162430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiramicinszármazékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. VII. 9. Japán elsőbbsége: 1970. VII. 9. Közzététel napja: 1972. VII. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. (KI-652) (59484/70) 162430 Nemzetközi osztályozás: C07d 21/00 C07d 99/04 C 07 c 109/16 C 07 c 109/14 Feltalálók: Fujimoto Yasuo vegyész, Kanagawa-ken Nakano Kinichi vegyész, Tokió Nakano Kinichi vegyész Japán Tulajdonos: Kyowa Hakko Kogyo Kabushiki Kaisha cég, Tokió Japán Eljárás spiramicin-származékok előállítására í A találmány tárgya eljárás új spiramicin-származékok előállítására. A találmány szerinti eljárással új spirami­cin-hidrazon-származékokat, és azok sóit állítjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállított új spiramicin­-hidrazon-származékok a következők: 5 spiramicin-dimetilhidrazon, spiramicin-N,N-di-n-amil-hidrazon, spiramicin-N,N-di-izopropil-hidrazon, spiramicin-N,N-diallilhidrazon, spiramicin-N-^-hidroxietil-N-metil-hidrazon, 10 acetilspiramicin-dimetilhidrazon, spiramicin-1 -amino-4-metilpiperazin-hidrazon, spiramicin-N-fenil-N-metil-hidrazon, spiramicin-N-ciklohexil-N-metil-hidrazon, acetilspiramicin-N-aminopiperidin-hidrazon, 15 spiramicin-N-aminomorfolin-hidrazon. Három különböző típusú spiramicin ismeretes, amelye­ket a szakirodalomban „spiramicin I", „spiramicin II" és „spiramicin III" jelöléssel különböztetnek meg egymás­tól. A leírásban és az igénypontokban a „spiramicin" 20 megjelölést ennél tágabb értelemben használjuk, vagyis e megjelölésen nemcsak a felsorolt három spiramicin-típust, hanem a spiramicin észter származékait, így a mono- és di-acetil-spiramicint is értjük. A csatolt általános képletre utalva — ahol a vegyület hidrazon-származékait mutat- 25 juk be — spiramicin I névvel jelöljük az Rí szubsztituens­ként hidrogénatomot, spiramicin II névvel az Rí szubszti­tuensként acetilcsoportot és spiramicin III névvel az Rí szubsztituensként propionilcsoportot tartalmazó vegyüle­teket. 30 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket a csatolt általános képlettel szemléltethetjük, ahol Rí hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkanoilcsoportot, előnyösen acetil- vagy propionilcsoportot, R2 és R3 azonos vagy eltérő szubsztituenseket, éspedig hidrogénatomot vagy acetilcsoportot, R4 és R5 külön-külön azonos vagy eltérő szubsztituenseket, éspedig 1—6 szénatomszámú egyenes szénláncú telített alifás szénhidrogéncsoportot, 4—6 szénatomszámú elágazó láncú telített alifás szén­hidrogéncsoportot, 2 — 6 szénatomszámú egyenes lán­cú telítetlen alifás szénhidrogéncsoportot, 4—6 szénatom­számú elágazó láncú telítetlen alifás szénhidrogéncsopor­tot, fenilcsoportot vagy 3 — 6 szénatomszámú gyűrűt tar­talmazó telítetlen alifás szénhidrogéncsoportot vagy együt­tesen egy gyűrűvé záródó, adott esetben további hetero­atomokat, előnyösen nitrogénatomot és oxigénatomot tar­talmazó, 1 vagy 2 szénatomján további funkciócsopor­tokkal, előnyösen —OH-csoporttal helyettesített szénhid­rogéncsoportot jelent. A spiramicin ismert makrolid antibiotikum, amely gyó­gyászati hatóanyagként alkalmazható a humán- és állat­gyógyászatban, felhasználható a növényvédelem területén, és egyéb gyógyászati hatóanyagok előállítására is alkal­mazható. A szűkebb értelemben vett spiramicin — azaz a spiramicin I, spiramicin II és spiramicin III — hát­rányos tulajdonsága, hogy vízben rosszul oldódik, és vi­szonylag kis stabilitása miatt szintézisek kiindulási anya­gaként nem mindig alkalmazható. A szakirodalomban már ismertettek néhány spirami­cin-hidrazon-származékot, így a spiramicin-hidrazont és a 162430

Next

/
Oldalképek
Tartalom