162153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás édesítő dipeptidek előállítására

162153 elágazó szénláncú alkilcsoport lehet. Ilyen al­kilcsoportok például a következők: metil, etil, n-propil, izopropil, n-butil, izobutil, n-pentil, 2-metilbutil, neopentil, n-hexil, 2-metilpentil, 3--metilpentil, 2,2-dimetilbutil és 2,3-dimetilbutil. Az R2 szubsztituens egy vagy két telítetlen kö­tésit tartalmazó 5—7 széraatornos alieikliikus cso­port lehet, azonkívül fenilcsoport lehet, ha n értéke 0. Ilyen aliciklikus csoportok például a következők: ciklopentenil, cikloheptenil, ciklo­hexenil, ciklopentadienil, ciklohexadienil, ciklo­heptadienil. Az új dipeptideket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy egy H2 N—CH—COOR, I (CH2)n I R2 II CH2 I COOR3 10 15 20 képletű vegyületet — ebben a képletben Rí R2, * n és —)CH— a fenti jelentésűek — egy 25 Y—HN—CH—C02 H III 30 35 40 képletű savval vagy annak aktivált alakjával — ebben a képletben Y és R3 védőcsoportok — reagáltatunk, majd a védőcsoportokat eltávo­lítva az I képletű dipeptidhez jutunk. A III képletű sav aktivált alakján bármi olyan kombinációt vagy csoportot értünk, amely fokozza az aminosav savfunkciójának reakció­képességét. Ilyen aktiválás céljából a sáv kar­boxilcsoportját átalakítjuk, például nitrofenil­észter-származékká. Az alkalmas aktivált ala­kok közül, amelyekké a karboxilcsoport átala­kítható, megemlíthetők a vegyes anhidridek, azidok, savkloridok, karboximiddel alkotott re- 45 akciótermékek, reakcióképes N-acilvegyületek, O-acilhidroxdlarniin^származékok és aktív észte­rek, mint az elektronelvonó szubsztituenseket tartalmazó alkilészterek, vinilészterek, enolész­terek, fenilészterek. tiofenilészterek, nitrofenil- 50 észterek, 2,4-dinitrofenilészterek. triklórfenilész­terek és nitrofeniltioészterek. Különösen elő­nyös a nitrofenilészterek alkalmazása. A dipeptideknek a találmány szerinti előál­lítása során a reagáló sav aminofunkcióját és kar bonsavfunkció ját védik az Y és R3 védő­csoportok. Az aminocsoport megvédhető az is­mert aminocsoportot védő csoportokkal, mint a benziloxikarbonil, nitrobenzilkarbonil, me­toxibenzilkarbonil, terc.-butiloxikarbonil, ftalil, O-nitrofenilszulfenil, tozil stb. Az R; s védőcso­port savas hidrogenolitikus típus lehet, például terc.-butil, benzil, trimetilbenzil stb. A védőcsoportokat ismert reakciókkal távo­líthatjuk el, például nátriummal cseppfolyós 05 55 60 ammóniában végzetit redukcióval, hidrogénezés­sel, hidrogénhalogeniddal, például hidrogénklo­riddal vagy hidrogénbromiddal ecetsavban vagy trifluorecetsavval végzett kezeléssel. A következő példák szemléltetik a találmányt korlátozás szándéka nélkül. 1. példa: 2,5-Diihidro-L-feiniilalainiin-metilészter­hidroklorid 150 ml metanolhoz szárazjég fürdőben való keverés, közben hozzáadunk 15 ml tionilklori­dot. A keveréket szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, és hozzáadunk 5,0 g 2,5-dihidro-L­-fenilalanint. A reakciókeveréket visszafolyatás közben 30 percig forraljuk, az oldószert vá­kuumban eltávolítjuk, a maradékot éterből, majd acetpnitrilből átkristályosítjuk. Hozam 4,95 g. A cím szerinti termék 95 °C-tól zsugo­rodik, 114—115 °C-on olvad. 2. példa: /?-terc.-Butil-Na-terc.-butiloxikarbonil-L­-aszpariaigál-2,5-dihidro-L^fe!n,ila;lianin­-metilészter 11,8 g 2,5-dihidro-L-fenilalanin-metilészter­-hidroklorid, 50 ml dimetilformamid és 7,6 ml trietilamin keverékéhez hozzáadunk 26,7 g ß­-terc.-butil-Na-terc.-butiloxikarbonil-L-aszpara­ginsav-p-nitrofenilésztert. Szobahőmérsékleten való 2 órai állás után a reakciókeveréliit etil­acetáttal hígítjuk, és sorban 20%-os vizes cit­romsavval, vízzel, telített nátriumhidrogénkar­boinát-oldattal és vízzel mossuk. Magnézium­szulfáton való szárítás után az oldószert vá­kuumban eltávolítjuk. Hozam 13,2 g. A ter­mék 20 °C-on olajszerű folyadék. 3. példa: L-Aszparagil-2,5-dihidro-L-fenilalánin­-metilészter 13 g /?-terc.-butil-N<*-terc.-butiloxikarbonil-L­-aszparagil-2,5-dihidro-L-fenilalanin-metilésztert feloldunk 80 ml trifluorecetsavban, és az olda­tot 1 óra hosszat nitrogén alatt állni hagyjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a ma­radékot éterrel és hexánnal digeráljuk megszi­lárdulásig. A kapott terméket kb. 30 ml víz­ben oldjuk, hidroxilfázisban levő DEAE Se­phadex anionkicserélővel (dextrán alapú ké­szítmény dietilaminoetil tartalommal) közöm­bösítjük, leszűrjük, és a szüredéket vákuum­ban kb. 5 ml-re koncentráljuk. Hűtőszekrény­ben állni hagyva a dipeptidészter kikristályo­sodik. 162—164 °C-on megolvad, majd ismét megdermed, és 228—229 °C-on újra megolvad. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom