162422. lajstromszámú szabadalom • Eléjárás morfolin-származékok előállítására

162422 n-butoxi-, izobutoxi-, metiltio-, fenil-, fenoxi-, 4-toliloxiés/vagy benziloxicsoport. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállítható mort'olin-származékok savaddíciós sói szervetlen vagy szerves savakkal képezett sók [pl. hidrokloridok, hidrobromidok, foszfátok, szulfátok, oxalátok, laktátok, tartarátok, acetátok, glükonátok, szalicilátok, citrátok, aszkorbinoták, benzoátok,jS-naftoátok, adipátok vagy 1,1-metilén-bisz-(hidroxi-3-naftoátok)] vagy savas szintetikus gyantákkal (pl. szulfonált polisztirol gyantákkal, pl. „Zeo-Karb" 225-tel — a „Zeo-Karb" szó védjegy —) képezett savaddiciós sók lehetnek. Amennyiben a kiindulási anyagot savaddiciós sója alakjában alkalmazzuk, előnyösen ásványi savakkal képezett sókat (pl. hidrokloridot, hidrobromidot vagy szulfátot) használhatunk. A találmányunk szerinti ciklizációs eljárást (a2-változat) hígító- vagy oldószerben végezhetjük el. E célra pl. vizet vagy alkoholokat (pl. metanolt, etanolt, izopropanolt, n-butanolt, tercier butanolt vagy etilénglikolt), étereket (pl. dietilétert, tetrahidrofuránt vagy dioxánt), aromás szénhidrogéneket (pl. benzolt vagy toluolt) vagy a fenti oldószerek elegyeit (pl. vizes etanolt, vizes metanolt, vizes dioxánt vagy kétfázisú víz-toluol rendszert) alkalmazhatunk. A reakciót szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten végezhetjük el, pl. az oldószer vagy hígítószer forráspontjáig terjedő hőfokon, előnyösen 0—100 °C-on, pl. 40 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. A gyűrűzárást bázis (pl. alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxidok, pl. nátrium-, kálium- vagy báriumhidroxid) jelenlétében hajthatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál felhasznált kiindulási anyagokat oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (V) általános képletű alkanolamin-származékot vagy valamely (VI) általános képletű aziridint (mely képletben X és R3 jelentése az előzőkben megadott) olyan ágenssel reagáltatunk, mely az alkanolamin-származékok végállású hidroxicsopörtjának a Z-csoportra történő lecserélésére vagy az aziridin-gyűrűnek a Z és R3

