162160. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilformamidinek 4-klórszármazékai, valamint sói előállítására

3 A találmány szetinti eljárás lehetővé teszi a megadott termékek előállítását, például a 2-amino-5-klór-toluol előállításához szükséges reakciólépések elkerülésével, így műszakilag könnyebb és ezáltal lényegesen gazdaságosabban vitelezhető ki. További előny, hogy a klórozást folyamatosan végezhetjük. A találmány szerinti eljárás során a fenilformamidinek, illetőleg ezek alkilszármazékai megfelelő sóiból indulunk ki, amelyeket önmagában ismert módon például rövidszénláncú karbonsavak mono- vagy N,N-diszubsztituált amidját egyenértéknyi mennyiségű foszforoxikloriddal reagáltatva állítunk elő, adott esetben szerves oldószer jelenlétében, 20—100 °C közötti hőmérsékleten, majd ezt követően egyenértéknyi mennyiségű például 2-aminotoluol hozzáadásával. Ha a szabad bázis áll rendelkezésünkre, a kívánt sót ebből önmagában ismert módon a megfelelő savval reagáltatva állíthatjuk elő. Sóképzésre alkalmas sav például a sósav, kénsav, salétromsav, perklórsav, foszforsav, stb. A továbbiakban néhány kiindulási anyagot és azok fiaikiai állandóit ismertetjük: 1. N,iNHdimetil-iN'-i(2-ffnetil-fieiniJl)^foirimamidin Forráspont: 79 °C 0,15 Torr-nál 2. N,N-dietil-N'-(2-metil-fenil)-formamidin Forráspont: 100 °C/0,6 Torr 3. N,N-dimetil-N,-fenil-formamidin-hidroklorid Op.: 210—213 °C 4. N,N-dimetil-N'-(2-metil-fenil)-formamidin-hidroklorid Op.: 216,5—217,5 °C 5. N,N-dimetil-N'-4(2-metil-fenil)-formamidin-perklorát Op.: 97—99 °C Klórozószerként célszerűen klórgázt alkalmazunk, amelynek különös tisztasági igényt nem kell kielégítenie. Az elemi klóron kívül még klórt leadó anyagok, például hipoklóros savak, N-klórvegyületek, valamint mindazon anyagok, amelyekből hipoklóros sav képződik, például ennek sói és a tercier-butil-hipoklorit alkalmazható. A klórozás befejezését könnyen megállapíthatjuk a távozó gázból, ha az már nem reagáló klórt tartalmaz. Nagyobb felesleg klór alkalmazása sem lényeges, mivel a reakció, mint azt a fentiekben említettük, specifikus lefutású. A lalálmány szerint a reakciót előnyösen vizes oldatban hajtjuk végre, de végezhetjük azt közömbös szerves oldószerben, például valamilyen alkoholban, vagy jégeoetben is. Lehetséges az emulzióban történő klórozás is; például emulgálószer adagolásával. A reakció előnyös hőmérséklete 0—50 °C, de alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten végzett klórozás esetében is minden esetben hasonlóan jó eredményeket kapunk. Célszerűen katalizátor, például FeCl3 jelenlétében dolgozhatunk. 4 Az eljárás közvetlen reakciótermékeként a megfelelő bázisok sóit kapjuk. Feldolgozásukat önmagában ismert módon úgy végezhetjük, hogy az oldószert elpárologtatjuk, illetőleg a 5 kívánt sót szűréssel elkülönítjük. Ebből kívánt esetben a szabad amidimibáaistr önmatgáhaii isment módon állítihaitju'k élő, például bázissal, így inátriuimhidiroxiddál, vagy 'káMumhádroxiddal -,a pH-t 9 értékig lúgosítva. 10 A tiszta bázisokat desztillálással kapjuk. A találmány szerint előállított N-(4-klórfenil)-formamidineket ill. alkilszármazékaikat és sóikat többnyire színtelen kristályokként vagy olajos anyagokként kapjuk. 15 Az eljárás során előállított termékek, mint már említettük, a legkülönbözőbb kártevők irtására használhatók. A következő táblázatban néhány, a találmány 20 szerinti eljárással előállított terméket és ezek fizikai állandóit adjuk meg. a) N,N-dimetil-N'-(2-metil-4-klór-fenil)-formamidin Forráspont: 98 "C/0,08 Torr 25 b) N,N-dimetil-N'-(2-metil-4-klór-fenil)-formamidinperklórát Op.: 189,5—192 °C c) N,N-dietil-N%(2-metil-4-klór-feni!)-formamidin Forráspont: 120 "C/ü.4 Torr d) N,N-dimetil-N'-(4-klór-fenil)-formamidin 30 Forráspont: 101—103 °C 0,06 Torr-nél. A következő példákban a találmány szerinti eljárást részletesebben ismertetjük. 1. példa: 195 gramm N,N-dimetil-N'-(2-metil-fenil)-formamidinhez és 120 ml víz elegyéhez keve-40 rés közben nitrogénatm'oszférában 120 ml tömény sósavat adagolunk, 20—30 °C hőmérsékleten. Ebbe az oldatba 2 óra alatt 20 °C-on 95 g klórt vezetünk be erőteljes keverés közben. Ezután a klórfelesleget nitrogéngázzal kihajtjuk 45 és az oldathoz kb. 400 ml nátriumhidroxid-oldatot adagolunk, mikoris a pH körülbelül 9 értékre áll be. A kivált olajos bázist 150 ml etilénkloriddal extraháljuk. A szerves bázist 2X50 ml vízzel semlegesre mossuk, nátrium-50 szulfát felett szárítjuk, majd vákuumban desztilláljuk. Az N,N-dimetil-N'-(2-metilr4-klórfenil)-formamidin 0,08 Torr nyomáson 98 °C-on desztillál ájt. A formamidin szobahőmérsékleten kristályosodik és olvadáspontja 29—30 °C. 2. példa: a) 25 g N,N-dimetil-N'-)(2-metil-fenil)-form-60 amidint 5 °C-on 150 ml 70%-os perklórsavban oldunk. 4 óra alatt 12,4 g klórt vezetünk az oldatba és így az N,N-dimetil-N'-(2-metil-4-klórfenil)-formamidin perklorát válik ki. A termelés 43,7 g az elméletinek 95,6%-a. Op.: 189,5— 65 192 °C. 2