162403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-kromon vegyületek előállítására
162403 hogy célszerű az, ha a kiinduló anyagokban már a kívánt Ai és A2 szubsztituensek kezdetben jelen vannak. Ha Ai és A2 szubsztituens jelentése — H és — OM vagy -OC(COOH)=CHCOOH csoportpár vagy ennek prekurzorai vagy származékai, akkor célszerűen a T és T1 szubsztituensek minden egyes gyűrűn az A2 szubsztituenshez képest ortohelyzetben vannak. A T és T1 szubsztituensek eltávolítása a (II) általános képletű vegyületekből számos módszerrel kivitelezhető. Az egyszerűség kedvéért az alábbiakban ismertetett eljárásokban olyan kiinduló anyagokat alkalmazunk, amelyekben T ésT1 szubsztituensek jelentése azonos. Ha nem ez utóbbi eset áll fenn, akkor a szubsztituensek eltávolítását külön-külön műveletben más-más módszerrel hajtjuk végre. Ha T és T1 szubsztituensek karbóxil-csoportot jelentenek, akkor a dekarboxilezést kinolinos oldatban rézpor jelenlétében történő hevítéssel vagy más általánosan ismert dekarboxilező reagensekkel végezzük. A (II) általános képletű vegyületeket különböző módszerekkel képezhetjük. így pl. a (III) és (IV) általános képletű vegyületeket — amely képletben L1 és L 2 szubsztituensek egymással reakcióképes csoportot jelentenek, amelyek reakciójánál — O—X —O-csoport képződik — egy vagy több lépésben egymással reagáltatjuk. A (III) és (IV) általános képletű vegyületek képzése önmagában is korábbi reakcióműveletek során a két molekula összekapcsolásának teljes reakciófolyamatában végbemehet és így mindkét vegyület egy több műveletből álló kapcsolási folyamatban csak mint intermedier termék létezik. Az L1 és L2 csoportok jelentése tehát nemcsak arra az esetre terjed ki, amelyben az X szubsztituens egy reakcióműveletben kialakítható, hanem olyan értelmezést is nyerhet, ahol az X-csoportot alkotó elemeiből fokozatosan építjük fel különböző benzoígyűrűkön, amikor is először a (III) és (IV) általános képletű vegyületek képződnek, amelyeket végül egymással reagáltatunk és így a kívánt kapcsolódást létrehozzuk. A (III) és (IV) általános képletű vegyületek reakciója tehát egy műveletből vagy több műveletből álló kapcsolási folyamat tetszés szerinti szakaszában végrehajtható, ahol a (III) és (IV) általános képletű vegyületekből nem a végleges — O—X—O-kötés alakul ki, de későbbi műveletben a kívánt kötés utólagosan képezhető. A jobb érthetőség kedvéért a kapcsolási folyamatot az alábbiakban a teljes folyamatra kiterjedően ismertetjük, beleértve a kezdeti lépéseket is, amelynek során a (III) és (IV) általános képletű vegyületek prekurzorait valamely harmadik reakciókomponenssel visszük reakcióba, vagyis a szintézis ismertetését nem a (III) és (IV) általános képletű vegyületek kialakítása után kezdjük meg. A kiinduló vegyületek felépítése számos módszerrel kivitelezhető, így pl. valamely (V) általános képletű vegyületet — amely képletben Ai, A2, és T szubsztituensek jelentése a fentiekkel megegyezik — vagy ezen vegyületek funkciós származékát, pl. az acetoxiszármazékot valamely AX'B általános képletű vegyülettel reagáltatjuk — amely képletben A és B szubsztituensek olyan csoportok vagy funkciók, amelyek a hidroxil-csoporttal vagy annak funkciós származékaival éterkötés kialakítása közben reagálni képesek, pl. acetoxi-származékok, X 1 szubsztituens jelentése vagy az X szubsztituensével megegyezik, vagy az A és B csoportok maradékával együttesen az