162297. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozinkomplex vegyületek előállítására

162297 2. ábra Inozin infravörös spektruma. 3. ábra Inozin és dímetilamino-izopropanol -hidroklorid 1:1 5 mólarányú száraz keverékének infravörös spektruma. A görbék összehasonlításából látható, hogy a komplex (1. ábra) infravörös spektruma más, mint az alkotórészek spektruma. így például az 1. ábrán hiányzanak a 2. és 3. ábrán 11, 45, 8, 8.1 és 8,55 M-nál látható sávok. 10 A legfeljebb 1:10 inozin- aminoalkohol - például dímetilamino-izopropanol - mólarányú komplexek ultraibolya spektruma eltér az alkotóelemek alapján várható spektrumtól. Ha inozint és dimetilamino-izopropanolt desztillált vízben 15 elegyítünk, olyan elegyet kapunk, amelynek ultraibolya spektrumában új elektronállapotokra - s így komplexképzó'désre - utaló jelek találhatók. így például megvizsgáltuk 0,5 mól dimetilamino-izopropanol és 0,022 mól inozin 10-es pH-jú vizes oldatának spektrumát és összehasonlítottuk az 20 inozin nélkül felvett oldat spektrumával. (A pH beállításra 0,5 mólos Na2HPO„-KOH puffert alkalmaztunk.) Azt tapasztaltuk, hogy inozin jelenlétében az energia a rövid hullámhosszaknál eltűnt és a nagyobb hullámhosszúságoknál jelent meg. A nagyobb hullámhosszak felé történt eltolódás 26 mellett kb. 270 m^-nál új sáv jelent meg. 0,5 mól dimetilamino-izopropanol és 0,037 mól inozin vizes oldata 7,2 pH értéknél hasonló, bár gyengébb reakciót mutatott. Az inozin-oldat pH-ját kismennyiségű nátriumhidroxiddal állítottuk be; a dimetilamino-izopropanolt sósavval 30 7,2 pH érték eléréséig titráltuk. Ezen a pH értéken az amin sósavas só formájában van. Az új sáv a spektrumban 270 m/x helyett 285 mM-nál volt található. Különböző inozin-dimetilamino- izopropanol arányú keverékeket 10.0 és 7,2 pH értéknél vizsgálva minó'ségileg 35 hasonló eredményeket kaptunk. A rendszert megvizsgáltuk 0,5 n HCl jelenlétében és távollétében is. A sósavat a dimetilamino- izopropanol nélküli inozin-oldathoz adva nem észleltük az eredmények jelentós változását. Ez arra utal, hogy a spektrumban megfigyelt különbségek nem függenek 40 össze a klorid-ion vagy valamely nem specifikus kation / jelenlétével. Azt találtuk, hogy a vizes közegben egyidejűleg jelenlévő' dimetilamino- izopropanol és inozin lúgos, semleges és savas pH-tartományban olyan ultraibolya abszorpciós spektrummal rendelkezik, amely eltér az egyes komponensek 45 külön-külön felvett spektrumától; az eltérés alapján komplexképződés feltételezhető. Inozin és dimetilamino- izopropanol 1:10 mólarányú elegyének vizes oldatát 7-es pH értéken vizsgálva megállapítottuk, hogy a 200 mju-nál lévő sáv eltűnik. 50 Meghatároztuk továbbá az inozin diffúziós koefficiensét vízben. Az inozin diffuziósebessége 10,4-es pH-jú vizes oldatban 80^kal nagyobb, mint az inozin-dimetilaminoizopropanol elegyben. Az inozin a vizes dimetilaminoizopropanol oldatba gyorsabban diffundál be, mint a tiszta 55 vízbe. Ezek a diffúziós és spektroszkópiás adatok azt mutatják, hogy a két komponens, azaz az inozin és az aminoalkoholok között kapcsolat létesül. Az inozin és aminoalkohol - például dimetilaminoizopropanol vagy dimetilamino -etanol - gátló hatást fejt ki a 60 ribonukleáz enzimre. A két komponens külön-külön nem rendelkezik ilyen hatással. Megfigyeltük továbbá, hogy inozin és amino- alkoholhidrokloriä - például dimetilamino- izopropanol-hidroklorid - szilárd, porformájú keverékét a beadás időpontjáig feloldva 66 ugyanolyan hatás érhető el, mint az előzetesen előállított vizes oldattal. Megtehetjük tehát azt is, hogy a komplex alkotórészeit - mint előzetesen előállított komplexvegyületeket együtt, sőt, egymástól elválasztva külön-külön visszük be a szervezetbe, feltéve, hogy a komponenseknek 70 megvan a lehetőségük arra, hogy a szervezetben egyesüljenek: Amyotrophiás laterioszklerozisben szenvedő betegnek inozint és dimetilamino-etanolt vagy