162255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntetraklorid előállítására kátrányszerű anyagokból

162255 forrponttal rendelkeznek, mint pl. a naftalin, fenantrén, fluorantrén, pirén, acenaftilén, fluorén, krizén, antracén, karbazol és metilnaftalin. A fen­tiekben emiitett maradékhoz tartoznak a nem desz­tillálható komponensek, mint pl. a desztilláciőnál 5 elbomlással képződő krakktermékek és koksz jel­legű termékek is. Általában számos vegyülettipus­ról van szó, amelyek elemi analizis alapján egy szénatomra számítva egynél kevesebb hidrogén­atomot tartalmaznak. 10 A kátrány előkezelésétől függően jelentős meny­nyiségü alifás vagy cikloalifás vegyületeket is tar­talmazhat a kiindulási termék. Az összes felsorolt vegyület tetszés szerinti keverési arányok mellett felhasználható a találmány szerinti reakció kivite- 15 lezésénél. A reakciót nyomásálló edényben végezzük, amely pl. csőreaktor alakjában van képezve és nikkelbélést tartalmaz. A legtöbb kiindulóaiiyag esetében a reakció exoterm jellegű, ennek ellenére 20 adott esetben szükségessé válhat a reaktor fűtése valamilyen formában. Ilyenkor előnyös a csőreak­tor elektromos köpeny fűtése. A reaktor hőmérséklete 50 és 800 C°, előnyö­sen 500 és 700 C° közötti legyen. A megadott hő- 25 mérsékleti értékek a reaktor belső hőmérsékletére vonatkoznak és a reaktor legmelegebb pontjaira. Adott esetben előnyös a reakciőkomponenseknek egy előreakciós zónán történő átáramoltatása, mi­előtt azok a magasabb hőmérsékleten lévő főreak- 30 ciós zónába kerülnek. Az előreakciós zóna hőmér­sékletét 50 és 500 C°, előnyösen 100 C° és 300 C° közé állitjuk be. Az előreakciós zónával kombinált reakcióváltozat előnye az, hogy exoterm folyama­toknál lehetővé teszi a kiindulási anyagok lassú 35 előklőrozódását. Egy másik alternativa szerint az előreakciós zóna valamely magas forrpontú tul­klorozott szerves folyadékkal is feltölthető, amely­ben a kiinduló anyagoknak a klórral való kezdeti reakciója lejátszódik. Ilyen folyadékként előnyösen 40 a hexaklórbenzol vagy hexaklőretán jön számitásba. A reakciókomponensek beadagolása a reaktorba előnyösen folyékony alakban szivattyúkkal végez­hető. A klórt csekély előnyomás alkalmazásával gyengén cseppfolyósítjuk és ebben a cseppfolyősi- 45 tott alakban szivattyúzzuk. A kátrány-, illetve szu­roktermékmaradékokat előkeli melegiteni ahhoz, hogy folyékony vagy félfolyékony alakban szivaty­tyuval szállithatók legyenek. A reaktorban lévő nyomást szivattyúk segitsé- 50 gével alakitjuk ki, a nyomás értéke 50-700 att kö­zötti legyen. Ezen nyomástartományon belül 100 és 300 att közötti értékek előnyösek. A reakció folyamatosan vagy szakaszosan ve­zethető. Folyamatos munkamódszernél a reaktor 55 nyomását a kiinduló anyagot folyamatosan szállitó szivattyúk által kiváltott nyomásnövekedés elkerü­lése érdekében lefúvató szeleppel szabályozzuk. A nyomásmentesitett, lényegében széntetraklorid­ből, klórból és kevés sósavból álló reakciőtermé- 60 keket ismert módon pl. desztilláciőval választjuk szét. A kórt körfolyamatban vezethetjük. A klórt célszerűen feleslegben alkalmazzuk, ez a felesleg előnyösen a bevitt termékre számitva 40 és 400 stily% között ingadozhat. A kiindulási 65 anyagok széntetrakloriddá történő konverziója a bevitt anyag frakciótól, az alkalmazott nyomástól, hőmérséklettől és reaktor teljesítménytől függően 70 és 99 %. A 100 %-ra kiegészített maradék csak­nem mindea esetben hexaklórbenzol vagy hexaklőr­etán. Mindkét terméket azonban nem mellékter­méknek, hanem közbeeső terméknek tekintjük, mivel a reakció körfolyamatban ismét felhasznál­hatók, és igy széntetrakloriddá átalakíthatók. Ebből adódik az, hogy a hozam gyakorlati szem­pontból kvantitatív, ha a melléktermékeket kör­folyamatban tartva folyamatosan dolgoaink. A találmány szerinti eljárásnál képződött szén­tetraklorid igen tiszta alakban van. Abból a célból, hogy a szennyezéseket 100 ppm-nél kisebb értékre csökkentsük, egyszerű desztilláció elegendő a csekély mennyiségben jelenlévő melléktermékek eltávolítására. 1. példa 1 cm belső átmérőjű és 50 cm belső hosszú­ságú, összecsavarható nikkelcsőbe a következő anyagokat töltjük be: 10 g klór 1 g kőszénkátrány desztilláciőnál kapott szu­rokmaradék, amely elemi analizis alap­ján 94 % szent és 4, 29 % hidrogént tartal­maz. A H: C mólarány 0,547:1. A termék lágyuláspontja 161 C° és 53,1 % kokszot tartalmaz. A nikkelcsövet 1 óra hosszat 600 C°-on hevit­jük. Belső nyomás kb. 12° att. Reakció után a ter­méket lehűtjük és a felesleges klórt ledesztilláljuk. A képződött klórozott szénhidrogén összetétele a következő: 5,5 g széntetraklorid és egy halványszürke szilárd termék, amely 0,3 g hexaklőr­benzolból és 0,01 g hexaklőretánból áll. Ennek megfelelően a kiindulási anyagból tehát egy olyan keverék képződött, amely 94,7 % széntetrakloridból 5,1 % hexaklórbenzolból és 0,2 % hexaklőretánból áll. 2. példa A reakció kivitelezésére függőleges elrende­zésű csőreaktort használunk, amely nemes acél­ból készült 1600 att névleges nyomást birés nikkel bélése van. Hossza 3300 mm, külső átmérője 89 mm és belső átmérője 40 mm. Különböző inten­zitású fűtéssel a csőreaktort elő- és főreakciós zónára osztjuk fel. A csőreaktort 1100 mm hosz­szuságban körülvevő alsó elektromos köpeny fű­tést maximálisan 250 C° hőmérsékletre állitjuk be. A hőmérsékletet belül elhelyezett termoelem­mel mérjük. Ez a reaktor szakasz 1,4 liter tér­fogatú és jelen esetben az előreakciós zónát ké­pezi. A felső elektromos köpenyfütést ugy állitjuk be, hogy a reaktor belső hőmérséklete eltolhatóan elhelyezett termoelemmel mérve 600 C legyen. Ez a 2,7 liter térfogatú reaktorszakasz a főreak-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom