két elem együtt négy 11 hengeres foglalatot alakít ki a 4 csőtagok 9 végeinek befogadására. A 9 végek egymással váltakozó bordákkal és mélyedésékkel vannak kialakítva, és megfelelő kialakításúak a 11 foglalatok a 9 végek befogadására. A teljes összeállítás állapotában (4. ábra) a 8 és 10 bilincselemeket a 15 fejes csavar szorítja össze, és ezek befogják a 4 csőtagok 9 végeit, állandó kötést létesítve a csőtagok között. Azonkívül a 8 felső 5 bilincselemen 16 fülek vannak a 17 összekötő tagok végeinek befogadására, ennek megfelelően az 1 szerelőbilincs 2 nyeregrészének középtáján 28 kivágás van a 16 fül számára, mint az a 2. és 3. ábrákon látható. 10 Amikor egy térrács kötéseinek zömét összeszereljük, a 4 csőtagok 9 végeit összeállíthatjuk úgy, hogy a 8 és 10 bilincstagok azonnal összeerősíthetők, és a kötés nehézség nélkül teljessé tehető. Ez azonban, mint fentebb kifejtettük, nem 15 lehetséges azoknak a kötéseknek az esetében, amelyek közösek lesznek a szomszédos alegységek kötéseivel. Ezeket az alegységek szélére jutott kötéseket az alegységnek a helyére emelése előtt kell részben elkészíteni, majd a végleges 2° helyén kell befejezni. Ennek a műveletnek a megkönnyítésére használjuk az 1. ábrán bemutatott, alább részletesebben leírt 1 szerelőbilincset. Amikor az alegységet a helyszínen talajszinten vagy egy szerelőcsarnokban összeszereljük, egy 25 vagy több 4 csőtagot először ideiglenesen erősítünk rá 1 szerelőbilincsekkel a 8 felső bilincselemekre. Erre a célra mindegyik 1 szerelőbilincset ráerősítjük a fent leírt módon (1. 2. ábra) a 4 csőtag végére, és meghúzzuk az 5 csavaro-30 kat, hogy a

8 bilincselem nekiszoruljon a 9 csőtag végének. Ez a szorítás elég ahhoz, hogy a kötés ideiglenesen fennálljon mindaddig, amíg az alegységet a helyére szereljük. A 2. ábrán csak egy ilyen módon beszerelt csőtag látható, de 35 egyes esetekben két vagy akár három, egy kötésben találkozó tag is rögzíthető így ideiglenesen. Ezután az így ideiglenesen összetartott kötéssel az alegység a helyére szerelhető, és a többi 40 csőtag végei beilleszthetők a kötés másik része által meghatározott helyre. Ez látható a 3. ábrán, amely a 24 csőtagnak a saját foglalatában a 8 bilincselemen elhelyezett, de nem rögzített végét mutatja. Látható, hogy ebben a helyzetben a 45 kötés alsó része teljesen szabad, úgyhogy a 10 alsó bilincstag a helyére tehető, és a 25 csavarral a helyén rögzíthető, mint azt a 4. ábrán láthatjuk. Amint ez megtörtént, az 2 ideiglenes szerelőbilincset vagy bilincseket eltávolítjuk, és 50 a végleges kötés (4. ábra) marad meg. A leírt elv alkalmazását egy térbeli tartó létesítésére az 5. és 6. ábra szemlélteti. Az 5. ábrán a 30 szerkezetet a 32 és 32 támaszok tartják. Egy hasonló 33' alegység a talajon fekszik (szag-55 gatott vonalak). Ezt az alegységet a 34 daruval a helyére emeljük (33), ahol összekötjük a 30 alegységgel. A két alegység összekötésére további csőtagokat használunk fel (szaggatott vonalak', 36, 37, 38 és 39), a 40 csőtag azonban már tartó-60 san össze van kötve a 40 kötéssel. Ennek az az oka, hogy ezt a kötést a 32 támasz tartja, ennélfogva teljesnek kell lennie, mielőtt a 30 alegységet a helyére emeljük. Ezért a 40 tagot ideiglenesen vízszintes helyzetben kell tartani, például 65 egy lánc vagy kötél segítségével.