dimetilaminoizopropanolt adtunk be. A kezelés során a komplex két alkotórészét külön-külön, lényegileg azonban egyidejűleg 76 "adagoltuk. Az év folyamán felváltva adtuk a dimetilaminoetanol és a dimetilamino- izopropanol komplexet. A beteget részben naponta, részben hetenként háromszor kezeltük. Az 59,0 kg súlyú beteg naponta 80-138 mg/kg komplexet kapott anélkül, hogy a többhónapos kezelés során toxikus mellékhatásokat figyeltünk volna meg. Az inozint tejben, az aminoalkoholt narancsszörpben adtuk be. A dimetilamino -propanol nem rendelkezik olyan kedvező kemoterápiás hatásokkal, mint a dimetilamino-izopropanol. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek vagy komplexek segítségével emlősállátok, így patkányok, egerek, tengerimalacok, főemlősök, kutyák, macskák, lovak, szarvasmarhák, birkák és disznók öregedési jelenségei visszaszoríthatóak. A szóbanforgó komplexeket, például az inozindimetilamino-izopropanol komplexet emlősállatok nevelésénél alkalmazhatjuk. E vegyületek ugyanis megakadályozzák a máj és agy károsodását és javítják az agyfunkciókat. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek egyértelmű vírusellenes hatását RNS (ribonukleinsav) és DNS (dezoxi-ribonukleinsav) vírusok - például „A", „PR" típusú és Bethesda-törzsbeli vírusok, továbbá sömör-vírus (Lu) ellen •- egéren figyeltük meg. A vizsgálatok során inozint és dimetilamino-izopropanolt 1:1 és 1:10 mólarányban vizes oldatban elegyítettük, majd az elegy pH-ját 7,0 értékre állítottuk be. A kapott oldatot 138 mg/kg napi dózisban naponta kétszer intraperitoneális úton egerekbe fecskendeztük be, vagy az állatok ivóvizébe tettük, úgy, hogy az állatok ternjészetes vízfelvétel révén naponta kb. 275 mg/kg hatóanyagot vettek fel. Az inozin-DMAIP (dimetilaminoizopropanol) kombináció csökkentette a halandóságot és az elhullások számát influenza- és sömör-vírusokkal történt beoltás után. Az inozin egymagában a sömör-vírusokkal szemben hatástalan volt, s az influenza-vírusokkal szemben csak jelentéktelen hatással rendelkezett. Az alábbi eredmények tipikusnak tekinthetők: Influenza-vírus Egereket intranazális úton Bethesda-törzshöz tartozó ,,A-2" vírusokkal fertőztünk meg, majd az oltás után 3 órával megkezdtük a kezelést. A sóoldatot tartalmazó intraperitoneális placébó-injekció után a kezelt 59 állatból egyik sem maradt huzamosabb ideig életben, az 1:3 mólarányú inozin-DMAIP komplexszel történt kezelés után a 30 állatból 21 életben maradt. Sömör-vírus Egereket intravénás úton sömör-vírusokkal fertőztünk meg, majd a fertőzés után 3 órával megkezdtük a kezelést. Az 59 összehasonlító állat közül csak egy maradt életben, az intraperitoneális úton 1:3 mólarányú inozin-DMAIP komplexszel kezelt 30 állat közül 17 élte túl a fertőzést. Mint már említettük, a találmány szerinti eljárásban az inozin-aminoalkohol mólarány legalább 1:1, előnyösen 1:3-1:4. Ha a fenti arány 1 :l-nél kisebb, például 1:0,5, akkori csökken a komplex vízoldhatósága. , Feltételezhető, hogy a találmány szerinti eljárással elő-állítható komplexek hatásukat a biológiai polimereket tartalmazó, ül. ilyen polimerekben gazdag organellumok belső szerkezetének megváltoztatásával fejtik ki. A szóbanforgó komplexek hatására csökken a szervek hajlama pozitív entrópia vagy statisztikai eloszlás keltésére. Ez a változtatás nagy jelentőségű az öregedésnél. •Megfigyelték ugyanis, hogy az öregedő szövet organellumai túlságosan hajlamosak pozitív entrópia, azaz statisztikus rendezetlenség keltésére. A találmány szerinti eljárással előállítható komplexek olyan változásokat idéznek elő, amelyek a polimerben gazdag organellumokat ellenállóvá teszik a belső hidrogénhidak leépítését előidéző befolyásokkal szemben, s így növelik az ellenállóképességet a bontó enzimek ellen. Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható inozin-N,N-dialkilalkanolamin -származékok rendkívüli farmakológiai tulajdonságokká'