X szubsztituenst képezheti — az így kapott (VA) általános képletű vegyületet (amely lényegében a III általános képletű vegyülettel megegyezik) valamely (VI) általános képletű vegyület-5 tel, vagy annak valamely funkciós származékával, pl. az acetoxi-származékkal reagáltatjuk. A (VI) általános képletű vegyület lényegében megegyezik a (IV) általános képletű vegyülettel, beleértve a szubsztituensek értelmezését is. Ha az (V) és (VI) általános képletű vegyületek azo-10 nosak, akkor az intermedier izolálása nem szükséges és a kapcsolódás látszólag egylépéses reakcióműveletben végbemegy. Megfelelő A és B szubsztituensként az anionképzőcsoportokat említjük, pl. a halogéneket, mint klórt, bró-15 mot, vagy jódot, metánszulfonátot vagy tozilátot, vagy ilyen csoportokká átalakítható szubsztituenseket, pl. hidroxil-csoportot vagy epoxid-csoportokat. A és/vagy B szubsztituensek reakcióképes funkciót is jelenthetnek, pl. valamely etilénkötést. Az AX'B általános képletű vegyületre 20 /O x példaként az allilbromidot és a CH2 CH-CH 2 C1 képletű vegyületet említjük. A két kiindulási vegyület kapcsolása azonban több műveletben is történhet, miáltal a kapcsolódó molekularészt 25 alkatrészeiből építjük fel akként, hogy a (III) és (IV) általános képletű vegyületekbe visszük be a kapcsolódó molekularész egyes alkatrészeit, majd az így kapott vegyületeket egymással reagáltatva a kívánt végleges kapcsolódást létrehozzuk. Ilyen reakciósorozat esetén valamely (V) 30 általános képletű vegyületet az AX2 B' képletű vegyülettel reagáltatjuk, a képződött intermediert az A'X3 B" képletű vegyülettel tovább reagáltatjuk és a reakciósorozatot ehhez hasonló módon folytatjuk. A reakciósorozat végtermékét, amely a (III) általános képletű vegyülettel megegyezik, ezt 5 követően a (IV) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, míg utóbbi reakciókomponens előállítását is hasonlóképpen végezzük. Megjegyezzük azt, hogy általában oly AX2B' stb. képletű vegyületeket használunk, amelyben B1 szubsztituenst dezaktíváltuk, vagy ezt a szubsztituenst 40 később vezetjük be a vegyületbe abból a célból, hogy a B1 szubsztituens esetleges idő előtti reakcióját meggátoljuk, mivel ebben a reakciólépésben az A szubsztituens reakciója lényeges. A kapcsolási műveletben használt reakciókat a szoká-45 sos technológiával végezzük. Ennek megfelelően az (V) és (VI) általános képletű vegyületek és az AX'B képletű vegyület reakcióját éterkötések kialakításánál szokásos módon, a megfelelő mólarányban alkalmazott reakciókomponensekkel és reakciókörülmények mellett valósít-50 juk meg. A reakciót pl. vizes közegben vagy szerves oldószeres közegben, mint acetonban vagy dioxánban egy alkália jelenlétében megemelt hőmérsékleten folytatjuk le. Ha a reakciókomponensekben A és/vagy B szubsztituens anionképző csoportok, akkor a reakciót előnyösen vala-55 mely savkötő anyag jelenlétében végezzük, savkötő anyagként pedig nátrium- vagy káliumkarbonát, -hidrogénkarbonát vagy -alkoxid, piridin, dietilanilin vagy trietilamin használható. Ha a reakciókomponensekben A és/vagy B szubsztituens epoxid csoport, akkor a reakciót 60 valamely katalizátor, mint pl. kvaterner ammóniumhidroxid jelenlétében kivitelezzük. Ha az —O—X—O— kapcsolódó csoportot több műveletben alakítjuk ki, akkor minden egyes műveletben a kívánt végleges kapcsolódó csoport kialakítására alkalmas 65 reakciókörülményeket választjuk, így az —O—X—O — 2