csoportok addíciója útján történő felnyitására képes. így pl. amennyiben Z jelentése halogénatom (pl. klóratom), az aziridin-származékot valamely hidrogénhalogeniddel (pl. sósavval) reagáltathatjuk. Z helyén szulfoniloxicsoportot tartalmazó vegyületek esetében az alkanolamin-származékot klórszulfonsavval vagy kéntrioxid-piridin komplexszel vagy valamely kis szénatomszámú alkil- vagy arilklórszulfonáttal reagáltatjuk. A találmányunk szerinti eljárásnál felhasznált kiindulási anyagokat in situ is előállíthatjuk oly módon, hogy valamely (III) általános képletű epoxidot (mely képletben X jelentése az előzőkben megadott) valamely (IV) általános képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képletben R3 és Z jelentése az előzőkben megadott). Az utóbbi eljárásváltozatnál a találmányunk szerinti eljárásnál alkalmazottakhoz hasonló reakciókörülmények között dolgozhatunk és a közbenső termékként képződő alkanolamin-származékot nem izoláljuk, hanem közvetlenül ciklizaljuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás ai-változata szerint az (I) általános képletű morfolin-származékokat (mely képletben X, és R3 jelentése az előzőkben megadott) oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű epoxidot (mely képletben X jelentése az előzőkben megadott) valamely (IV) általános képletű vegyülettel (mely képletben R3 és Z jelentése az előzőkben megadott) vagy savaddíciós sójával reagáltatjuk, és a képződő (II) általános képletű vegyületet ciklizaljuk. Az utóbbi eljárásváltozatot hígító- vagy oldószerben végezhetjük el. E célra pl. vizet, alkoholokat (pl. meta-5 nolt, etanolt, izopropanolt, n-butanolt, tercier butanolt vagy etilénglikolt); étereket (pl. dietilétert, tetrahidrofuránt vagy dioxánt); aromás szénhidrogéneket (pl. benzolt vagy toluolt), vagy a fenti oldószerek elegyeit (pl. vizes etanolt, vizes metanolt, vizes dioxánt vagy két-10 fázisú víz-toluol rendszert) alkalmazhatunk. A reakciót szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten, pl. a hígító- vagy oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsékleten, előnyösen 0-100 °C-on, pl. 40 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten hathatjuk végre. Adott esetben bázis 15 (pl. alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxidok, pl. nát" rium-, kálium- vagy báriumhidroxid) jelenlétében dolgozhatunk. Amennyiben a (IV) általános képletű kiindulási anyagot savaddíciós sója alakjában használjuk, előnyösen ásványi 20 savakkal képezett sókat (pl. hidrokloridot, hidrobromidot vagy szulfátot) alkalmazhatunk. Kiindulási anyagként előnyösen az alábbi (IV) általános képletű vegyületeket alkalmazhatjuk: 2-aminoetil-hidrogénszulfát; 2-(N-alkil-, N-alkenil-, N-cikloalkil- és N-a-25 -aralkil)-aminoetil-hidrogénszulfát-származékok, 2-klóretilamin-hidroklorid. A találmányunk szerinti eljárást előnyösen a következő reakciókörülmények között végezhetjük el: Az 1. lépésben 1 ekvivalens (III) általános képletű 30 epoxid (mely képletben X jelentése az előzőkben megadott), több mint 1 ekvivalens (pl. 3—20 ekvivalens, pl. 10 ekvivalens) (IV) általános képletű vegyület (mely képletben R3 és X jelentése az előzőkben megadott, pl. 2-aminoetil-hidrogénszulfát) és kb. ugyanennyi ekvivalens 35 bázis (pl. nátriumhidroxid) vizes hígító- vagy oldószerrel (pl. vizes etanollal, vizes metanollal vagy vizes dioxánnal képezett elegyét) 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, pl. 40—50 °C-on tartjuk legalább 30 percen át, pl. 1 órán keresztül. A második lépésben jelentős bázisfelesleget, 40 pl. legalább 10 ekvivalens, pl. 18 ekvivalens bázist (pl. nátriumhidroxidot) adunk hozzá és az elegyet 0—100 °C-on, pl. 40 — 50 °C-on tartjuk a hőmérséklettől függő ideig, általában legfeljebb 30 napig. Amennyiben a reakcióhőmérséklet 40, ill. 55 °C, az elegyet 72, ill. 12 órán át 45 tartjuk ezen a hőfokon. A bázikus terméket a nem bázikus anyagtól elválasztjuk, majd izoláljuk és a szokásos módszerekkel tisztítjuk. Megjegyezzük, hogy a találmányunk szerinti eljárásnál kapott, R3

helyén a-aralkilcsoportot tartalmazó (I) álta-50 lános képletű vegyületeket az 1,138.405 sz. brit szabadalomban leírt módon a megfelelő R3

helyén hidrogénatomot tartalmazó vegyületekké alakíthatjuk. A találmányunk szerinti eljárással előállítható vegyületek értékes képviselői azok a timoleptikus hatással ren-55 delkező származékok, melyekben R3

jelentése hidrogénatom, vagy legfeljebb 3 szénatomos alkilcsoport; X jelentése a 2-helyzetben mono-helyettesített fenilcsoport és savaddíciós sóik. A fenil-gyűrü a 2-helyzetben pl. a korábbiak folyamán a fenil-gyűrű kívánt esetben jelenlevő 60 szubsztituenseinél felsorolt csoportokkal lehet helyettesítve. A fenti vegyületcsoport igen értékes tagjai azok a vegyületek, melyekben R3

jelentése hidrogénatom és X jelentése a 2-helyzetben halogénatommal (pl. klóratommal), legfeljebb 6 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal 65 (pl. metil-, etil-, metoxi-, etoxi- vagy n-propoxicsoport-2